Eger - hetilap, 1878
1878-06-20 / 25. szám
194 sitással mégis, hogy Kunhegyes helyett Nagy-Kun-Madaras felé lett az tervezve, s így Madarastól Örs-Igar érintésével egy szárnyvonal építése igértetett T.-Fürednek. Az alakulni akaró consortium tagjainak e szerint nem maradt más választásuk, mint vagy egészen kimaradni a tervezett vasúti előmunkálatokban való részvétből, és be nem folyni annak távolabbi irányba való vitelébe, vagy az említett módosítással részt venni annak keresztülvitelében, hogy e vidéket az, amennyire any- nyira, mégis emelje. De e fordulat folytán a t.-fürediek közöl öten azonnal visszaléptek azon oknál fogva, mert az újabb tervü vonal hossza a füred-abonyi 3 — 4 mfdnyi távolságot háromszor is haladni fogja akkor, midőn a füredi s füredvidéki közlekedésnek Poroszlótól F.-Abonyig kész köutja leend úgy is nem sokára. Az értekezletben leginkább a t.-fürediek, de egy részben a környék is oly számmal vett részt, hogy a megjelent érdeklettek számát 50—60-ra tehetni. Az értekezleten G r ä f 1 Károly poroszlai nagybirtokos elnökölt; s ámbár az ö birtoka egészen ki fogna esni az elfogadott vonaltervezet irányából, ennek dacára, saját fontos érdekeinek háttérbe szorításával, csupán a közjó előmozdítását, a vidék javát s a cél nemességét tartva önzetlen, férfias lelke előtt, még akkor sem hagyta oda elnöki székét, midőn a füredi egyenesebb és rö- videbb vonalnak, saját érdeke nagy részbeni mellőzésével, az elfogadott vonalterv tracirozásába kellett beléegyezuie. Az értekezletet, ősi magyar szokás szerint, lakoma zárta be, melyet élénk áldomások, talpraesett pohárköszöntések fűszereztek. ') T. E. ') A tervezett vasútvonal kétségkívül oly nagy fontosságú nemcsak a Tiszavidékre, de különösen megyénkre nézve is, hogy e vonal irányának megjelölése kérdésében, az egyoldalúság s netaláni elhamarkodottság színezetének elkerülése tekintetéből, annak végleges megállapítása előtt nagyon kívánatosnak, sőt szükségesnek látszik vala, hogy e specialis érdekek mellett, az országos, közgazdasági, forgalmi, stratégiai stb. szempontok kellő figyelembe vétele céljából, illetékesebb szakértők véleménye is kikéressék s meghallgattassék. Szerk. Időszámítási vita. azaz: a júliust, vagyis ó modorú naptár szerint számlált 1778-dik évi augusztushó 14-dik napja mely napnak felelt meg a gergelyféle vagy uj modorú naptár szerint. Egerváros jeles fia, Vitkovics Mihály születése napjának a gergelyféle naptár szerinti dátuma iránt társalgás közben némely értelmes férfiaknál kételylyel találkozván, mint a kor- és csillagtan szakembere hivatva, sőt kötelezve érzem magamat kijelenteni, hogy az Eger 23-dik számában e tárgyra vonatkozó cikkben egészen helyesen mondatott, hogy az ó naptár szerinti 1778-dik évi augusztushó 14-dik napja, a gergelyféle vagy új módorú naptár szerint ugyanazon év és hó 25-dik napjának felelt meg. Nehogy azonban puszta állítással élni látszassam, szükségesnek tartom a dolgot röviden felvilágosítani. Midőn XIII. Gergely pápa a tridenti egyházi zsinat megbízásából, 1582-ben a naptárjavítást végrehajtatta, két cél volt szeme előtt. Először azt akarta elérni, hogy a tavaszi éjnapegyenlöség, mely a keresztény egyház ünnepeinek elrendezésében döntő befolyással bir, és mely XIII. Gergely pápa korában március 11-dikére esett, ismét e hó 21-di- kére vezettessék vissza, mely utóbbi napra a nicei egyházi zsinat korában, a 325-dik évben, esett vala; és másodszor gondoskodni akart arról is, hogy a tavaszi éjnapegyenlöség ezentúl örökre március 21-re essék. Hogy elég legyen téve az első követelménynek, az 1582-dik évből 10 nap hagyatott ki, a nevezett év októberhó 4-dike után azonnal október 15-két számlálván, mert az ó naptár hibája akkor 10 napot tett ki. Hogy pedig a második követelménynek is megfelelve legyen, meghatároztatott, hogy minden év, melynek száma 4-el maradék nélkül elosztható, mint eddig, ezentúl is szökőév legyen; a százados, vagyis azon évek közül azonban, melyeknek száma két zérussal végződik, csak azok legyenek szökőévek, melyeknek száma nem 4, hanem 400-al elosztható maradék nélkül. — E szerint az 1700, 1800, 1900, 2000-ik év az ó naptár szerint mind szökőévek, holott