Eger - hetilap, 1878

1878-08-22 / 34. szám

266 sabb helyreállítása ezéljából csak annyi fordittassék a hadse­reg fentartására, mennyivel ez az állam életerejének gyengí­tése nélkül elérhető. A helyes arány felismerése és megtartása biztos mértéke lesz a kormány bölcseségének. X. Az új képviselöház. A választások aug. 14-ével országszerte befejeztetvén, az ered­ményt az alábbi kimutatásban közöljük olvasóinkkal. Eddig 413 kerületből vettünk hírt a választások eredményé­ről. Megválasztatott összesen 400 képviselő; ezek között 239 sza­badelvű párti, 72 egyesült ellenzéki, 65 függetlenségi, 19 párton kívül álló, 5 nemzetiségi; a szabadelvű párt többsége tehát 78. Új választás összesen 24 lesz, és pedig 11 kerületben azért, mert a jelöltek egyike sem nyert átalános többséget, Debreczenbeu br. Baldácsi Antal halála folytán cs 12 helyen többszörös választá­sok miatt, 9 képviselő 21 kerületben választatván meg. A múlt országgyűlésen a kiegyezési' nagy szavazás után volt 199 szabadelvű párti, 135 egyesült ellenzéki, 34 függetlenségi, 16 párton kivül álló, 26 nemzetiségi és 33 horvát képviselő; ha evvel az új választások eredményét összevetjük, úgy találjuk, hogy a szabadelvű párt eddig 40 kerületet nyert, a függetlenségi párt 31-et, az egyesült ellenzék pedig 63-at veszített. A megválasztott képviselők az egyes törvényhatóságok közt igy oszlanak fel: Városok. Abrudbánya : Hegedűs Sánd. sz. p. Arad : Chorin Fér. e. e. Baja: Latinovics Gáb. sz. p. Békén: Irányi Dán. f. p. B. Csaba: Szeberénvi Guszt. sz. p. Bereczk: Gábor Pét. sz. p. Beszterczebánya ; Halassy Gyula sz. p. Hajdúböszörmény: Solymossy Bál. f. p. Brassó: Mayor Józs. sz. p. Strejovu Miki. sz. p. Budapest: Fauler Tiv. sz. p. Kerutler Fcr. sz. p. Ivát;ka Imre sz. p. Waknnann Mór sz. p. báró Podmauiczky Frigy. sz. p. Hoffmann Pál p. k. á. Szilágyi Dezső e. c. Csongrádi Csatár Zsigm. f. p. Czeglét: Varhovay Gyula f. p. Debreczen: Simonyi Ernő f. p. Ilelfy Ign. f. p. Eger: Szederkényi Nánd. f. p. Erzsébetváros: igr. Péchy Manó sz. p. Esztergom: Poór Ant. sz. )). Félegyház-. Szabó Sánd. kétes. Fiume: Tisza Kálin. sz. p. Gyöngyös: Kovácb László sz. p. Gyúr: Kautz Gyula sz. p. Gyula: gr. Wcnckheim Frigy. p. k. á. Gyulafehérvár: Lukács Béla e. e. Halas: Mocsáry Lajos f. p. Hódmezővásárhely: Német Albert f. p. Jászberény: b. Liptay Béla e. e. Kassa: Juhász Mib. sz. p. Kecske­mét: Mocsáry Laj. f. p. Kada Elek f. p. Kezdi- Vásárhely: Nagy Gáb. sz. p. Kolozsvár: gr. Péchy Manó sz. p. Bokros Elek sz. p. Komárom: Ghyczy Káim. sz. p. Körni'óczbánya: Gyurgyik Géza sz. p. Makó: Verhovay Gyula f. p. Marosvásárhely: Knöpfler Vi!m. sz. p. Miskolcz: Horváth Laj. sz. p. Lichtenstein Józs. e. e. Nígy-Becske­rek: Dániel Ernő sz. p. N.-Kikinda: Szabovlyevics Mihály sz p. N.-Körös: Farkas Elek e. e. N.-Várad: uj választás lesz. Nyíregy­háza: Vidliczkay Józs. f. p. Oláhfalu: Ugrón Ákos sz. p. Pápa: Ráth Kár. e. e. Pécs: Taray Andor sz. p. Pozsony: Szlávy József sz. p. Hosztinszky Ján. sz. p. Selmecz: Tisza Kálm. sz. p. Sopron: Trefort Ágost. sz. p. Szabadka: Varga Kár. f. p. Mukics f. p. Sza­mosi! j var : Jakab Bogdán sz. p. Szarvas: Móricz Pál sz. p. Szatmári Boros Bál. sz. p. Szeben: Gebbel Kár. nemz. Käsztner Henr. nemz. Szeged: Simonyi Ernő f. p. Kállay Öd. f. p. Szék: Éber Nán. sz. p. Székely-Udvarhely: Ugrón Gáb. t. p. Székes-Fehérvár: Juraszek Fér. e. e. Szentes: Simonyi Ernő f. p. Sepsi-Szt.György: Tisza Kálmán sz. p. Temesvár: Missies Ján. sz. p. Újvidék: Hadzsics Ant. f. p. Versecz: Beöthy Alg. sz. p. Vízakna: Korizmics László sz. p. Zenta: Majoros Istv. f. p. Zombor: Maximovies Miki. p. k. á. Megyék. Abauj: Szikszói kér. Péchy Tam. sz. p., garbócz-bogdányi kér. Rakovszky György sz. p., gönczi kér. Szathmáry Miki. sz. p., szepsi kér. Tischler Vincze t. p. Alsó-Fehér: Alvinczi kér. Barcsay Ákos sz. p., magyarigeni kér. Lukács László sz. p., marosujvári kér. b. Kemény Géza sz. p., nagy-enyedi kér. b. Kemény Gábor sz. p. Arad: Borosjenöi kér. Boross Benő sz. p., jószásheiyi kér. Konstantiny György sz. p., kisjenöi kér. b. Bánhidy Béla e. e., pécskai kér. Csemeghy Károly sz. p. radnai kér. Biró Kálmán sz. p. sz.-annai ser. Bobus Zsigmond sz. p. világosi kér. b. Simonyi La­jos e. e. Árva: Alsó-kubini kér. Kubinyi Árp. e. e., bobrói kér. gr. Apponjd Albert e. e. Bácsbodrqg: bácsalmási kér. b. Rudics József sz. p. apatini kér. Schmausz Eud. sz. p., kulpini kér. Dimitrevics Mik!, sz. p. ő-kanizsai kér. Zakó Sánd. sz. p., rigyiczai kér. Lati­novics Ján. sz. p., uj-verbászi kér. Kármán Laj. sz. p., titeli kér. Polit. Mih. nemz., kernájai kér. Szemző Jak. e. e., ó-becsei kér. Popovics Váz. sz. p., tovarisovai kér. Fuoták Sándor sz. p., hód­sági kér. Rónay István sz. p. Baranya: Dárday kér. Szily László sz. p., mohácsi kér. Dárday Sánd. sz. p., siklósi kér. Antal Gyula sz. p, szalántai kér. Nagy Fér. f. p., pécsváradi kér. dr. Gombár Tiv. p. k. á., sásdi kér. Siskovics Tam. p. k. á., szent-lörinczi kér. Mende Bódog f. p. Bars: Lévai kér. Mednyánszky Árp. f. p., ara- nyos-maróthi kér. Migazzi Vilin. gr. sz. p., újbányái kér. Kazy Ján. sz. p. Békés: Gyomai kér. Zsilinszky Mib. sz. p., oroszházi kér. ■4 T Ä R G A. §►­Nagyemberek bogarai. De gustibus non est disputandum, tartja a közmondás; de ha ez az ízlésről áll, bátran elmondhatjuk, hogy az ellenszenvről sem lehet vitatkozni. Az egyik még attól a gondolattól is megborzad, hogy osztrigát kell elnyelnie; a másik ellenben a legizietesebb falat­nak tartja, de undorral fordul el a kirántott, békaczooibtól, mciy- lyel némelyek, pl. a francziák, nem győznek jóllakni. De még furcsább ellenszenvekre is akadunk az emberek, még­pedig a nagyemberek között. így László lengyel király rosszul lett, ha almát látott; Tycho Brahe, a híres