Eger - hetilap, 1879

1879-06-26 / 26. szám

203

rik Endre, Schvarcz Hermann és Dusárdy József küld. tagok meg- bizatnak; — s a mennyiben a kölcsön kinyerése előtt sürgős kiadások fordulnának elő, ezek fedezhetése tekintetéből a polgármester felbatalmaztatik, a helybeli pénzintézeteknél 10 000 frt erejéig ideiglenes kölcsön felvételére. — Az Egerváros árvíz-kárainak pótlása tekintetéből rendezett sorsjátéki bizottság elnökének folyó évi május havi jelentése, mely folyton kedvező eredményt tüntet fel, tudomásul vétetett. — A város közháza alatt levő boltok, úgy mint azon városi épületek újbóli bérbeadásával, melyeknek bérlete folyó év végével lejár, a városi tanács bízatott meg. — A melegvíznél építendő fahidra vonatkozólag készített terv és költségvetés elfogadtatott, s annak mielőbbi felépíttetésére a hevesmegyei áilamépi- tészeti hivatal fölkéretett. — Luga László képviselő indítványa az utczák és terek elnevezése iránt a szépészeti bizottságnak vélemény- adás végett kiadott. — A szépészeti bizottság véleménye alapján: a.) a helyben állomásozó katonai parancsnokság által a „Triuitá- riusu-laktanya előtt czélba vett örházfelállitása. b.) a „Tündér“-part kiépítése, c.) a hatvani külváros 1-sö negyedében tervbe vett szó bor felállítása, d.) a PBika“-utcza kijavítása, e.) a felnémeti negyedben lévő Mária-szobor elkerítése engedélyeztetett. Végül a m. orvosok s term, vizsgálók XX-ik naggyülésére vonatkozó meghívás, mely szerint a gyűlés ez évben augusztus 28-tól szeptember

2-ik napjáig fog megtartatni; tudomásúl vétetett.

A m. kir. hevesi 49. honvédzászlóalj tavaszi gyakorlata és táborozása.

A magyar, kir. honv. minisztérium rendelete szerint a m. kir. honvédség azon zászlóaljai, melyek nagyobb létszámmal bírnak, ez idén, a szokásos őszi gyakorlatok helyett, a gyakorlatokat részben tavaszszal tárták meg, 2 hetet a zászlóalj széküelyén, 2 hetet pedig az összpontosításra kiielölt helyeken töltvén el. így hivatott be f. évi május 11-ére a hevesi m. kir. 49. honvédzás/.lóaljhoz is 520 főnyi legéuység, mely Egerben sor- s szakaszképzés- és czéllövé- szettel töltött eí 2 hetet, hogy aztán május hó 25-éu Kassára, mint hol a m. kir. III. honvéd-kerület 77. gyalogdandára, melyhez mi is tartozunk, — összpontosittatott — útnak iudittassék.

Május 24-én Rosenbach Ferencz hadnagy ur elindult, Kassára a zászlóalj részére a sátrakat átvenni. Tibor Mór hadnagy ur pedig 8 legénynyel Ábrányba a másnap odaérkezendő zászlóaljnak szállást készíteni. Ezalatt a várban, az egri nők vitézségének színhelyén nagy sürgés-forgás volt észrevehető; mert a legénység teljesen felszereltetett, még a tábori főzőedények, kulacsok és a Line- mann-féle ásók is kiadattak, és kiadatott egyszersmind a parancs is, hogy másnap, azaz 25-én, a zászlóalj Fülek Henrik ezredes ur, a zászlóalj kedvelt és minden egyes alattvalója által szeretett parancsnoka lakása előtt fejlődött vonalban akként álljon készen, hogy reggel 5 órakor az összpontosítási helyre elindulhasson.

Ezredesünk a zászlóalj előtt pontosan megjelent s délczeg alakja kitüntetésekkel megrakott mellel, szép lovon, festői látványt nyújtott. Erre tisztelkedés vezényeltetek és mi feldobogó szívvel tekintettünk a vezényelt oldal felé, hol gyönyörű zászlóinkat kibontva láttuk; a kürtös imához fújt és a legénység mintha harczba indíttatnék, egész bensejében megindulva tévé meg az imához vezényelt mozdulatot.

Ezután dobpergés- és nagy csapat kísérőtől körülvéve elindultunk kedves városunkból, hogy Magyarország első honvédé, az országszerte tisztelt főparancsnok előtt megmutassuk, hogy a barczi- as szellem a magyar nemzetben még mindig él. 7'/a órakor Andornokra értünk hol Hebrony Alajos úr, l848/9-iki honvéd, derék vendégszerető házában valóbaD lucullusi reggelivel látott el, melyben a kíséretünkben levő egri polgárok is részt vettek. 8 óra után a kürtös intő hangja ismét megszólalt; mert sorakozót fújt , mi pedig kedves házigazdánk- és kisérö barátainktól búcsút vevén, útnak indultunk Abrány felé, mint az első napra kitűzött czélunk felé. Első nagyobb pihenőnket Mezö-Kövesden tartottuk, hová épen 12 órakor érkeztünk meg. Érdekes meglepetés várt itt reánk; ugyanis az egész várost ünnepi színben találtuk : a házak fellobogózva, a templom előtti téren pedig nagy, virágokkal megrakott diadalív alatt haladtunk keresztül a pihenő helyre, hol a 12. cs. kir. huszárezred ott állomásozó tisztikara fogadott bennünket. Csak midőn az ebédhez hozzáláttunk, értesültünk, hogy az a diadalív tulajdonképen nem is minket illetett, hanem az egri érseket, kit épen akkor vártak Mezö-Kövesdre bérmálásra. Bakáink miudamel- megdicsérék matyó-testvéreinket; mert a diadaikaput átengedni senkinek sem voltak hajlandók.

