Eger - hetilap, 1878
1878-03-21 / 12. szám
yi szóval kimondani, hanem tessék gyakorlatilag a kivitelhez fogni, és a dolog nehézsége azonnal felgördül. Lássuk tehát, egyelőre is, azon körülményt ismernünk kell, hogy az áivatümegeket már csak azért seru lehet átalábau mind hitelintézetileg kezeltetni, mert az árvapénzek mind annyi hagyatéki osztály kifolyásai lévén, melyek nagyrészben úgy intézteitek el, hogy a kiskorúak kötvénybeli osztályrészét a nagykorú osztályos testvéreik vannak jogosítva magoknál tartani, vagy az attól fizetendő kamat, vagy pedig a kiskorú ellátási kötelezettsége fejében. De azt is tudnunk szükséges, hogy Heves megyének, ide nem számítva a két rendezett tanácscsal ellátott várost, mintegy 24000 árvája van, s ennek kész- pénzbeli illetménye körülbelöl az 1 milliót baladja meg. Ezen pénz, állomány 7/8-ad részben kötvényekben, '/s'3^ részben pedig drágaság, értékpapír és hitelintézeti könyvekben van. Most már, ba ezen 7/g-ad részbeni kötvénybeli árva-követeléseket az illető adósoktól e pénzválság idején leginkább, de bár mikor is mind behajtani akarjuk, a megye szegényebb osztályú népe ]/3-át koldussá teszszük, és a pénz még sem lesz behajtva, a cél pedig el nem érve; igen, mert máskép nem tehetjük a hitelintézetbe, csak ha az behajtatik, de továbbá, ha ezt megtehetnök is , ugyan kérem, melyik takarék- pénztár Egerben az, mely az 1000000 betét elfogadására vállalkoznék. Hiszen ezek még mindig a kezdő fejlődés nehézségeivel küzdenek, és náluk nagy differentiát idéz elő, ha pénztáraikban csak 40000 forint pénzkészlet is hever, ilyenkor mindjárt sietnek a betevők zsibbasztására hatni s oda működnek , hogy a kamatláb a betétnél legalább 2%-tolival lejebb szállíttassák; egyedül az „egri kereskedelmi s iparbank“ az, mely a betéteknél állandóan a 7°/0-toli kamatláb mellett marad. Egyébként az 1000000 alaptőkével rendelkező árvatárnak pénzforgalma, amenuyibeu ott az újon előirt töke 8 napnál tovább nem bevertet- hetö, úgy is előidézi annak szükségét, s hogy ha nem akarná is, kényszerítve van pénzállományának legalább is 3/io részét, a pénzintézetekben forgatmányozni és ekkor természetesen érdekében fekszik az is, hogy azt. olyanoknál helyezze el, hol elegendő garantiát talál s több kamatot nyerhet. De megondoljnk, hogy azon pénzintézetben van a legnag} óbb garantia , amely legnagyobb alaptőkével bír, korántsem, hanem igenis abban, melynek pénzkezelési rendszere tiszta és jól kiszámított bázison alapszik. Örökölhet némely dús utód, bár mennyi birtokot és kincset, bizony elpusztul az mind, ha gazdálkodási módja rósz. Mert hiszen hazánkban még sok oly takarékpénztár van ám, hol a pénzbetétek nagyon is egyoldalulag hasznositfatnak; igy például^ mióta a 8% kamat törvényesíttetett országgyülésileg a telekkönyvi bekeblezéseknél, azóta már ingatlanokra kölcsönt nem is adnak, keveselvén a 8% kamatot, sem értékpapírokat, melyek legalább is 8°/0 kamatot hozni szoktak — nem vesznek, hanem iu- kább ott hevertetik a pénzt; ba aztán másfél év alatt sem veszik ki azt váltókra, megunván a bosszú várakozást, valamely pesti bankba átszállítják , és igy most, mig amúgy 8°/0 kamrtot hozott volna be pénzzük , — 4°/0-tóIi kamattal be kell érniök. Az ily pénzügyi machinatiók aztán valami bő jövedelmet aligha nyújthatnak részvényeseiknek, annál kevésbbé szerezhetnek jó birt és jövőt saját intézetüknek. Az egyoldalúság- hátrányai felettéb károsok lévén mindenütt, azonképen tehát károsok az árvatáraknál is. Egy központi gyámi pénztárkezelési rendszer közegét egy szakavatott gazdához kell hasonlítanunk, a ki jövedelme forgalmi tőkéjét soha sem fekteti egy és ugyanazon pénzvállalatba, hanem azzal különböző hasznosításokat előidézni törekszik, ezt azért keli igy tennie, hogy amit egy helyen eshetöleg veszít, azt másutt ismét meg- uyerje. Nem szabad tehát egy árvatárnak sem egész bizalmát, bármely hitelintézetbe helyeznie; mert utoljára az is csak úgy bukha- tik meg, mint más egyes ember. A cumulativ kezelés oly könnyű, egyszerű és világos, hogy a mérlegnek egy áttekintéséből az egész álladék meglátható. Az ilyetén kezelésnél a kiosztáshoz tartozó kamatlábnak egyenlőnek kell lenni minden árvánál. A kamatozási idő kezdete csak a gyámság alá előirt uj árváknál a legközelebbi év végéig tesz különbséget, azontúl pedig mindig Januarius 1 -töl December 31-éig számítandó a kamat, krajcárok után kamat nem adatik, sem törtekkel nem számíltatik az, mi csak a számadónak kínzó eszköze, az árvának pedig mi hasznot sem hozója. Kamatmentes kötelezvények nem létezhetnek, még az árvát élelmezönek is fizetni kell a kamatot, ki azonban azt a tartalékalaprészlet leszámításával egyidejűleg egyszersmind át is veszi. A pénz-kezelők és számvizsgálóknak csupán arra kell vigyázni, bogy a fökönyvileg előirt összes árvatömeg összege, a kihelyezett és a netalán készpénzben álló összes lömegek főösszegét kiadja, illetőleg fedezze; továbbá hogy a karnat- liátráléki kimutatás is negyedenként pontosan vezettessék. Sokan neai bírják felfogni, vagy legalább is nagy titok előttük az , fogy a cumulativ kezelés mellett, miként idéztethetik elő azon lehetőség, hogy az árva, mikor kell, mindjárt pénzéhez juthat? ................— Hát bizony ezt a számtani műveletet az idézi e lő. hogy az összesített kezelésnél az árvának egyes adósai nincsenek, ö neki csak az árvatáron van követelése. Az árvatár ál- ladéka pedig az egyenlőséget körülbelöl mindig megközelíti, mert amennyiben onnan a régibb árvák tömegei kiutalványoztatnak, annyiban a keletkezendő uj árvák tömegei abba ismét elöirafnak, szóval a pénzforgalom olyan , mint a folyó : jön, megy, jön.............tetszik tudni. — Az 1 milliót megközellíö árvaalapot eg yüttes kezelése mellett ;/iU'eí* részben 8%-tóli, és s/i0-ed részben 7°/0-tólival kamatoztatva , az árváknak 6% kamatot biztosan adhatunk, még igy is 1% van többet kapnak, mert ezelőtt csak 5%-it húztak, ezeu kívül a kezelő személyzet részes fizetéseit és egyébb relaxátakut leszámítva, évenként még 4000—6000 forintot a tartalékalap növelésére is fordíthatunk; de csak úgy, ha a kezeléshez szakavatott kezű és némi pénzügyi tanulmánynyal is biró személyzetre szert teszünk. Ezt úgy kiváunánk megértetni, ha ott egy igazgató tanács felügyelete alatt rendes ügyvezető, vagy ha úgy tetszik könyvelő szükséges segédekkel alkalmaztatnék, ki a kifizetésekre a kiszámí ást mindig maga eszközli és készen nyújtja át a külön álló pénztárnak. A XX-ik t. c. megyei központi gyámot nem ismer többé, ez csak Heves megyében figurái még, hogy az ilyetén ügyekkel