Eger - hetilap, 1879

1879-01-02 / 1. szám

XVIII. év-folyaui. I. szám. 1879. .január 2-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 Egyesszám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozotCpetit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal. lyeeumi nyomda, a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycemn átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Felhívás előfizetésre. Lapunk a jövő évvel tizennyolczadik évfolyamába lép. Sok lap született e hosszú időszak alatt, sok pedig, nem bírván a lapkiadással járó nehézségekkel megküzdeni, el­bukott. Hogy lapunk az utóbbiak sorsában nem osztozott, ezt legyen szabad részünkre kedvezően magyarázni, s an­nak jeleűl tekinteni, hogy lapunk városunkban s vidékén szükséget pótol. Igyekezni fogunk a lapunk iránt eddig mutatkozott részvétet nemcsak megérdemelni, hanem, tar­talmát mennél érdekesebb- és változatosabbá tevén, töme­gesebb pártolását is kivívni. Ebbéli törekvésünk mellett tanúskodik, hogy lapunk, újévtől kezdve, czélszerűbb be- | osztással s több rovattal fog megjelenni, hogy mindenki megtalálhassa benne kedvelt olvasmányát. Lapunk ára a ! régi marad: s minthogy annak csekélysége mindenkire nézve lehetővé teszi, hogynehány forintért az egész éven át a politi­kai és társadalmi kérdések- s tudományos mozgalmakról, valamint városunk s vidéke napi eseményeiről pontos érte­sítést nyerjen s azonfelül, tárcza- és ezentúl csarnok- rovatainkban, a mulattató időtöltésre is anyagot találjon, bizalommal számolunk a t. közönség további támogatására. lír. Fekete Serene/ felelős szerkesztő. Előfizetési föltételek : Egész évre 5 frt — k: Félévre . 2 „ 50 , Évnegyedre C«. 1 „ 30 Egy hóra . --­4 5 T. gyűjtőinknek minden 5 előfizető után egy tisztelet- példánynyal kedveskedünk. Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez, vagy az alólirt kiadó-hivatalhoz, vidékről legczélszerübben pos- ta-utalványnya.1, mennél előbb beküldeni. A kiadó-hivatall" (Ly ceum i ü ay v nyomda,) város; fekete a színház helyisége; f ekete az utczai sár; s végre — Fekete a szerkesztő. . .*) S e mindent befeketítő sötétben oly jól esik álmodoznunk. . . De mi az, micsoda fényesség villan át a sötétség fátyolén? Egy fényes szellem közeledik felém; immár elém röppen a távol magasból. Ah, ő az, az én őrangyalom. Balkezét váltamra teszi, s jobbjával homlokom megsimitván, int, hogy tékintsek körül. — Ab, csoda látvány! A város gázfény tengerében csillog; az utczák négy- szegkövekkel kiburkolvák, rajtok a sok úri fogat és bérkocsik ro­bognak ; a vasút fütyül, most érkezik a vonat Nádaséról; észak­magyarországi szállítmányokká! s fürge utasokkal, kik elözönlik az utczákat; a „Korona“ és „Árpád" helyén gyönyörű emeletes foga­dók, hol ügyes pínezérek stirögnek forognak; a főutezábau pompás színház, melyben a páholyok tömvék a sok úri néppel, mely a vi­dékről beköltözött s szebbnél szebb emeletes házakat építtetett az utczák díszéül; az országban páratlan lyceumiink egyetmemé lett, melynek termeiben a hallgatók százai zsongnak mint a méhek a kas­ban; rendes városi zenekar szórakoztatja az élvsovár úri népet ;reál- iskolai s gymnasiumi tanulók bujkálnak a szinház karzatán, kerülve a pedellus légkörét; szóval a régi salabakter Egernek, a sárnak, suhanezorditásnak. potya-zuhanynak, s más efféléknek semmi nyo ma, s az utezákon constablerek örködnek a közreud fölött. . . Bámulva nézek őrangyalomra, s kérdem: mi ez? satirae vagy manna? S ö mosolyogva mondja: „Ez a,jövő!“ . . . S mikorra jő el, ha j ö v öl?" „Nézz oda és láss !“ . . . Nézek, s íme, a látvány elváltozik; a régi Eger határait lá­tom, s az utczák és közhelyek káposztás kertté alakulvák. Csak nézem, mi furcsa ez; s midőn észre venném hogy itt-ott holmi is­merősebb arezhoz kezdetiek hasonlítani a káposzta fejek, egyszer csak megjelenik a halál az ö nagy kaszájával, s elkezdi a ká­posztás rendeket vágni. . . Es nini! amint kaszálva halad, nyomában a káposzta fejek helyett emberfejek kezdenek kibújni a földből... Csak nézem — s ime, a csont kaszás már felém is közeledik. Ijedve ugróm el Htjából, szaladok egy tükörhöz, s akkor látom, hogy hisz az én fejem is káposzta-torma. . . Hopp! nagyot rezzenek s — felébredve tekintek körül. Tehát álom volt az egész, melyből szomorú valóra ébredék. Őrangyal, fé­nyes jövő. csont kaszás — mind eltűntének: csak valami ma­radt meg— Ah, szép jövő ! Te vagy az, mit én drága közönségünknek küyánok új évre; s hogy nem hi.ha, záloga az álomból lefont tíuijiiság: „Ember kell a gátra!“ . . . Mert biz’ Isten, igaz amit .hazánkról Vörösmarty mond s én városunkra fordítok : : ' Rút vagy Eger, lőcs- pocs változnak szennyes öledben, Téridet országos sárfolyam árja lepi Am természettől mindez lelketlen ajándék: Széppé csak fiaid szent akaratja tehet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom