Eger - hetilap, 1879
1879-03-27 / 13. szám
101 csolatban iiiegemlitjUk, hogy fentiievezeU czélra a gyűjtések és ! adakozások városunkban is még mindig szépen folynak. így legközelebb fő káptalanunk 1500 frtot küldött szegedi testvéreink nyomorának enyhítésére, színészeink a múlt, héten jótékony ezélú előadást tartottak a javukra; sőt a bor- és pálinka-adományok is bőven gyűlnek be számukra városunkban. Jász-Árok szállás rendezett tanácsú város polgárainak egy része nagyközséggé óhajt alakulni. — A hevesmegyei takarékpénztár 1879-ik évi marczius 23-án tartott közgyűlésében jótékony czélokra következő adományokat szavazott meg: az 1848/49-ki honvéd-menbázra 50 irtot, az egri irg. szerzet kórházában egy alapító-betegágyra 80 frt.. az egri irg. nénik kórházára, 40 frt.. az egri irg. nénék női tébolydájára 40 frt. az egri kisdedovodának 30 frt., a hevesmegyei nöegylet, alaptőkéjéhez 30 frt. a lieves-szolnokmegyei nöegyletnek 30 frt., az egri jogász,-se- gélyzö egyletnek 20 frt., az egri kath. legényegyletnek 20 frt, Eger városi lámpa-világitásra 50 frt., az egri dologházra 100 frt., az egri önk. tűzoltó-egyletnek 150 frt. Eger városi sorsjegyekre 600 frí., a szegedieknek 200 frt., Szeged vidékének 100 irt., az angol kisasszonyoknál iskolába járó szegény leánykáknak 66 frt., 34 krr. Összesen : 1626 frt. 34 krt. — E úttal megemlítjük, hogy fentjelzett közgyűlés az egyes részvények után járó osztalékot 40 írtban állapította meg. — Az ejri takarékpénztár veszteség- és nyereség-kimutatása 1878. év végéről. Költség: betétek után folyó kamat 20623 frt 80 kr, tiszti és eljárói fizetés 3480 frt, lakbér 412 frt 50 kr, ite- zeiési költség 270 frt 37 kr, adó 3366 frt 79 kr, betéti kamatok utáni 3°/0 illeték 608 frt 82 kr, jótékony czélokra 260 frt, bélyegilleték 76 frt, felszerelési költség 164 frt 10 kr, igazgatósági jutalék 10i3 frt 80 kr, felügyelő-bizottsági jutalék 212 frt 76 kr, leírás a kötvényekből 763 frt 84 kr, leirás a biztosítási díjakból 22 frt 40 kr, leirás a felszerelési költségekből 200 frt, különféle 124 frt 39 kr, tiszta jövedelem 20000 frt 10 kr; összesen 51649 frt 67 kr. Jövedelem: áthozat az 1877-iki tiszta jövedelemből 9 kr, folyó kamat, kötvények után 24803 frt 26 kr, folyó kamat váltók után 19293 frt 36 kr, folyó kamat zálogok után 6902 frt 30 kr, könyvdij 20 frt 5 kr, átiratási dij 83 frt 50 kr, ingatlanoknál 392 frt 36 kr, más intézetnéd elhelyezésnél 135 frt 4 kr, ér- tékp tpirosokná! 19 frt 71 kr; összesen 56149 frt 67 kr. — Rundon hírek. F. évi márczius 23-án P. F. lakásáról, ismeretlen tettes által egy pár ezüst gyertyatartó ellopatott. Ez alkalomból felhívjuk a közönség figyelmét a lakások szorosabb őrizetére, mivel hasonnemü tolvajlások egy idő óta mind városunkban, mind pedig Miskolczon több Ízben is történvén, úgy látszik, ismeretlen tettesek Egert és Miskolczot tűzték ki furfangos tolvajlásaik- nak czélpontjáúl. — F. hó 22 én Szüzei János kassai származású, foglalkozás nélküli csavargó, ki Budapestről eltolonczoztatván, Kaál községéből megszökött, városunkba jött, s itt H. M.-né pénztárczá- ját jelentékenyebb pénzösszeggel és értékpapirossal, amint az bevásárlásait tette volt a halpiaezon, eltolvajolta. A furfangos zsebtolvajt sikerült a nyomozó rendőrségnek kézre keríteni, és most a fenyitö törvényszéktől várja megérdemelt büntetését. A jászkiséri, igazabban heves-szolnok-jászvidéki tiszaszabá- lyozási társulat alelnöke, Halasy Kázmér ur által a következő sorok közlésére kérettünk fel: „Becses lapjának ez évi 10. és 11. számaiban a „Hirfüzér“ rovatában azon közlemény foglaltatik, hogy „a védgátat a Tisza áradása Sarudnál elszakította,“ és hogy „egyedül a társulaton mult, bogy a veszély bekövetkezett,“ ismét: „mondják, hogy megyénk viz alatt álló vidékeinek naíty része nem árasztatott volna el, ha a jász-kiséri társulat az u. n. püspökségi gát védelméről idején gondoskodott volna.“ E birek ellenében a jászkiséri-, igazabban beves-szolnok jászvidéki tiszaszabályozási társulat védbizottsága megbízásából kénytelen vagyok egyszer es mindenkorra kijelenteni, misént az „Eger11 lap ezen „hirei“ tévedésen alapúinak, mert Sarud községében védgát egyátalában nincs és igy az el sem szakittathatott, hanem betolúlt ott az árvíz épen azért, mert a társulat, által a beszakadás terén még 1876. évben tervezett védgát építése megengedve nem lett, és a vész perezében a lakosság által rögtönzött nyúlgát emelése közben rontott be a beltelkeken keresztül az árviz; — a püspöki gát védelméről pedig a társulat azon egyszerű okból nem gondoskodhatott, mert a püspöki gát az egyleti területen egészeu kívül esik, s a szatmári püspökség magángátja lévén, azon gát védelméről a gondoskodás csakis a tulajdonost illethette, mert a társulat idegen tulajdon felett nem is intézkedhetik. A társulati töltéseken sehol sem szakadás, sem elmosatás nem történt, és azok máig is épségükben fennálla- nak a védekezés módja szerint.“ — (Fentebbi közleményt a viszonyosság kötelmeinél fogva bevettük ugyan; de kénytelenek vagyunk a legjobb forrásból eredő tudósítás alapján megjegyezni, hogy bárodul igyekezzék is a t. társulat, szabadkozásával a körülmények súlya alól menekülni, — eltekintve mindenféle püspökségi töltéstől, —- mégis tény az, miszerint az árviz Sarudnál a jászkiséri társulat mentett területére betörvén, abból mintegy 20000 holdat elöntött. Tény továbbá az is, hogy ha a beszakadást, — vatry ha e kivétel ellen a társulatnak kifogása lenne, — a vizbetódulást a megyei hatóság köztudomású erőfeszítéssel el nem fogja, úgy az most is folyik, és a jászkiséri társulat összes mentett területe le Szolnokig, és számos virágzó község viz alatt állana. Ezen való tényálladékból tehát látható, miszerint mégis kellett, hogy a társulat részéről valami nagymérvű mulasztás történt legyen, mert különben a Tisza vizének saját mentett árterekre berohanni nem ie- betett volna. E megjegyzéssel részünkről ezen ügyet befejezettnek tekintjük azon óhajtás kifejezése mellett, miként a kormány bár mielőbb intézkednék az iránt, bogy a társulatok egyesekkel fen- álló vitás kérdések miatt ne tennék ki az adózó népet ily nagy megpróbáltatásnak. Szerk.) Színészet. (M. V.) A péuteki és szombati szünetes napok mialt ez alkalommal 4 előadásról van módunk megemlékezni. Ezek elseje a „Bajusz“, Szigligetinek régi, a magyar patriarchalis világra emlékeztető vigjátéka, mely napjainkban immár osztozik a vígjátékok átkában : bármi jó és gyújtó vala is — annyiban bágyad