Eger - hetilap, 1879
1879-01-16 / 3. szám
XVIII. év folyam. 3. szám. 1879. január 16-án. Előfizetési dij: 5 frt — kr Egész évre Félévre. . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám 2 „ 50 1 „ 30- 45- 12 EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik mimten csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott; petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mózerféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Néhány szó a „közmivelődési csarnokról.“ (Folytatás.) (M. V.) A mondottakból kiviláglik, hogy a közművelődési csarnok azon átaláDos népnevelési eszmének folytatólagos megvalósítása, melyet Pestalozzi oly dicsőn monda ki. Ez eszmének diadalra jutása mellett kifejlődött egyszersmind a politikai szabadság — jó részben ép amaz eszmének sugalmán — se körülmény ismét további szükségletet képez vala Pestalozzi eszméjének, ez életre való gyökérnek további gyarapodására. A gyökér törzset s ágakat hajlott. Ez ágak egyike immár a közmivelődési csarnok is. Azonban az átalános szükségleten kívül nálunk egyéb körülmények is kívánatossá teszik a közmivelődési csarnokot; sőt a hazánk állapotában rejlő szükségiö körülményeken kivill városunk specialis körülményei sajátos világításba helyezik azt. Szólni fogunk tehát a közművelődési csarnok fölállításának hazai okairól, s aztán azon körülményekről városunkban, melyek ama csarnok eszméjét különös világításba helyezik. 1. A népnevelés első stádiuma: elsajáíittatni azon elementáris ismereteket a néppel, melyek sztikségképes eszközei a szellem további fejlödhetésének (irás-olvasás). . . Ép igy történik az egyes ember értelmiségének fejlődésmenete is: az ember először érzékel; az érzéki fölfogásokból aztán képzeteket, ezekből fogalmakat, ezekből eszméket alkot. Az eszmék fejlesztése szüli a tudományt, s a tudományok tetőznek a bölcseletben, a valódi „eszmék tudományában.“ A bölcseletben mig a tudás eszméi elvont, magaslatot érnek, addig másrészt ép a bölcselet ismét uj eszméket termel, mert következtet az emberre, az örök czélokra, igy fölállítja az emberiség előtt az ideálokat, melyek oly szomjassá, oly lángolóvá s oly erélyessé teszik a lelket! A lélek aztán helyzetét az ideálhoz méri — s a talált különbség fölszitja benne az elégedetlenséget, a haladás ösztönét — s ime, igy a bölcselet elvont eszméi ismét vissza hajlanak a gyakorlati élethez, politikai, társadalmi, culturalis mozgalmakat idéznek elé. — Kiviláglik ebből, hogy a haladásnak csak azon nép lehet zászlóvivője, melynek intelligentiájában már kifejlődött a bölcselkedés; ellenben azon nép, melynek irodalmában, szóval szellemi életéu belül a philosophia s philosophálás még nem otthonos: csak a többi népek uszály hordozója, — s vagy a többihez simulva, fog elenyészni, vagy ha nem simul, elsöpört étik! . . . Ah, boldog Isten! mi simulunk! ... Ne simuljunk tehát? Borzasztó a scylla és cbaribdis, . . Hol itt a mentség? A tanulásban. S hol a tanulás eszközei? Ezek egyike a népnevelési, illetőleg „közművelődési csarno mint második lépés az elemi iskolák után. Mert nálunk nincs philosophia; azt a kis propaedeutikát is, melyet jól-roszúl eddigien középtanodáinkban morzsolgatánk, fele időre szállitá le hallatlan s mondhatatlan bölcseségü cultus-mi- níszterünk. Majd igy aztán fog pbilosopháiui a magyar, inkább mint valaha! Ha tehát nálunk philosophálás nincs, legalább hassunk oda, hogy legyen valaha; lesz pedig, ha egyéb tudományok terjedésének eszközeit alkalmazzuk. 