Eger - hetilap, 1878

1878-09-05 / 36. szám

283

veszély idején tanusitott, a vallás-, erkölcs- és jogrenddel homlokegyenest ellenkező botrányos magaviseletét. A jobbérzés csak felháborodással szemlélhette, hogy azon utczákon és tereken, hol az apadó ár a szegény vizkárosultak vagyonának utolsó maradványait sodorta magával, köznépünk salakja mint rohant derékig a vízbe, hogy abból minden használhatót kifogjon, de nem azért, hogy a tulajdonosok számára megmentse, hanem hogy könnyen került prédául magának elsajátítsa. Szemtanúk beszélik, hogy Eger és Kis- Tálya között köznépünk közül sokan csoportosan halásztak ki mindent az árból, mi elérhető volt s azonnal fel is oszták magok között. Vérlázitó volt továbbá látni és hallani, köznépünk mint élt vissza az amúgy is koldúsbotra jutott vizkárosúltak szerencsétlen helyzetével, s mert segélyre szorúltak s aztán meg — urak voltak, mint alkudtak meg velők mindent apróra, bort, pálinkát s 2—3 frtot követelve nehány órai immel-ámmal teljesített munkáért.

S hol volt a rendőrség? kérded. A veszély első pillanatában szétzüllött s mikor leginkább szükség lett volna rendőri intézkedésekre, a város magára volt hagyva. Azért csak köszönöttel tartozunk a helyben állomásozó zászlóalj derék parancsnokságának7 mely azonnal fegyveres örökkel vétette körül a vészszinhelyét, s törekedett a rendet feutartani, sőt a további veszély elhárítására s a mentésnél tettleges segélyt is nyújtott. Sokan derék katonáinknak köszönhetik, hogy egy-más vagyonuk romjaiból visszakerült — a ragadozó kezekből.

Ki eddig is közigazgatási szervezetünk hiányosságáról s rendőri közlegeink elégtelenségéről nem lett volna meggyőződve, a közveszély idején, mely próbaköve szokott lenni a rendőri tiszttel felruházott hatóságok életrevalóságának, kellett arról meggyőződnie s kívánnia, vajha mindez mielőbb máskép lenne!

Az űj képviselőház.

(Vége.)

Temesmegye: Orczifalvi kér. Gorove Istv. sz. p., kis-becskereki kér. ifj. Ormós Zsig. sz. p., rittbergi kér. Vargics Imre sz. p., csá- kovai kér. Prepeliczay Gyula sz. p., moraviczai kér. Rác Atban, sz. p., uj-aradi kér. Fröhlich Guszt. sz. p. Tolna: Pinczehelyi kér. Perezel Béla sz. p., szegszárdi kér. Geisz László f. p., bonyhádi kér. Dőry Dén. sz. p., kölesdi kér. Vizsolyi Guszt. sz. p., paksi

madfélórakor a gátfal éjszakfelé álló részéből 17 öl hoszuságot ledöntvén, a mögötte volt viztömeg egyszerre rontott be a városba, és ezt fél óra alatt úgy elöntötte, hogy a belső piaczon 7 lábnyi magasra nőtt a viz. Az utczákon mindenütt elterült, még az érseki udvart is ellepte, az érseki pinczébe beomlott ugyannyira, hogy a legnagyobb hordókat is fölemelte, össze-vissza forgatta. Az érseki lvceum mellett oly nagy viz folyt, hogy a legnagyobb gerendákat és leomlott házak teteit sebesen sodorta, de a lyceutn épületébe nem hatolt be. — Végtelen károkat okozott a városnak ezen árvíz; mert lerombolta nemcsak az említett szilárd fal részét, melyet mikor és mily költséggel fognak fölépitetní, csak az ur Isten tudja, hanem a fal közelében levő öt házat is elragadta lakosaival együtt, kik közül csupán egy Kremuitzky nevti timár menekedett meg véletlenül, ki azonban a viz által elragadott házát, vagyonát, nejét és két gyermekét keservesen siratja. A vizbefult emberek és gyermekek száma összesen 25, kik közül 10 et megtaláltak és eltemettek. A városban itt-ott több kis ház összeomlott. Ezen árviz behatolt az Irgalmas-rend társházába és templomába is, itt az oltásokat felforgatta, a templomi ruhákat iszappal bemocskolta, elrontotta, de legtöbb kárt tett a gyógyszertárban. A folyam partján levő régen te Herner-féle ház udvarából elragadott az ár nyolez ökröt, melyeken előtte való napon bizonyos tárgyakat vitettek tekintetes Csorna ur részére, ki ama házban lakik ; az ökrök közül öt elveszett, három életben van, ezen utóbbiak egyike az emeletre vezető lépcsőre úszott, úgy menekedett meg. Ugyanezen ház földszintjén lakott bizonyos Diamandy Ignácz nevű görög, kit a viz a szobában lepvén, a kályha tetejére állott; de a kályha agyag ragasztékát elolvasztván a viz, a kályha összeomlott, ekkor ö a falban lévő egyik erős vasszegbe kapaszkodott és ott függve nagy kinok között, megmenté életét, minthogy ezen szobában majd az ablakok tetejéig földagaker. Szeniczey Öd. sz. p., szakc3i| kér. Láng Laj. sz. p. Torda- Aranyos: Felvinczi kér. Gaál Jenő sz. p., maros-ludasi kér. Miksa Elek sz. p., tordai kér. Tisza László sz. p., toroczkói kér. b. Jósika Gyula sz. p. Torna: Görgői kér. Liikö Géza f. p., színi kér. Farkas Józs. f. p. Torontál: Bánát-komlósi kér. Gödi. Kár. sz. p., lovrini kér. Zsíros Laj. sz. p., nagy-szent-miklósi kerület Vécsey Tam. sz. p., párdányi kér. Csávossy Béla sz. p., b.-szt-györgyi kér. Ittebei Kiss Miki. sz. p., török-becsei kér. Rohonczy Gnidó sz. p., uzdini kér. Polit Mih. nemz. zichyfalvai kér. Dániel Pál sz. p., zsombolyai kerület Hieronymi Kár. sz. p., pancsovai kér. Ráday Ged. sz. p., török kanizsai kér. Sváb Kár. sz. p. Trencsén: Vág-Ujhelyi kér. gr. Csáky László sz. p., trencséni kér. Marsovszky Jenő sz. p., vág-beszterczei kér. Szitányi Bern. sz. p., illavai kér. Baross Gáb. sz. p., bittsei kér. Urbanovszky Ernő sz. p., zsolnai kér. gr. Pon- grácz Laj. sz. p., csáczai kér. Máday Laj. sz. p., baáni kér. An- daházy Pál sz. p. Turócz: Sztubnyai kér. b. Révay Sim. sz. p., szuesányi kér. Justh Sánd. e. e. Udvarhely: Oklándi kér. ifj. Dániel Gáb. sz. p., sz.-kereszturi kér. Orbán Balázs f. p., havasalji kér. Tibád Ant. sz. p. Ugocsa: Halmi kér. György Endre sz. p.,

n.-szöllösi kér. b. Perényi Zsig. sz. p. Ung: Szobránczi kér. Tom- csányi László e. e., nagybereznai kér. Mocsáry Géza sz. p., nagy- kaposi kér. Bernáth Dezső e. e., ungvári kér. Kende Pét. e. e. Vas: Kis-czelli kér. Ajkay Gyula sz. p , rumi kér. Istóczy Győző sz. p., szombathelyi kér. Horváth Bold, sz., körmendi kér. Pázmándy Dén. e. e., sárvári kér. Márkus Istv. sz. p., szt.-gotthárdi kér. Széli Kálm. sz. p., f.-eöri kér. Ernnszt Kel. sz. p., németujvári kér. Ernuszt Sánd. sz. p., kőszegi kér. Szájbely Gyula sz. p., muraszombati kér. Berke Józs. sz. p.: Veszprém: Enyingi kér. Csapó Kálm. e. e., Somlyó-vásárhelyi kér. Békássy Kár. sz. p., ugodi kér. Üchtritz Zsig. sz. p., veszprémi kér. Eötvös Kár. f. p., nagyvázsonyi kér. Molnár Álad. e. e. zirczi kér. Hunkár Sánd. e. e. Zólyom: Breznó- bányai kér. Lehoczky Egyed sz. p., korponai kér. Radvánszky Béla sz. p., szilácsi kér. Grünwald Béla sz. p. Zala: Baksai kér. Tur- gonyi Laj. f. p., Csáktornyái kér. Szabó Imre sz. p., keszthelyi kér. Fáik Miksa sz. p., lendvai kér. Veszter Imre e. e., letényi kér. Apáthy Istv. sz. p, n.-kanizsai kér. Csengeri Ant. sz. p., sz.-gróthi kér. Bessenyei Ernő e. e., tapolezai kér. Verkovay Gyula f. p., zala-egerszegi kér. Csertán Kár. f. p. Zemplén: Mádi kér. Zalay Istv. sz. p., királyhelmeezi kér. Füzesséry Sánd. e. e. megyaszói kér. Potoczby Dezső e. e., ó-liszkai kér. Hegedűs László f.~p., sTaTÜijheTyi kér. Meczner Gyula e. e., terebesi kér. Vladár Érv. sz. p., n.-mihályi kér. Kossuth Mih. e. e., homonnai kér. Szirmay Ödön sz. p.

Az utóbbi napokban megejtett választások:

Megyénkben a poroszlói kerületben aug. 27-én történt meg a

dott ez árviz. — A piaczon legtöbb kárt szenvedtek a kereskedők; ezek boltjait a víz ellepte, a bennök levő kelméket összeáztatta, olvadékony czikkeket, mint ezukrot, sót és egyebeket elolvasztott, megsemmisített. — A minorita atyák tárházát (conservatorium) a folyam partján a kerítés legnagyobb részével együtt elragadt az ár. — Hasonló kegyetlenséggel rombolt a viz az Oroszlány vendéglő szomszédságában levő úgynevezett barátok hidján, mely legszilár dabb anyagokból készült ugyan, az 1757. julius 4-ki árviz áttal a rajta volt 40 emberrel együtt elragadott régi hid helyén: mégis most, midőn gerendákat, háztetőket és egyéb tárgyakat összehalmozott az ár ezen hídon, ezt yiz nyomás és a rajta levő tárgyak súlya egészen összedöntöíte. Épen igy járt méltóságos Keglevich Károly gróf ur kertjének a folyam melletti kerítése, melyből 22 ölet döntött le az árviz. — A főtisztelendö fökáptalan múlt évben nagy költséggel és legszilárdabb kövekből készült zugója is egészen tönkre ment. — Nem kímélte meg az árviz az érseki gyönyörű kertet sem, melyet beiszapolt, kerítését több helyen ledöntötte, összesen 50 ölnyi réseket ütött. Lehetetlen elöszámlálni mindazon károkat, melyeket házaikban, pinezéikben szenvedtek a polgárok, midőn a viz némely utczán 9 lábnyira is fölemelkedett.

Az 1845. julius 18-iki árvízre városunk lakosai közül bizonyára még sokan fognak emlékezni, s azért csak annyit közlünk róla, hogy e végzetes nap roppant, szűnni nem akaró záporral kezdődött, mely az egri patakot annyira megdagasztotta, hogy a czifra- hóstyát egészen elborította, s sok házat lerontott. A nagypréposti laknál — mint szemtanuk beszélik — kötözködésen felül ért a viz. Ez alkalommal számos emberélet is esett áldozatul s a ezifra-ne- gyed és belvároson kívül még a makiári negye l is sokat szenvedett.

*