Ebéd után elindulva, kissé fáradtan, de egyetlen beteg nélkül, a nap forró hevében érkeztünk '/2 4 órakor Ábrányba. Itt az előre menesztett szálláskészitök mindenikünk kezébe egy jegyet adott és azzal indultunk szállásainkra. Sokan — keveset gondolva az éhséggel — azonnal nyugalomra tértek, míg többen Ábrány nagy vendéglőjében friss és jó hideg sörrel csillapítók szomjun- kat. D. u. 5 órakor kiadatott a parancs, hogy másnap reggel 5 órakor indulunk Miskolczra. A zászlóalj 5 órakor sorakozva állott ezredesünk szállása, Máhr Sándor földink lakása előtt és szíves „Isten bozzád“-ot mondott az ábrányiaknak a valóban magyaros fogadtatás- és ellátásért.

Elindúltunk Miskolcz felé. Első pihenőnk Harsány vala, melynek vendéglője, ha azon jó kívánalmak, melyekkel bakáink elhalmozták teljesedésbe mennek, bizouyára nem éri el azt az időt, hogy Harsányban még egyszer honvédzászlóaljat vendégeljen meg. E derék vendéglősnél ugyanis mindent lehetett kapni, csak enni- és innivalót nem. Hasonlóan jártunk második pihenőnknél, egy csárdában, hol 530-nn összesen csak 8 liter bort kaphattunk, amin még B. főhadnagy lova is annyira megbosszankodott, hogy elragadt és csak nagy küzdelem után sikerült ismét kantárba bujtatni. 1/a2 órakor víg dalokat énekelve érkeztünk Csabára, honnan segédtisztünk előre lovagolt Miskolczra megérkezésünket a katonai térparancsnokságnál bejelentendő, mi pedig — katonai műnyelven szólva -— kihúztuk magunkat, hogy Miskolczra felemelt fővel vonulhas- suhk be. Mindegyikünkben égett már a vágy a 65. cs. kir. gyalogezred zenekarát hallhatni és annak hangjai mellett Miskolczra bevonulni; de egyszerre, amint Mískolczhoz közeledünk, az út közepén egy magas, daliás alakot veszünk észre, ki legnagyobb meglepetésünkre nem volt más, mint Márjássy János altábornagy úr, a

III. honvéd-kerület parancsnoka Gö.gey százados, kerületi segédtiszt és Mibálovics, Miskolcz város főkapitánya, szab. állományú bonvédszázados kíséretében. Mi a katonai zene helyett ezen fogadtatást is elfogadtuk és 2 napi terhes menet után igen szép rendben defiliroztunk el kerületi parancsnokunk előtt. Miskolczra érkez- vén, a megyeház előtti téren foglaltunk állást; a zászló egy szakasz kíséretében ezredes úr lakására vonúlt, mi pedig többiek, a lakossághoz szállásoltattunk be, hol a pihenés is jobban ese'.t mint előtte való uapon; mert masnap már vaspályán indultunk Kassára. Aznap délután a 65. gyalogezred tisztikara megvendégelte a tiszturakat, mi pedig nyugalomra tértünk, hogy másnap reggel 5 órakor ismét teljes rendben álljunk a „Három Rozsa“ vendéglő előtt. A zászló kibontatott és mi most már katonai zenekar, a miskolczi dandárparancsnok és a 65. cs. kir. gyalogezred tisztikara kíséretében induttunk el a vaspályához. A pályaudvarban diszmenet vezényeltetek, mely diszmenetért az ottani tisztikar és Krszych tábornok, miskolczi dandár-parancsnok teljes megelégedésüket fejezték ki.

Külön vonatunk a zeneszó és harsány éljenzések kíséretében '/28 órakor indúlt el, és Szikszón, Forrón, Hidas-Németin át 10 órakor már Kassára ért. Itt a kürtös sorakozót fújt; mire mi, gyorsan mindent magunkra szedvén, a vaggonokból kiszállottunk. Álig hogy rendben álottunk, megérkezik az 5. cs. kir. Lajos bajor király nevű gyalogezred zenekara, gróf Szapáry László, kassai hadparancsnok, Ziegler hadosztályparancsnok, altábornagyok, Pacor dandárparancs- nok, több tábornok, törzs- és főtiszt kíséretében. Ezredesünk lóra pattanván, beadja a szabályszerű jelentést és a zene hangjai mellett táborba dlszmenetben szálltunk. (Folyt, köv.) Fischer S.

Mossóczy János, f

E lapok múlt számában csak jelezni lehetett egy minden tekintetben derék polgártársunk. Mossóczy János halálát, szükséges azonban, hogy róla, mint társadalmi életünk egyik kimagaslott alakjáról bővebben is megemlékezzünk.

Mennyi űr egy halál után ! Mossóczy Jánosban a hátrahagyott nagyszámú család a legjobb férjet s atyát siratja ; az ügyvédi kamara , az ügyvédi karnak Egerben egyik legtiszteltebb

nevét nélkülözi sajnosán , — ki becsületet szerzett a testületnek,

melyhez tartozott; a szathmári püspök és káptalan jog- és jószág- igazgatójukat vesztették el benne, érdekeiknek buzgó és feddhetetlen lelkiismetességü gondozóját; az új casino egyik alapitóját s az utóbbi négy éven át szeretett, közbecsülésben részesült elnökét; barátai és ismerősei, — pedig neki ellensége s Egerben nem-ismerője alig volt, — benne oly egyént gyászolnak, kinek sírjánál csakis a megilletődés leg-