csillagász, elsápadt és resz- kedett, ha nyúl vagy róka került útjába. Mások nagy ellenszenvvel viseltetnek a macskák iránt és azonnal megérzik ha ilyen a szo­bába lopódzott, így Vandenhoff, híres színész, megrémülve ugrott fel székéről, ha macska sompolygott körülötte. Móricz szász gróf, vagy ismertebb nevén, a szász tábornagy, oly ellenszenvvel visel­tetett a macskák iránt, hogy ö, ki hadseregeknek bátran szembe szállt, megborzadt a szegény, ártatlan cziczától. Nagy-Péter, czár, félt hídon keresztül menni, s bármennyire igyekezett is ebbeli félel­mét legyőzni, ez teljesen sohasem sikerült neki. A fáról szálán aláftiggö pók a híres Turenne tábornagyot és Gusztáv Adolfot megremegtette s d’ Albret tábornagy megbetegedett, ha véletlenül vadkan-föt látott, épen úgy mint d’ Épernon herezeg, mikor fiatal nvulat pillantott meg. A bal szaga Erasmust, a nagy tudóst, lázas állapotba ejtette. Bayle meg egészben görcsös vonag- lásokba esett, midőn hallotta, bogy a szakács a konyhában fris sa­látát mos, s alig tették a salátát az asztalra, Scaüger, ki épen je­len volt szintoly rosszúl lett mint Bayle. Erre elkezdettek zenélni, hogy a két híres tudóst felvidítsák ; de a zene oly megható volt, hogy a szinte jelenlevő Lamothe Le Vayer ájulásba esett! — Nem újság, hogy vaunak hölgyek, kik a rózsaillatot nem szenvedhetik. Különösen a római nőknél található fel e sajátságos kóros ellenszenv; a leggyöngébb rózsaillat ideges rángásokat képes nálok előidézni. De la Rochejaqueiin asszony a kővetkező adomát beszéli el híres férjéről, ki a Vendée-ban a háború folyama alatt a királyi sereg parancsnoka volt. „Rochejaqueiin úr -— úgymond — oly ter­mészeti ellenszenvvel bír, melyet semmiféle erős akarat leküzdeni nem képes. Egy alkalommal eveikét hoztak nekem, melyet egy köztársasági tiszt nejének szobájában találtak. Férjemmel közölték, hogy kis játszótársra tettem szert s még ölemben tartám, midőn szo­bámba lépett. Mihelyt a kis állatot meglátta, rögtön ellialaványodoft 8 nevetve monda nekem, hogy az evetke látásánál leküzdhetlen félelem szállja meg. Én kértem öt, bogy az állatkát simogatná meg, mire elhatározta ugyan magát, de láttam, mint reszketett.“ Épen úgy nem tűrhette Károly János svéd király a kutyákat. De ez eset­ben az ellenszenv talán azon körülménynek tulajdonítandó, hogy a király egyik ismerőse veszett eb marásánax esett áldozatúl; de méginkább azon borzadásnak, melyet érezhetett, midőn látta, hogy a csatatéren egyik barátját ebek falják fel. IV. Lajos egyik test­vére a lovak iránt viseltetett ily ellenszenvvel s azért soha lóra nem ült. I. Jánost, Anglia királyát, a meztelen kard ejtette reme­gésbe ; látására halálsápadt lett sőt el is ájult. XIV. Lajos, némely illatot ki nem állhatott, csak Maintenon asszony jasminnal parfümi- rozott kesztyűinek illatát tudta megszokni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom