Eger - hetilap, 1878
1878-08-29 / 35. szám
275 Alkalmi beszéd elmondotta a Vítkovics-Unnepélyen az emléktábla leleplezése alkalmával Zalár József bizotts. társ-elnök. Tisztelt közönség! Ide jövénk, hogy e mai ünnepet — a kegyeletnek még egy tényével — itt fejezzük be. De azok után, miket ünnepünk díszhelyén, az érseki lyceum termében — az ünnepelt név dicsőítésére, kegyeletünk kitüntetésére s az ily, úgy nemzeti mint műveltségi tekintetben, egyenlőn fontos mozzanatoknak kiemelésére — elmondani hallottunk,, nekem — e helyen, e ház előtt, amelyben költőnk született, bár meghatva állok itt egy század emlékeitől, már csak kevés mondani valóm maradt. Igen, e házban született Vitkovics Mihály, e ház volt és ez udvar gyermekjátékainak színhelye, itt álmodá az ifjúkor nyugodni nem hagyó első álmait, itt tört ki ajkán, még csak önmagának mondva, először egy szent név, a haza neve, melyet később egy ország hallatára vallott magáénak s Árpád honának nevezett, itt érzé már, hogy szive nemzete a magyar nemzet, melynek elmaradása fáj neki s egy-egy jobb napján öröm kél szivében, mely örömének még tanuló korában kifejezést is ad, midőn — dalát igy kezdve — felkiált: „Örülj már szivedben elhagyott magyar nép !“ — Vájjon milyen lehetett a múlt század vége felé, a magyar nyelvet lábbal tapodó József császár alatt, ily magyar városban, egy szerb nyelvű görög keleti lelkész otthona? mily szellem lengett a család felett? mily érzelmek lelkesiték annak tagjait? nyert-e azoktól impulsust s irányt és táplálékot a fiú érzelme arra nézve is, hogy költővé s ép magyar költővé legyen? Avagy talán az eredményt egészen más körülmények idézték elő, melyek a családi körön kivül keresendők? Tán a szülőföld édesen vonzó hatalma, mely a gyermek s ifjú kedélyére annál elra- gadóbban hathatott, minél pazarabbúl szórta szét a természet Eger környékén áldásait, szépségeit. ... A szölökoszoruzta halmok, melyek több ponton hcgygyé magasodva egv andalító képbe folynak össze a fölöttük uralgó Egeddel, melynek tetejéről lelátni egészen az alföld síkjára, a szőke Tiszáig, mely a távolban megmegcsillan, mint egy ezüst szalag, ha a szél lengeti ... a tárká- nyi kies völgy hallgató tavával, csörgő patakával ... a szarvaskői sziklameredek, hol a csalódás remetéje az élet minden ködo- bása ellen egy-egy köszirtet tarthat paizsul ... a Mátra ide kéklö bérczei, melyek az özet kergető vadászok vidám zaját s egymást felváltó kürtölését mértföldekig viszhangoztatni tudják . . . tán Dobó vára romja fönségében, melynek minden köve, annak aki lélekkel olvas, egy-egy aranybetü a dicsőség könyvéből, de melyet a sors gyásztáblába foglalt .... avagy maga ez ősi város, e tősgyökeres magyarság barátságos, kedélyes népe, utódai a hősök és hősnőknek, kik Achmed ellen megvédtek Egert, . . . táu mindez együtt tön rá oly hatást, hogy lelke e tájnak örökre rabja lett, hogy lelkesedve szólt mindig Egerről, hogy a távolból szüntelen visszavágyott, hogy amidőn e vágya végre teljesült s felkérésé, már férfiú korában, gyermekkori emlékeinek minden szent helyét, egy szőlő- kertben, az Almagyar lejtőjén, a vén diófát, mely alatt mint ifjú ábrándozva annyiszor pihent, örömében, hogy viszonlátja, megölelé, megcsókolá. . . Tán a szülőföld e mély szeretetének lépcsőin emelkedett föl a hazaszeretet magaslatára, melynek ünnepei légkörében, miután költővé tette e táj, magyar költővé kellett lennie. . . Pedig különben ö nem tépte széjjel azt a köteléket, mely apái népéhez csatolá, mit bizonyít az is, hogy e néppel müveiben is sokat foglalkozott; de harmóniába tudta hozni érzelmeit s ösz- szeegyeztetni a kisebb s nagyobb kötelességeket. Szerette népét s imádta hazáját — a magyar hazát, s ha szerb volt népe, ö a magyar nemzeté volt, melynek tagjául maga irta be magát. Vitkovics Mihály Egertől elszakadva, mint Pest legelső ügyvédeinek egyike tűnik fel csakhamar. Itt e városban, mely gyorsan emelkedve mind központibb s fővárosibb alakot öltött magára, itt élt s hatott ö, hol mint költő is mind ismertebbé válva s összeköttetésben a nemzet legjelesb Íróival, különösen a nagy Kazinczy Fe- renczczel, egyike lön azon irodalmi férfiaknak, kik hazánk akkori szomorú helyzetében — midőn a közélet majdnem egészen szünetelt. mert országgyűlés már régóta nem volt s a megyék csak tengették éltöket — úgyszólván egyedüli hordozói voltak azon nagy eszmének, mely minden nemzetnek legdrágább kincse s mely úgy is mint jog, úgy is mint aspiratio egyformán szent es sérthetetlen. De változtak az idők. A kórmány új törvénytelenséget felriasztják álmukból a szunnyadó megyéket, melyek az alkotmányon ütött seb mélyen érzet! fájdalmával s az e fölötti elkeser-.-dés mindent merészlö ékesszólásával emelnek vádat a hatalom ellen s a törvényhozás összehívását fenyegetödzve követelik. A kórmány enged végre, az országyülés összeül s a nemzet az irodalom által megőrzött hivatásának örökébe lép. Majd egy negyedszázados bámulatosan gyors haladás után, mialatt a köz- és irodalmi élet egymásra hatva s egymással versenyezve a legmagasbra törnek: — a világ szive lázas dobbanása szivünk csöndét is fölveri, s idegeinken, mint villany fut át az új evangélium hármas jelszava, mely békét hirdet, de a csatát is elfogadni kész ... És vérharmal füröszti a mezőket, honát védve hőssé lesz újra a magyar, csodát tesz lelke s karja ereje, kardján dicsőség tündököl ... de mind hiába! A sors nem barátunk, ünnep helyett gyásznapra ébredünk, nagy nemzeti gyász .és siralom napjára, amelynek nincsen nappala . . . Éj vala s ez éjszakának egyedüli fénye ismét csak az irodalom csillaga volt . . . „Coelo fulgebat Luna“ mely mindaddig küzdött, az éjszakával, mig újra megviradt. Most nappalunk van. Törvényt hozunk, alkotmányt módosítunk. Tíz év óta majdnem szünetlenül együtt tanácskozik a kórmány s országgyűlés ... De mit látunk? Látjuk-e a politikai Magyarországot a helyzet- s nagy hivatása magaslatán? s nem látjuk-e egymásra halrnoztatni a hibákat, bűnöknél vészesebbeket, nagy katasztrophák előkészítőit? Ah! érzi mindenki, hogy valami készül, mit elháritni kellene, s nem tudja senki hol vegyen erőt s mely istenséghez forduljon segélyért .... „Quern vocet divum populus mentis Imperi rebus?“ De hova tévedtem ? Forduljunk el e sötét képtől, mely hátha csak a pessimismus silhouette-je, s adja Isten, hogy csupán az legyen. A mai ünnep nem hanyatlásnak, hanem győzelemnek, nem gyásznak, hanem örömnek ünnepe, — győzelemnek a költőre nézve, aki sírjából már kitört s az eget elérte, — örömnek Eger városára nézve és büszkeségnek, hogy Vitkovics kebelében született. Gyújtsuk meg tehát e helyen szülőháza előtt, születése százados évfordulóján, a kegyelet ítízét! „Oltári a hazának Hadd füstölögjenek !“ Vitkovics neve a nemzet aranykönyvébe van beirva; mi csak e házat jelöljük, meg emlékezetére ez egyszerű táblával, melyet ezennel a városi hatóság és e ház tulajdonosainak kegyeletébe és gondozásába ajánlunk, hogy örökké éljen emléke közöttünk. Tán az emlék hatása abban is nyilvánuland: hogy a hazáért minden áldozatra ezentúl még készebb lesz szívünk, s magunkra vesszük, hős feláldozással, ha a sors csakugyan ellene eszküszik, a haza keresztjét, s felfeszítve is érte dobog szivünk s végszavunk is az lesz : éljen a haza! Az új képviselőház. (Folytatás.) Kú-Küköllö: Balavásári kér. Horváth Gyula sz. p., dicsö-szt.- mártoni kér. Tisza Laj. sz. p. Kolozs: Bánfi-hunyadi kér. Lészay Laj. sz. p., gyulai kér. gr. Banffy Béla sz. p., tekei kér. b. Kemény Ján. sz. p. Komárom-. Nagyigmándi kér. Micskey Laj. f. p., ócsai kér. gr. Somssich Ján. f. p., tatai kér. Perczel László sz. p., udvardi kér. Ordódy Pál sz. p. Urassá: bogdáni kér. Joannovics György p. k. á., facseti kér. Harkányi Frigy. sz. p., lugosi kér. Szende Béla sz. p., nagyzorlenczi kér. Szerb György sz. p., ora- viczai kér. báró Wodianer Alb. sz. p., szászkai kér. Ivácskovics György sz. p. Liptó: Liptó-szt.-miklósi kér. Matuska Pét. sz. p., rózsahegyi kér. Kajuch Józs. sz. p., Máramaros: Huszti kér. Ilya- sevics Jenő sz. p., ökörmezei kér. Szilágyi Istv. sz. p., sugatagi kér. Jurka Baz. sz. p., vissói kér. Mihályi Pét. sz. p., szigeti kér. lírányi Imre p. k. á., téesöi kér. Várady Gáb. sz. p. Maros-Torda: Ákosfalvai kér. Bothos Kálm. sz. p., gernyeszegi kér. Décsy Sánd. sz. p., nyárád-szeredai kér. Berecky Sánd. e. e. szász-régeni kér. báró Kemény Kál. sz. p., vásárhelyi kér. Jenei Józs. sz. p. Mosony: M.-óvári kér. gr. Zichy Ferraris Viki. sz. p., zurányi kér. Bittó István p. k. á. Nagy-KilkülVó: Kőhalmi kér. Bacon Józs. sz. p., me- gyesi kér. Grafiás Kár. sz. p., segesvári kér. Fabricius Kár. sz p., szentágotai kér. Bausznern Guidó sz. p. Nógrád: balassa-gyarmafi kér. Szontagh Pál sz. p., szécsényi kér. Pulszky Ágost. e. e., nógrádi kér. Szcitovzzky Ján. p. k. á., sziráki kér. Plachy Tamás sz. p., losonczi kér. Forgách Ant. sz. p., fülein kér. Károlyi János f. p. Nyílra: Galgóczi kér. Ocskay Istv. e. e., szakolezai kér. Mezcy Fér. sz. p., vágvecsei kér. Markhót Ján. sz. p., érsekujvári kér gr. Berchtoid László e. e.. nagy-tapolcsányi kér. b. Odescalchy Gyula sz. p., nyitrai kér. Tóth Viím. sz. p., privigyei kér. Krajcsik Fér. sz. p., szeniczi kér. gr. Apponyi Alb. e. e., vágujhelyi kér. gr. Pongrácz