hatása, amenuyibeo távolodunk keletkeztének korától! mert a vígjáték inkább a realisinust tartja szemmel; költője iparkodik az életből meríteni; azért ez életviszonyok távolodtával a vígjáték sok vonatkozása elveszti élét; s hozzá gondolva még a komizálási formák hatásainak kizsákmányolását a sok másodrangú ivók s költők részéről: értendjtik, mért nem nevetünk ma annak, ami egy Cervantes, vagy Moliére keze közül még mint újság pattanva elő, gyújtott, elbájolt 8 elragadott! . . . Különben Szigligeti Bajuszának alap- gondolata még ma is sokban ráillik magyarjainkra; hozzá adva ehez Hnbayné Ízletes alakítását s Hubay ügyes árnyalatait: természetesnek találandjnk a gyér közönség nem fukar tapsait. Különben Hubayné az, ki szép szerepéből nem ejtve el semmit — de túlzást is kerülve nem is adván hozzá semmit, oly kiváló sikerrel vitte keresztül az egész jellemet és alakítást, hogy melegen ajánlhatjuk öt a szellemi élvet meg nem vető közönségünk figyelmébe a — bír szerint — szombaton jutalom-játékáúi adandó „47. §.“ czimíi, új és nem jelentéktelen sikert aratott darabban. Csütörtökön a „Veres hajú'1, közönségünknél már ismert, de idylli bájait azért soha e! nem vesztő népszinmü adatott. Az est sikerének oroszlánrésze Peterdynét illette volna, ha Sziklaynak a fő szerep melancboliáját contrastirozó bumorizálása annyira föl nem csiklandozta volna a claqueur-had mulató viszketegét, bogy ezek folytonos mozgása és nyibogása el nem rontja vala a müveit közönség élveihez megkivántató nyugalmas derűt. Művészeink óvakodjanak máskor tápot, nyújtani e had idegeinek; Peterdyné pedig legyen meggyőződve, hogy a közönség azon műveltebb része, mely nem szaporítja a tapsonezok számát, mindenkor tudja méltatni, bár hallgatagon, az igazi érdemet. — A vasárnapi „Pók“ Lukáesynak még ugyan ki nem forrott s a pesti klikket még le nem győző, de már is oroszlán-körmöket láttató elmesziileménye. Hogy a szerző azóta haladott, kiki világosan látja. Dálnoky, Polgárnő és Pelsöczy markáns alakításaikkal, s Hubay következetesen árnyalt „gatyas urával“ nemcsak gyakran leplezgeték a mü hiányait, hanem dicséretes szolgálatot is tettek a szerző tehetségének. Hogy ily erős mellékszerepekkel szemben saját fö szerepét nemes középuton járó ízlésével s alakja fontosságát következetesen fokozó öltözékeivel folyton fölszinen tartó Peterdynét a tetszési nyilvánítások nem emelték ki: annak csak örüljön, mert az vala a legszebb bírálat! hisz a közönség tapsoló része nem méltányolja az Ízlést — az ezzel birö rész pedig nem tapsoncz ! . . . Ezen, és a vígjáték átkáról fönebb mondott szavaim igazságát fönnen hirdeti a jellem-vigjáték és vígjátéki dialog nagymestere: Moliére „Képzelt betegének“ előadása, mely alatt a taps és derű bár nem „viharzott,“ de nem is szünetelt! E müve azonban annak, „Kinek dicsőségéből nem hiányzott semmi,“ nincs ugyanazon magaslaton, mint a „Tartuffe,“ „Fösvény,“ „Nők iskolája,“ „Dandin“ és „Misanthrop,“ melyekkel a vígjátéki koszorút Sha- kespearetöl elragadá; mert ebben a hős, Argan (Dálnoky), nem annyira drámai, mint inkább regényi központ. Ugyanis jobbról a pedáns orvosok — az akkori párizsi tudákosok, a fris fölavatottól föl a professorig, seniorig s utazó charlatánig — környezik öt,