2. Hogy a uépnek korántsem elég az elemi iskolák nyújtotta képzettség, mutatja a gyakorlati élet. Avagy milyen a nép gondolkozás módja? Ha valamely mozgalom történik a jobb jövő felé, bármi téren is, képes-e a nagy nemzettest támogatni azt? belátás-e, a jobbnak önálló ohajtása-e az, ha a tömeg megmozdul, nem kortesfogásokra szorúl-e a haladók kisebb száma, ha a tömeget meg akarja nyerni valamely új eszmének? S van-e iparunk, van-e k kereskedelmünk ? Mind ez hiányzik, mert a nagy tömeg gond< kozása nagyon is be van gyepesedve ! A szorosan vett földnépe azt a kis „irásvetést“ is elfelejti az életben, amit a népiskolában megtanúlt; s a középosztály nagy tömege? 8 azok a sokfélmüveitek ? ha bírnak is nézetekkel egy- és másról, s ba táplálnak is valamely véleményt holmi közérdekű dolgok- s eszmékről, az rendesen hibás vagy túlhaladott, mert jobbára a tudomány történetének megelőző korszakában leszereplett egyes kiválóbb egyének nézeteinek lecsapódásából áll az ö véleményűk: az. mint a „tudomány aprópénzének“ szokás nevezni; elannyira. hogy a nagy tömeg nézete sokszor egy századdal hátrább áll a valódi modern gondolkozás mögött. Nekünk tehát oda kell hatnunk, hogy a tömeg gondolkozása kitisztittassék, a régi korhadt nézetek megjavíttassanak, mert ezek képezik fö forrását a legtöbb szükkeblíiségnek. — E tisztítás- és javításra czéloz a közművelődési csarnok, mely tehát nálunk nagyon is hézagpótló volna. 3. Emliténk ipart, kereskedést — sőt emliténk társadalmat. Azonban nézzünk szemébe jobban a szónak: van-e nálunk ipar, keresKedés, társadalom? Itt a bökkenő! Azon régi társadalmi élet, melynek forradalom előtti idylli patriarchalismusát oly szépen dicsőíti Vas Gerebenünk, egyszerre rohantatott meg az uj eszmék vihara által, s elsöpörtetek, mielőtt helyét valódi nemzeti szellemű kultúra s társadálom válthatta volna föl. Alkotnunk kellett a semmiből. így lön, hogy nem lehetvén mihez nyúlni itthon, fölkeresök a külföldet; mindenféle idegen intézményt, szokást, viseletét, etb. kritika nélkül átültettek közénk; a magyar társadalom és szellem úgy nyelvben, mint ruházatban, illemben, modorban, törvényekben kiforgattatok eredetiségéből; a magyar majmolóvá lön, s holmi dib- dáb férczelményt akasztott nyakába— meztelenségének elfődésére! Bizony, Pesten pl. nem is érezzük magunkat Magyarországban! És német ajkú városaink gúnynyal nézik le tiszta magyar helyeinket, s vajon nemi méltán ? hisz ha valamely városba vagy községbe lépünk, hol rendetlenséget, piszkot, durvaságot s szegénységet tapasztalunk : száz esetben kilenczvenszer sikerül eltalálnunk: hogy magyar helyre jöttünk. . . Szomorú, de igaz! Nekünk tehát műveltebb de idegen szellemű városainkat magyarrá, s magyar de bátra maradt városainkat rendezetté, a műveltségben inponálóvá kell tennünk ! És épen erre ezéloz a többek kzgött a közművelődési csarnok; van-e hát, ki annak égető szükségét be nem látja, ha egyszer az a czél, hogy teremtsünk igazán nemzeti szellemű társadalmat, nagy művelt nemzettestet, mely valóban alanya a haladásnak! Ezek azon főbb okok, melyek honunkban különösen sürgetik a közművelődési csarnokokat. Azon viszonyokról pedig, melyek különösen városunkban jönek tekintetbe a közmivelődési csarnok kérdésénél, jövőre leszek bátor néhány sort koczkáztatni. (Folyt, köv.) Megyei ügyek. Hevesmegye bizottsága f. hó 13-án s az ezt kővető napokon tartá rendes évnegyedi közgyűlését. A gyűlés két első napján szokatlanul szép számmal jelentek meg a bizottság tagjai, mi részben a gyöngyös-parádi út kiépítése, részben pedig a gyöngyös-pásztói szolgabirói állomás betöltése iránti érdeklődésnek volt tulajdonítható. Az évnegyedi jelentések felolvasása, a törvények kihirdetése s a özgyülés napjának április 21-ikére történt kitűzése után, a nmében annyiszor megforgatott gyámpénztári pénzkészlet elhe- k kérdése jött ismét szőnyegre, mert a belügyminiszter a
