Eger - hetilap, 1879
1879-01-16 / 3. szám
20 hogy Béláé lesz, miután csak nagyszülői beleegyezése hiányzott frigyükhöz. S az öreg nagyapó csakugyan megtartotta szavát, tárt karokkal fogadta Bélát, s a kikelet első ébredésekor, az ibolyák évszakában, mint szeretett fiát ölelte keblére. Dominkovich Mária. A különféle népek üdvözlési módjai. Az ember természetében fekszik s mintegy ösztönözve érzi magát arra, hogy azon szivbeli örömének és jó indulatának, melyet valamely kedves rokona vagy jó ismerőse távozása-, vagy megérkeztekor érez, külső jelek, u. n. üdvözlési formák által is kifejezést adjon. így támadhattak az üdvözlési illemszabályok, melyek nevezetes szerepet játszanak az emberi társaságban annyira, j hogy némelyek azok megtartását a műveltség egyik fö kellékének tekintik. S méltán, mert ha kissé mélyebben tekintünk a népek életébe, lelki- és szivbeli müveltségök szorosan összefügg szokásos köszöntésök módjával. így már a müveit gi^rög „Chaire“ (laiQt Udvöz légy) szóval fogadta vendégét. A rómaiak a megérkezésnél „Ave“ (légy tidvöz), távozás alkalmával „Vaie (légy boldog) szóval köszönték egymást. A régi zsidók, ha rokonaikkal találkoztak, homlokot, kezet és halántékot csókoltak egymásnak, j Közönségesen e szavakkal „Schalom le eh a" (béke veled) fo- ' gadták ismerőseiket. Az újabb korban müveit népek legáltalánosabb köszönösési módja fövegeik levételében nyilvánul, mely csak a XVI és XVII-ik század óta van divatban. Nálunk és Németor- | szágban igen fontos illemszabálynak tekintik: előkelő nőknek kezet csókolni, mig Olaszországban a kézesókot a legbizalmasabb ismeretség jeleül tekintik, mit csak a szerelmesek és közeli rokonok engednek meg egymásnak. Az orosz nők e tekintetben irigylendő szokást követnek, mennyiben homlokukat nyújtják csókra. Elterjedt szokás nálunk, Németország- és Francziaországban hogy ismerős férfiak és nők ölelés- és csókkal Udvözlik egymást, mig a hideg angol csak fiát vagy nejét csókolja meg. Az ismert és szokásban levő köszönési formák mellett, mint jó reggelt, jó napot stb. szokásban van kér. kath. népeknél a XIII. Benedek által 1728-ban behozott: , Dicsértessék Jézus Krisz- j tus, „Mindörökké Amen“ viszonzással. Az orosz urának lábaihoz veti magát, megöleli térdeit és csók- j kai illeti. A lengyel földig hajtja meg magát és vállait csókolja ismerősének. A cseh a ruházat tiszteletteljes érintésével elégszik meg. Szerbia vadregényes tájain a pásztorok e sajátságos köszöntéssel fogadják egymást: „Van-e makk ?“ mivel erre mint pásztó- j rek nagy súlyt fektetnek. A szóval kifejezett üdvözlési módok mellett úgy az európai j mint a többi népeknél, testi érintkezésre is találunk, milyen a kéz- szoritás, ölelkezés, stb. mint a szeretet és tisztelet kifejezése. Némely népek jellemével nem egyezvén a kézszoritás, ölelkezés stb más szokást követnek. így a lapplandiak (Az uj-seelandiak is. Szerk.) orraikat szorítják egymáshoz találkozásuk fölött érzett örömük kifejezéséül, míg az eszkimók találkozáskor hajukat nedvesítik meg. A török keresztbefont karjait mellére bocsájtja és fejét hajtja a felé, kit üdvözöl. Az arab „Salem alejkum“-al (béke veled) fogadja vendégét, szivére emeli többször kezét, annak jeléül, hogy jó kivánatai onnan erednek; mit, az üdvözölt: „Aleikum essa- lem“-el (veled legyen béke) fogad. A hinduk homlokaikat érintik kezeikkel és fejőket előre hajtják. Ha nagyobb tiszteletnek óhajtanak kifejezést adni, akkor először jobb kezöket szivökhöz emelik, azután a földet érintik, végül illemes hajlongások között homlokukhoz emelik; miközben az üdvözölt legalázatosabb szolgájának vallják magukat. Némely nomád népek üdvözléskor mélyen meghajolnak, arczukra szoritjá kezeiket s félelmet és rettegést színlelve állanak meg urok előtt. Általában a keleti népek ödvözlés módjai a nagyon magán hordja, a rabszolgaság lealázó jellegét. A fogadásban azonban oly finom és elegáns modort tanúsítanak, melytől nem tagadhatjukmeg az elismerést. így pl. a persza, midőn az idegent lakomára hivta meg, jókora távolságra elé szalad, hajlon- gással és különféle üdvözlő szavak elmondásával ad kifejezést örömének, azután gyorsan vissza fut és házának küszöbén várja érkező vendégét, hol ismétli üdvözlését. Ezt találjuk némi változással nálunk is. A vendégszerető házigazda elébe siet vendégének, mosolyával tolmácsolja őszinte örömét, melyet becses megjelenésével szerzett neki — és karon fogva vezeti kényelmes lakába. Ha nő az érkező vendég, iovagias kötelességének ismeri öt gyöngéden a kocsiból kiemelni, tiszteletteljes kézcsókkal fogadni és neki karjait felajánlani. A chinaiak, ha lovagolva találkoznak, az alsóbb rangú leszáll lováról