Eger - hetilap, 1878
1878-04-04 / 14. szám
98 tesUlniök a párt embereiben. Ha egy párt programmja bármely csekély részét keresztül akarja vinni, magával kell vinnie azon személyeket is, kik a2t keresztülvinni fogják. S a pártnál a személyes kérdés nem másodrendű dolog. Itt fraternizálásról, mások udvarába való bekandikálásról szó sem lehet. Ezek egyszerű, con- sequens dolgok. S e szempontból éri vád azokat, kik a szabadelvű párt hajóját nem neki való, sekély vizekre hajtották, s most zátonyra jutottak; kik pactálgattak, mindenütt keresztapák akartak lenni; hívén, hogy az eseményeknek nincs logieájok. Ha párt kell, ezt organisálni is szükséges. De orgonasátio lehetetlen, ha az elvek háttérbe jönek, ha az emberekben nincs meg a kellő áttekinthetőség, ha ki-ki a maga útján jár. Kellőleg organisált párt, ha el is bukik egyik-másik alkalommal, nem csügged el azonnal, reménye marad a többségre jutáshoz, s még az ellenfélnél is tiszteletet gerjeszt, de a deorgonanisált pártnak nyerni valója nincs. Ott csak foszladozásnak van helye. Ignotos fallP, no- ti.s est derisui. Csak a következetességben, lankadatlanságban, a részletek el nem hanyagolásában van remény a sikerre. S hogy ily sikeres actio megkezdődjék, mi hiszszük, megvannak az emberek. Csak ki kellene göngyölni a zászlót, s több világosságot deríteni a helyzetre. És csak igy lehet még megérnünk, hogy Egernek azon rósz reputaíioja, melyben 1867 óta 1875-ig volt s mely felé ismét közeledik — vajha szavunk ne legyen Cassandra szava — elenyészszék. Nem akarunk recrimiuatiókkal elöallani; nem akarunk, a mit jogosan lehetne nem egy újabb szereplőhöz intézni a volt Deákpárt részéről: „Varé! redde legiones! — nem, objective a helyzetre akartunk rámutatni, hidegen, nem a szenvedélyeket felköltöen, inkább a tényeket a critica mécsénél bevilágítva. Sokat kell még majd fájlalva bevallani, de azután — tenni is. így lehet remény, hogy jöni fog egy novus ordo. De soha sem kelt feledni hogy, dii omnia laborious vendunt !1 (as.) Eger város kép viselő-testülete 1878. Virilisek (legtöbb adót fizetők) : Dr. Samassa József, Szávics Pál, Mészáros István, Babies István, dr. Francz Alajos, Simonyi Károly, Gebhardt Sándor, Dál- noky János, dr. Fekete Károly, Pánthy Endre, Ungár Dániel, Mossóczy János, Galambos Fülöp, Végh József, Bayzáth József, id. Gröber Ferenc, Fülöp József, Richter József, Lieb Károly, Steinhäuser István, Schwartz Adolf, dr. Brünauer Dávid, Stern Alajos, dr. Pácz Ferenc, Polonkay Endre, Schwartz Herman, Buzsin Bódog, Petravich Bertalan, ifj. Ruzsin Ignác, Kobn Soma, Bénisz Lajos, dr. Schönberger Soma, Imre Miklós, Babócsay Sándor, dr. Danilovich Pál, Fischer Dávid, Ury József, Nánásy Gyula, Babies Béla, Nánásy Ignác, dr. Mayer Imre, Kubik Endre, Streimelvögel Rudolf, Kánitz Lipót, Nékám Endre, Bucher Ágoston, Tarnay János, Vav- rik Béla, Zsendovics József, Szele Gábor, Klein Mózes, Boroviczé- nyi Gyula, Mező Ignác, Lengyel Miklós, Hubert János, Babies János, id. Samassa János, Németh Mihály, Danielik János, Klein Jakab, Friedman Dávid, Hajnal Bernét, Burik István, Hartl Ede, Bayer József, Kempelen Béla, Horváth József, Kuborczy Mátyás, Gariup Péter, Preszler Samu, Remenyik Kálmán, Ferenczy Imre, Burián János, Kohn Jakab, Szabó Ignác, Gyubek Alajos, Kövér István, Szontagh András, Ruzsin Manó, ifj. Samassa János, Köll- ner Lőrinc, Liptay Ferenc, Sugár Samu, dr. Schwartz Dávid, Ré- pássy László, Ungár Lipót, Porubszky József, Galambos Lipót, Már- tonffy László, Braun Károly, Eisenmann János, Eiseli Antal, Kud- lik Ignác, Morgenstern Izidor, Ruzsbaczky Ignác, Ürményi Antal, Preszler Ferenc, Csíky Sándor, Nánásy Ferenc, Skopecz János. A megmaradt választott képviselők : Sir Gyula, Baranyai Sándor, Mátékovits Mór, Polercczky Gyula, Pájer János, Urbán Károly, ifj. Gröber Ferenc, Braun József, Schulcz József, Balogh János, Cseh Mihály, Gömöri Márton, Petrovich Ferenc, Papp