Eger - hetilap, 1879

1879-04-03 / 14. szám

110 fénybogár zöldes világa csillámlott s a mint kezével egy gályát érintett, a fénylő rovarok, mint apró csillagok, hullottak le reá. Egész éjjel testvéreiről álmodott; épen úgy játszottak, mint gyermekek; irtat a gyémánt iróvesszökkel az arany táblákra s nézegették a szép képes könyvet, mely fel királyságba került; de a táblákra nem csupán vonásokat és ákombákomot írtak, mint aze­lőtt, hanem leírták a legmerészebb tetteket, melyek véghezmentek 8 a legkülönösebb eseményeket, melyeket átéltek; a képes könyv­ben minden eleven volt: a madarak énekeltek, az emberek kilép­tek a könyvből 8 beszéltek Elizával és fivéreivel; de mikor a köny­vet betették, azonnal ismét visszaugráltak, nehogy a képek rendet- ! leuségbe jöjjenek. Mikor Eliza felébredt, a nap már magasan állott az égeu, úgy, hogy nem is láthatta azt, mert a magas fák süni lombozatú ágai egészen összeértek, de mint röpkedö aranyfátyol lebegtek szemei előtt a sugarak. Oh, mily illatos volt a levegő s a madárkák csaknem Eliza vállaira ültek. Hallotta a vizet locsogni, mert nagy források voltak ott, melyek szép, kovafenekü tóvá egyesültek, mely stirü cserjebokrokka! volt szegélyezve, de a szarvasok széles ös­vényt törtek azon s Eliza ezen az utón a vízhez ment. Oly tiszta volt az. hogy ha az ágak s bokrok a széltől nem mozgattattak volna, azt lehetett volna rólok hinni, hogy lenn, a fenéken, festve vannak, oly világosan tükröződött vissza minden levél, az is, amely a napfény által megvilágittaték, az is, amely árnyékban volt. Eliza, a mint arczát a víztükörben meglátta, nagyon megijedt, oly feketén és rútul nézett ki; de midőn kezeibe vizet vett s hom­lokát és szemeit megmosta, ismét előtűnt fehér bőre, azért is leve­tette ruháit s a fris vízbe lépett; nem volt most szebb királyleány az egész világon, mint ö. Miután ismét felöltözött s hosszú haját befonta, a hugyogó patakhoz meut, ivott abból markával s vándorolt tovább az erdő­ben, maga sem tudta, hova. Testvéreire s a jó Istenre gondolt, ki öt bizonyosan nem fogja elhagyni; azért teremtette a vadalmákat, hogy az éhezőket táplálja s ki is mutatott egyet, melynek ágai a gyümölcsök terhétől egészen lehajlottak. Itt megebédelt, karókat támasztott az ágak alá s azzal haladt tovább az erdő sünijébe. Oly csendesség volt ott, hogy csak lépteit hallotta s lábai alatt a levelek zörrenését; madár nem volt ott látható, napsugár nem ha­tott be a lombtetön, a magas fatörzsek is sürííu és közel állottak egymáshoz. — Oly magány volt ez. mint aminöt Eliza még azelőtt soha sem ismert. Az éj pedig mily sötét volt! Nem világított még csak egy szentjánosbogárka sem; szomorúan feküdt le, hogy el­aludjék; ekkor úgy tetszett neki, mintha fölötte az ágak elválná­nak egymástól, a jó Isten szelíden tekintene le reá s feje felett ezer kis angyalka kukucskálna. Reggel felébredvén, nem tudta, vájjon álom volt-e ez vagy valóság. Néhány lépést haladt tovább; ekkor egy öreg asszonynyal találkozott, ki egy kis kosár erdei bogyót vitt. Az öreg adott neki nehányat. Eliza megkérdezte, nem látott e tizenegy herczeget az erdőn keresztül utazni ? — Nem — feleié az anyóka — de láttam tegnap tizenegy aranykoronás hattyút itt a közel levő patakon átúszni. Azzal Elizát kissé távolabb egy lejtős dombhoz vezette, mely­nek lábánál tiszta patak