foglalkozzék. Az idézett t. c. 173 §-a rendel ugyan közgyámot, ki hivatva van a hagyaték felvételénél és leltározásoknál, vagyonok becslésénél, szerződések kötésénél stb. az árvákat képviselni; de ezen gyám a közpothoz nem tartozik, ennek a községek körében tartózkodnia kell. Ezentúl tehát a központi gyámot a pénzkezelő személyzet pótolandja. Az olyan ábrándokról pedig, hogy majd az árvapénzeket a házi pénztárban kezelhetjük, — örökre mondjunk le, mert abban nincs lehetőség. Emlékezzünk csak vissza az absolut rendszerre a mikor is Heves megyébe 4 árvapénztár volt, és a teendőket alig győzte, és most egyet, sem akarunk létesíteni, hogy mily számítás ez, felfogni nem bírjuk. Ismerni kell ott a temérdek teendők sorát, csak egynémelyet említünk meg; ilyen a 24000 árvának féléveukinti kamat-kiszámítása, és ktílön-külön minden községbe kiosztás végetti elküldése, mert talán már azt csak mégsem követeljük , * hogy egy 3—4 éves árva Hatvanból Egerbe jöjjön kamatáért; továbbá vagy 70,000 adósnak nyilvántartása, azoknak a fizetésre évnegyedenkinti megsiirgetése; hát az év végéveli számadás sat. sat. — Hic labor, hoc opus! Hogy a cumulativ kezelés mellett az árvatár kihelyezett tömegei is könnyebben megmenthetők a veszélytől, mint az egyénenkénti kezelésnél — kétséget nem szenved, mert hogy a kihelyezett pénz alapjául lekötött ingatlan pofom áron el ne fecséreltessék, részint a közpénztár, részint a tartalékalap alkalmat nyújt azon segíthetni, í i. az árverés fokoztaíása által. Itt eszünkbe jut azon egy bizonyos egri árva ilyszerü balesete, kire ezelőtt 3 évvel örökségképen vagy 1600 forint értéket tevő kötvénybeli követelés háromlott: e kötvénybeli értéknek behajtása sürgős lévén, a perbeli előleg honnan fedezhető nem volt, s igy kényszerítve volt azokat kérdéses árva gondnoka árverés utján 2 s rész vesztességgel eladatni. Ez, eset is mutatja a cumulativ kezelés és a tartalék alap létesítésének szükségét. Érintetlen nem hagyhatjuk a cumulativ kezelés érvéül még azon körűiményt sem, hogy ez idő szerint a bagatell bíróság életbe lépvén, hány oly adóslevele van az árváknak, melyek a 100 forint értéket felül nem haladják, az adós fizetni nem akarván, perbe kell fogni, és ilyenkor természetszerűleg az árvát a gyámi ügyésznek sokszor messze vidéken is képviselnie kell, a bíróság által ügyvédi költség meg nem Ítéltetik, de az árva sem kárhoztatható arra, hogy 40 — 50 frtos tömegecskéj t az ügyvédi költség felemészsze. íme tehát még ez is oda utalja a megye közönségét, hogy a cumulativ kezelést behozza és tartalék-alapot szerezzen, melyből az ilyetén költségek is fedezhetők leendnek. En nem török épen pálcát az egyénenkinti kezelés felett, sőt célhoz vezetőnek tartom akkor, ha az árvák pénze az egyes községeknél van, mert valamint az árvák, úgy ezek adósai létszáma oly csekély, hogy az illető közgyám azok viszonyait és ezek vagyoni emelkedését vagy hanyatlását mindig szemmel kisérheti, ott tehát nincs értelme annak: de másként áll ez egy megvei központosításnál ! Hogy egyéni nézetemet nyilvánítsam, én mint a XX-ik tör- vényeikkely nagyrészbeu optimistája e nagy kivitelt igénylő szervezetet — a megyéknek még a jelen állásával szemben kissé korainak tartom és félek! ................ mert ha azt a viszonyok nagysze-