Ignác (Vince), Vinczora Ferenc, Gáhy-4 T A R C A. JsEgy csók miatt. Életkép, Kürthy Jenőtől. (Vége.) — Bár csináltak volna tiz éves korában sabrákot annak a bőréből, kinek eszébe jött kifundálni az Írást! Millióm adta! a fölött a pár sor krix-krax fölött elkezdtem pityeregni, mint egy kofa, kitől tél idején ellopták a tüzes fazekat, Akkor sírtam — a csorba fringiáját az életűek —■ másodszor! ... sőt ha igaz, kiáltoztam, nem annyira ugyan, mint Mars hamis isten, ki a scriblerek mondása szerint úgy ordított a trójai hadbaD, mint tizezer ökör; — de mégis oly hangosan, hogy embereim berohantak. Gyorsan rohantak be, de még gyorsabban pusztultak ki — szerencséjükre. Soha sem voltam barátja a komédiás látványoknak, akár sirás, akár nevetésről volt szó, — akár házasság, akár temetés alkalmával ! . . . Ember! még te gyermek vagy, ■— gondolom teljes három hó, két hét és 4 nappal vagy fiatalabb nálam, — még te nem sokat tapasztalhattál az életből ... de alkalmilag akár esküt tehetsz rá, hogy némely esetben egy szó keserűbb fájdalmat okozhat, mint egy láb-amputatió! Kinos percek voltak azok — — a keserűségét! ... brr! még most is restellem akkori gyengeségemet, — de hát ki az oka ennek más, mint az a sok padrágó professor, kiskántor, nagymester, — akik, mindenik abból az . . . iából, amit legjobban tud, kínozzák a kamaszt egész szakállas koráig, — de olyan könyvet nem adnak neki, a hol meg volna Írva, hogy a más szeme megégetheti az ember szivét, — saját szive pedig megrikathatjä saját szemét, . . Te még gyerek vagy . . összesen 49 éves — hajad most kezd deresedni--------talán még lesz egykor kedved olvasni holmi regénynek csúfolt holdvilágszagot, cérna-izíi ferdített fordításokat, vagy fordított ferdítéseket, melyekben a keseredett asszony, vagy ember 20 lapon át beszéli el ékes kutyaijesztö hangon, csupa — ván, — vén és ah, ohbal kifoldozott szavakban mind azt, mit egy rettenetes percben a fájdalom éreztetett vele. Fiam! a Jebuzeusát! ha találsz egy ostoba könyvben ilyen ostobaságot, vágd a földhöz, ha t. i. a szerző távollétében illetékesebb helyre nem vághatod, — akaszsz pert a könyvárus nyakába, aki nyakadba varrta azon irkafirkát, mert mondom neked, olyan hazugságot olvastál, mint a Sahara! Nem igaz! de hogyan is lehetne igaz ? hát kik írják az ily sületlenségeket? A szegény csizmadia, vagy suszter, vagy takács, vagy roézes- kalácsos tyúkszemet csinál, bőrbe varrja, émelygőssé teszi a fél világot, mert van neki egy kötözni való hórihorgas surkulusa az, Istók, Jakab, Jóska, Muki, ... a kitől szeretné ha pénzéért mi- nistert, prímást, fiskálist, vagy legalább barátot faragtathatua. A kamasz csakugyan szerencsésen átbukik hat osztályon , s mivel akkorra már zifferblatján hajtásnak indúl a szamár-gyökér, oldalba rúgja az iskolát, fidibust csinál a históriából, bruderschaf- tot iszik minden korcsma kellnerével, csalja a szomszéd szolgálókat, és C8alatik a kaszirnök által — mindezen élet-tanulmányokra költvén apja keserves keresményét. Ha a jó szivü öreget megöli a búbánat, a gyerek megátkozza apját, azért, mert apjává merészelt neki lenni, holott csak egy koldus csizmadia volt, körülnézi magát az életben, s miután azon keserves önismeretre jut, hogy semmit sem tud — vagy elbujdosik az erdőbe, és Ördög Pista, Sárkány Marci stb. név alatt lovat lop, — vagy előveszi Írásbeli gyarló tehetségét, és Cinege Arzén, Fu- rályás Ernő, Zengzetes Armin stb. név alatt lopja az Írókat, s lopja a publikumot. ... Én azon néhány óra alatt semmit se éreztem, semmit se gondoltam, semmit se tettem, vagy ha igen, tudomásom nincs róla, — épen úgy, mint a sánta huszárlónak a lankadásról, melyet véghez visz, midőn kartácsdarab fúródik a véknyába. És igy van, igy kell lenni minden tisztességes embernél! Ötven botot arra a gézengúzra, ki órák hosszán át esküdözik, hogy ö most örül, vagy kesereg, — és arrogálja, hogy hitelt adjunk neki!