és ellépteti maga előtt üdvözlendő utitársát. Japánban köteles az alsóbb rangú saruit levetni, kezeit összekulcsolva térdig lebocsájtani, és igy haladni el fölebbvalója előtt, többször ismételvén: „Augh, augh“ (ne vigy a veszedelembe.) Ceylon szigetének lakói kezeikkel homlokaikat illetik és mélyen meghajolnak, magasabb rangú előtt földre borulnak és annak nevét és méltóságát legalább ötvenszer elmondják, ki azt alig fogadja. Az abessziniaiak térdre borúinak és a földet csókolják. Alsó-Guineában egymásnak újjaikat szorítják meg: „Akkio, akkio“ t (szolgád, szolgád) kiáltván. A mandingok, midőn nőt üdvözölnek, annak kezét orrukhoz emelik és kétszer megszagolják. Az egyiptombeliek kitárt karjaikat mellökre vonják és fejeiket lehajtják. A különös megtiszteltetés jeléül dívik saját kezök megcsókolásj, melyek aztán hajlongások kői zött szivökhöz emelnek. Az előkelő férfiaknak és nem nőknek csókolnak kezet. A tisztek midőn magasabb rangúak lóra ülnek, kötelességüknek ismerik a kengyelvasat tartani. A Divánban az alsóbb rangú a felsőbb rangú papucsát lehúzza és maga mellé helyezi. Kairóban legalább is húsz változatban fordul elő a jó reggelt kivánó köszönés, pl. ha valaki igy üdvözli társát: „A mai napod legyen fehér“ az utóbbi igy fogadja: „Legyen a tied tejszinü“ stb. Az Amerika déli részén lakó népek köszönésmódja rövid. A megszólítás: „Ama re ka?“ (te vagy?) és a válasz „A“ (igen). Az új-guineai fejét bambuslevelekkel borítja be üdvözlete jeléül. Sajátságos a katonai tisztelgés (salutatio) is, mint eddigelé az egyedüli, mely szabályozva van. Breitner S. HIEPTJZÉIS. Gyászhir. 1879. jan. 11 én Egernek nagy halottja volt: özv. báró Horváth Jánosné. sz. b. O’Brien Euphemia, kinek csendes elvonultsága után alig sejttete a közönség, hogy e magas lelkületű urhölgy, a legjobb anya és páratlan honleány veit; de annál erősebben fog visszhangzani a fájdalom Papon, hová családi sírboltjába örök nyugalomra vitetett, hol kedves családi körében élve, hosszú élete a jótékonyság folytonos lánczolata volt, hol maga kereste fel a nyomorultakat, táplálta és ruházta; ki minden közjóra áldozott, ki Egerben a leendő óvodának ezer forintot adományozott. Valóban ö benne a nőnemnek egy csillaga tűnt le, ki megérdemli, hogy hálás örökösei és tisztelői örökzölddel megkoszorúzzák síremlékét, hogy soha el ne felejtsék. (Gy.) — A heves-szolnokmegyei nóegylet özv. Horváth Jánosné szül. br. O’brien Euphemia asszony halála alkalmából legmélyebb részvétét nyilvánítja a gyászoló családnak, s legöszintébb sájnálatát fo- jezi ki a megboldogult úrnő, az egylet nemeslelkti alapitótagja elhunyta felett. — A tűzoltó bálról.) Carneval herczeg f. hó 11-én tartá városunkba ünnepélyes bevonulását s trónját habár kevés, de igaz hive előtt foglalta el a tüzoltóbálban. Carneval herczeg természetesen neje: a kedves Terpsychore kíséretében jelent meg, kinek udvarlására siettek még a vidék szépei is, köztük Erdélyi Anna és Gizella Sírokból, Ragályi Irén Mezőkövesdről, Remenyik Tercsiké Farmosról és Sád Irén Ernődről. — Városunk hölgykoszorújának bájos virágai közül a tánczmnlatságban résztvettek: Mészáros Kornélia és Szidónia, Eötvös Gizella, Fülöp Berta, Tarnay Mariska, Hartl Vilma, Bayer Anna, Nagyfejeö Polin, Radetzky Antónia és a Zöldessy nővérek; — továbbá Fülek ezredesné, Kovács Kálmánná, Szurmák Rezsöné és Köllner Lörinczné úrnők. — A hölgyek általában kiváló ízléssel voltak Öltözve, s a fiatalság tánczkedvét csak az hangolta le, hogy kevés tánczosné lévén, gyakran csak a szem gyönyörködhetett akkor, mikor a talp alá húzta a czigány. — Különben a négyeseket 20 pár tánczolta s a szép eredményű felül- tizetések folytán még is lesz 200 írton felül tiszta jövedelme a tűzoltó egyletnek, mely többet is érdemelt volna. — E tánczmulatság nem kieiégitö sikerére kívánjuk, hogy ne legyen ómen idei farsangunk többi mulatságaira. * Nagy hajtóvadászat tartatott e hó 7. és 8-án az egri ér- sekségi uradalom felsötárkányi erdőségeiben. A vadászatban, mint érsek ur ö excjának vendégei, egyebek közt részt vettek b. Vay Béla, borsodmegyei főispán, fia Elemér, gróf Haller Erdélyből, Hámos Göm őrből, Orosz Mihály országgyűlési?!képviselő, Lévay József, borsodm. főjegyző. Zsákmányul esett 14 őz, egy vadsertés, több róka és nyúl. — Farsangi hir. Az ó-kaszinó közgyűlésiig elbatározá, hogy a farsang folyamán iánezmulatságot rendez s e vtgböl Petravich Bertalan elnöklete alatt Belánszky Mór, Endrey Gy., Fischer Soma, Fölkér Gusztáv, Frömmel Emil, Gáspárdy Gyula, Lázár Menyhért, Misthét Antal, Pásztor Bertalan és Tarnay Gyula urakból álló bizottságot küldött ki, hogy a rendezést illetőleg függetlenül intézked
