Eger - hetilap, 1879

1879-05-01 / 18. szám

138

pezi legfőbb pénzforrásunkat. Hogy mennyiben folyt be az aranyvaluta terményeink árára, ez sokkal fontosabb és bonyolódottabb kérdés, kogysem arra, megbízható számadatok s a dolog beható | vizsgálata nélkül, határozott feleletet adui lehetne. Annyi azonban bizonyos, hogy oly messze-kiható gazdászati tény mint a valuta változtatása 8 az arany-valuta elfogadása azon országokban, hol mint pl. Németországban is, kiviteli piaczaink vannak, terményeink árára nem maradhatott befolyás nélkül.

Beaconsfield azon szerencsés helyzetben volt, hogy e kérdéseket Angolorországot illetőleg számadatokkal világíthatta meg; mi pedig még csak most jutottunk odáig, hogy gondolkozni kezdünk fölöttük, jóllehet e kérdések ránk nézve sokkal inkább életbe vágók, mint a világkereskedelmet űző nagyiparos Angliára nézve.

E téren tehát sok teendő vár hazai statistikusaink- s nemzetgaz- dászainkra, s fölötte kívánatos, hogy mielőbb találkozzanak oly férfiak, kik alapos vizsgálódásaikkal jótékony világosságot derisse- nek e nagy jelentőségű kérdésekre. X.

A műizlésröl.

(Folyt.)

(M. V.) A nagy közönség míiizlésének fejlődése úgy megy végbe, hogy először élvezik a művészeti termékeket: hallják a zenészeket, látják a festményeket, szobrokat s épületeket, látogatják a színházakat stb. A művészeti termékek élvezése folytán sokban kedv támad a milvészkedésre, s hozzá fognak a tanuláshoz. A tanulók számának növekedése, a műtermékek folytatólagos élvezete — támogatva a helyes kritika által, — mi, dinkább terjeszti az ízlést és kedvet, igy a műtermékekben leit gyönyörködés folyton gyarapodik — s lassanként a közönség mind nagyobb része nye- retik meg a jó ügvnek, miglen maga a közönség leszen az ízlés őrévé. . .

Mire van tehát szükség ?

Szükséges: 1) Hogy mennél több művészeti hatás alá helyeztessék a tömeg.

2) Mennél jobb tanítók keresendők a művészeti oktatásokhoz, különösen a zene, rajz, és festészet tanítanál!

3) Gondoskodni kell útba igazításról arra nézve, hogy miként kelljen a műtermékeket élvezni; a hangversenyben föllépő művészek s általuk eléadandó darabok elöleges ismertetésével, a kiállítandó festmények megértéséhez szükségesek elmondásával stb. szóval, a sajtói ismertetések, hírek és kritikák, ne csak ujdondászi ákombákomok-, világbolonditó phrasísok- s bombasztokból álljanak, hanem alapos, tudományos, de népszerű irályú útbaigazitások legyenek azok !

4) Végre a sajtó iparkodjék tisztázni ama különféle előítéleteket s egyéb akadályokat, melyek az Ízlést lebilincselve nem csak elrontják, de egyenesen lehetetlenítik annak finomulását s önállóvá izmosulását.

Nem mondom, bogy a kijelölt négy pont alá mindaz kimeri- töleg csoportosítható, amit csak el lehet mondani a müizlésre vonatkozólag: azonban szerintök a legszükségesebb mondani valók bizonyára elrendelhetek s mindenki számára elég érthetően tudtul adhatók lesznek. S ha e számításomban nem csalódom, akkor ezé- lomat elérhetem, mert ha a legszükségesebbet megérté a nyájas olvasó, akkor a többi mellékes tudnivalókat igen könnyen szerezheti meg magának. Hisz akkor, ha kihallgattak s követtek azokban, aztán velem fognak dolgozni a tanítók és tanulók, a művészek és müélvezök — s ezek bizonyára többre mennek együtt véve, mint én magam, ha a világ végéig cikkezném is. . .

De csevegjünk immár a kipontozott rend fonalán.

Először is azt mondók, hogy minél több oldalú s gazdagabb hatással veendő körül a közönség a művészet részéről. Vegyük tehát számba, mily oldalokról mily mérvű hatások azok ? Ilyenek:

A) A költészet részéről: verses és prózai költői müvek olvasása. Verseket bészélyelset hozzon az időszaki sajtó, valamint alkalmilag kellő kritikákat is; kiassikus költőinket s regényirodalmunkat pedig szolgáltassák a közönség kezéhez a kölcsön könyvtárak s egyéb egyesületek könyvtárai. — Hogy ezeken kivül az olvasó egyesületek és népszerű olcsó kiadások mily elömozditói a szép irodalomnak, ki ne látná be? . . .

B) A zenészét részéröl kívánatos, hogy hangversenyek rendeztcssenek; a templomi zene minél stilszerübb müvek minél szabaíosabb előadására törekedjeék; állandó városi zenekar szerveztessék s dalárda alakuljon.