az új naptár szerint a felsorolt évek közül egyedül a 2000-dik szökőév; s igy az ó naptár az újhoz képest 1582-től 1700-ig 10, 1700-tól 1800-ig 11, 1800-tól 1900-ig pedig 12 nappal esik hátrább s ebből világos, hogy az ómódorú naptár szerint számlált 1778-dik évi augusztushó 14-dike az új■4 T A R C A. ► Vitkovics, mint költő. így állottak a nemzeti s irodalmi viszonyok, midőn Vitkovics Mihály az irodalom terére lépett. A magyar nyelv ügye iránt való lelkesedés, — mely visszahatásul a József császár germanizáló rendeletére — az egész nemzetben, szokatlan lánggal lobogott fel: a magyar tanuló ifjúság fogékony keblében is élénk tápot talált. Az iskolák keblében magyar nyelvmivelö körök alakultak, melyek nem egy jeles férfiút szolgáltattak nemzeti irodalmunknak. E körök vezetői s lelkei aztán buzdították, s munkásságuk folytatására ösztönözték a föltűnt kiválóbb tehetségeket. E tehetségek közöl emelkedett ki Vitkovics Mihály is, a nemzeti nyelv s költészetért hevülö ifjú, ki már diák korában is többször forgatta Himfyt, mint a klassikusokat; s inkább szeretett szerelmes verseményeket Írni, mint latin correctákat. S voltak derék tanférfiak : Horváth Özséb egri, Tóth Farkas budai gymn. s Pápay Sámuel egri lyc. tanárok, kik a nemes ifjú költészeti hajlamait is- tápolták. E buzdítás, s főleg Kisfaludy S. „Himfy“-jének rendkívüli hatása alatt jött létre ama, — az eredeti minta befolyását sűrűn éreztető — dal- és éneksor, valamint ama levelekben irt regényféle, melyben az ifjú költő szive első eszményképéhez, „Lidijéhez való szerelmét festi; melyek azonban nem láttak napvilágot, s részben csak kéziratban maradtak főn. Vitkovics költői heve csakhamar más irányt vön, midőn id. báró Wesselényi Miklós szinésztársaságának egy része, — melynek akkor még úgyszólván gyermek-tagjai: Anikó (utóbb Lend- vayné), Fáncsy, Szentpétery, Lendvay, Megyery stb. szinészettink halhatatlan csillagai lőnek, — hosszas, kalandos vándorlás után, 1807-ben az ország fővárosába vetődött, s előbb Budán mulat- tatá az országgyűlési közönséget, majd a következett évben Pesten ütvén föl sátorfájukat, eleintén a pesti közönség, utóbb Pestmegye, majd nem sokára a nagyiéi kii Vida László pártfogása s áldozat- készsége mellett folytatta előadásait. A színészet s a szinirodalom Ugye iránt felkölt lelkesedés hatása alatt Vitkovics is egész lélekkel a szinköltészet felé fordult, s részint eredeti színmüveket irt, részint fordítgatott. Színmüvei: „II. Rákóczy Ferenc Rodostóban“ szomj. 3 felv. melyhez Mikes Kelemen rodostói levelei adtak tárgyat és lelkesedést, s melyet Döbrentey az erkölcsök szerencsés festéséért dicsér. „Mars Vénussal Murány alatt,“ nemzeti vitézi játék 5 felv. Gyöngyösi István XVII. századbeli kedvelt póétának „a Márssal társalkodó murányi Vénus“ c. elbeszélő verseménye után. „A keresztes vitézek“ szinj. 5 felv. Kotzebue után; de Dugonics és mások nyavalyás példája szerint az eredetinek személyei helyett magyar históriás embereket szerepeltetve. „A pozsonyi kabát“ vigj. Jünger „Lyoni öltözet“-e után szinte magyarosítva. „A megengesztelés“, érzékeny játék francia eredeti után, németből fordítva. Mindezek közöl azonban — köztudomás szerint — színpadra csak a legutolsó került; nyomtatásban pedig egy sem jelent meg. Több sükerrel művelte Vitkovicsunk a lantos, s méginkább az oktató költészeti fajokat. Kazinczy és Virág költői sükereinek hatása alatt, s az akkori Ízlésnek hódolva, kezdetben kizárólagos művelője lön a klassikai költészetnek, s versei legnagyobb részt antik formákban jelentek meg. Sőt a rimes verselésnek elejénte annyira nem volt barátja, hogy 1812-ben Kazinczyhoz intézett egyik levelében sajnálkozását fejejezi ki a fölött, hogy Horváth István, Pozsonyban, „a magyar dámák számára“ készített kalendá- rioma végére „holmi cádentiákat rakatot t.“ Első nyilvános föllépését Vitkovics alkalmi ódákkal kezdte. Semsey Andrásné, b. Perényi Anna, és b. Orczy József elhunyta fölött irt két „halotti keserv“-e 1804-ben jelent meg. Összegyűjtött müvei között 11-ilyféle költemény található, melyek azonban kevés költészeti értékkel birnak. Irodalmi férfiainknál azonban feltűnést, s kellő méltánylást