kigyódzott. A part két oldalán a fák egymásfelé nyujták hosszú, dúslevelü ágaikat s a hol természe­tes növésüknél fogva nem tudtak összeérni, kiszakasztották gyöke­reiket a földből s a viz fölött úgy kapaszkodtak egymásba. Eliza elbúcsúzott az öreg asszonytól s ment a patak hosszá­ban egészen annak torkolatáig, hol az a sík tengerbe ömlött. A szép nagy tenger ott terült el a leányka előtt, de sem vi torla, sem sajka nem volt rajta látható; miként menjen hát to­vább ? Nézte a számtalan kövecskéket a parton, melyeket a viz mind kerekre mosott. Üveg, vas, kő, minden, mi a partra vetteték, gömbölyű alakot nyert a víztől, mely sokba! puhább volt, mint az ö finom kis kezecskéi. — „Lám, ezek fáradhatlanul görögnek s a legkeményebbek is megsimulnaü; én is fáradhatian leszek. Köszö­nöm tanitástokat, tiszta hömpölygő hullámok; egykor, azt sugallja szivem, szeretett testvéreimhez fogtok vezérelni engemet.“ (Folyt, köv.) Gazdaság. A hernyók ellen a fákat úgy lehet legjobban megvédelmezni, ha megtisztítás után azok dereka körül 3—4 ujuyi ruhát, vagy papirost csavarunk és ezt az úgynevezett brum itaenyvvel kenjük be. Ennél azonban sokkal olcsóbb és hasonlóan jó a következő szerekből készült kenőcs: 1 font fehér szurok, 350 gramm disznózsír, 330 gramm repczeolaj. Ezen szereket össze keil olvasztani s min­den héten egyszer felfrissíteni a fa derekán. Leszállított bortarifa. A fővárosi lapok értesülései szerint áp­rilis elsejével mérsékelt bortarifa lépett életbe az osztrák és magyar államvasutak, valamint a tiszai vasút állomásaitól Svájcz felé. Bor­üzletünk ez által előreláthatólag nagy lendületet fog nyerni. Eger, április 1-én. Amily kevdvezötlen volt időjárásunk a múlt hét folyamán, midőn hó, eső és szél egymást váltották fel, — éppen oly kellemes tavaszi időnk van vasárnaptól kezdve. A nap oly melegen stU, hogy már is felszántotta a több napos eső által előidézett nagy sarat és ennek folytán piaczi forgalmunk is megindult, meg a ta. vaszi munkákat is lehet folytatni. Terményárak métermázsánkint: búza 6.50—8.50, rozs 5.30 5.00, árpa 5—6, zab 5—5.40, kiikoricza 4.20—4.40. Kötetlen szá­nénak métermázsája 3 frt, zsáfszalmáé 2 frt 54 kr és az alom­szalmáé 1 frt. Felelős szerkesztő: Dr. FEKETE FERENCZ. Nyiltér. Van szerenczém a nagyérdemű közönséggel tudatni, hogy i r o d á m a t a Szent-dános útczában a "Vig-féle házba tettein át. Lipcse y Péter, kir. közjegyző. *) E rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal a S z e r k. 4 4 4 4 4 + 4 4 4 4 •4 4 4 4 4 Xi i i i i i Mii * i«'* i i itt Hirdetmény. A Nagy méltóságú báró Kemény Gábor és méltóságos báró Kemény Gyerő testvér urak tulajdonát képező Ajiiácsiiő! fürd»-vendéglő italmérési joggal, ahhoz tartozó állás s istálóval, f. évi május hó 1-sö napjától kezdve 3 egymásután következő évre bérbe adandó. A feltételek iránt a helyszínén Ajnácskőn alulirtnál bár- mikor értekezhetni. RERECZKY ROLAND, (71) 1—3 tiszttartó. 4 4 4 t I t 4 ZIENERT A. kesztyű-készítő Egerben Szécséuyi utcza, Kohn Sotna-féle házban, ajánlja gazdagon felszerelt KV" áru-raktárát “Ht u. m. keztyiik, nadrágtartók, haii snv akötők nyakravalók. s sérvkötőket. továbbá gummi harisnyák, légpárnákat, és másféle gumm i-czik keket, nemkülönben minden e szakba vágó tárgyakat a legolcsóbb gyári áron nagyban és kicsinyben. (70) 1—2

Next

/
Oldalképek
Tartalom