C) A szónoklat terén iparkodjanak az ezzel foglalkozók minél müvésziebben felelni meg a szónoklati követelményeknek, s a

közönség keresse föl a hiresebb szónoklatokat. Annyi a templom és gyűlés, s annyi azokban a szónoklat, bogy ha a szónokoknak csak fele törekszik is valóban szóooki szépségre, lehetetlen, hogy hiánya legyen a közönségnek a szónoklat műélveiben!

D) A festészet irányában fölötte kivan tos, hogy az ízlést, rontó nyomatok árulása valahogy koriátoztassék; legjobb lesz, ba a közönség négy öt olajnyomat helyett, amennyit a legtöbb házban szoktak venni, inkább vesz egy festményt, mely müértékü és örökbecsű. Sokan tán azt gondolják, hogy ábrándozó vagyok vagy tréfálok ; pedig nagyon komolyan és teljes meggyőződéssel beszélek. Kívánatos továbbá, hogy a jó templomi festmények kellőleg gondoztassanak, a roszak helyett pedig — nem a kopottat értve, hanem a művészileg siláuyat — művésziek szereztessenek lassanként. Továbbá közhelyeink, mint pl. a gyüléstermek, nagy férfiúink művészi becsű arczképeivel s egyéb történe i festményekkel diszittes- senek föl lassanként a ré.i botrányos mázolások helyett. Ahol vannak ily festmények, azok szakértöleg vizsgáltassanak meg s a legielkiismeretesebben restauráltassanak s művészi utasítások sze! rint gondoztassanak. — Továbbá nyilvános képtár alapittassek, vagy | ba van, az kellőleg gondozva legyen, a bét bizonyos napján látogatók ! számára nyitva legyen, a benne levő képek nniértéke iránt a közönség világosittassék föl, s végre ne csak alkalmilag, hanem rendszeresen srazdagíttassék akár uj festmények megrendelése, — s ez ohajtandóhb — akár kész müvek vásárlása által. — Végre alapittassék a közönség részéről képzőművészeti egyesület, melynek czélja legyen: képkiállitások rendezése s festmények kisorsolása által a festészet ügyét elémozditni.

E) A szobrászat ügyének előmozdítását is magáévá teheti a képzőművészeti társulat. Ezen kívül szükséges meglevő szobraink gondozása és jeleseink emlékének közköltségen úgy mint gyűjtések útján, szobrászati megörökítése.

F. ) Az építészet ügyében kívánatos, hogy amennyiben újabb építkezések történnek, azok tervezetében a stilszerüség és csin soha se tolattassék háttérbe a. czélszerüség mellett. Avagy nem lenne-e ez föladata a „szépészeti bizottságnak?“ . . .

G. ) Végre szólva a színészetről is: első, fő és elengedhetetlen szükség, hogy építsünk színházat; ez a mi kötelességünk; országos kötelesség pedig: a magyar szinügy, különösen a vidéki színészet rendezése!

Lám, mily pontok, mily programm az Írni és tenni valók terén !

Mielőtt azonban e pontokról tovább csevegnénk, lássuk, mi van ezekből Egerben, hogy kitűnjék, miként volnának pótlandók a hiányok! (Folyt, köv.)

Heti szemle.

A képviselöbáz april hó 26-áu kezdette meg ismét ülésezéseit. Az első ülés rövid volt. Szlávy elnök jelentést tett a képv. küldöttségnek az ezüst lakadalmon történt királyi fogadtatásáról, utána a bizottsági tárgyalásokon keresztülment javaslatok, ezek között az erdő-törvényjavaslat napi rendre tűzése, a Romániával kötött vasúti szerződés kihirdetése s a Spizza bekebelezésére vonatkozó törvényjavaslat előterjesztése következtek. Az ülést Karmán a bpesti árvízveszély tárgyában tett interpellatiója zárta be. Az april 28 iki ülés rövid s kevéssé érdekes volt. A szokásos bejelentések után Tisza indítványt tett, hogy a közigazgatási törvönyja- vaslatok előkészítésére, bizottság választassák; Simonyi báró a kormánytól parlamenti munkaprogrammot kért, aztán a Lujzaút megváltására vonatkozó törvényjavaslat fogadtatott el s végül P é c b y miniszter felelt a Dunaszabátyozás tárgyában hozzá intézett inter- pellátióra.

A novi-bazári conventio valahára létre jött. Ennek értelmében birodalmunk 4 városban helyőrséget fog tartani, a további előnyomulás azonban csakis a portával való elöleges megegyezés alapján fog megtörténhetni. Egyébiránt a Balkán-félszigeten a helyzet még mindig csak kevéssé megnyugtató. Az albánok el vannak határozva Görögország igényének hazájok nagy és legbecsesebb részére, még ba a porta teljesítené is azt, fegyverrel ellenállani. Szerbia területén a berlini béke daczára kemény harcz folyik az arnauták s a szerb csapatok között. Bosznia-Herczegovina nyugalmában sem bizik kormányunk ; mert egyre koboztatja el a lakosságtól a fegyvereket. Bulgáriát a fejedelemválasz tartja izgatottságban, s kérdés, ha megtörtént, helyre áll-e majd ott is a rend és nyugalom ?

Oroszországban az állapotok oly alakot öltöttek, melyet a bumanismus szempontjából szánnunk kell, még ba nemis rokon-