Eger - hetilap, 1878
1878-03-14 / 11. szám
84 tagtársak, jelentésük bevárása mellett, fölkéretvén, Pillér József tagtárs pénztárnoknak az egyleti pénzek pontos kezeléséért jkönyvi elismerés szavaztatik. Elnök az emlékezetes mart. 15-e évfordulójának méltó megünneplése céljából intézkedéstételre hívja fel az egyletet. Miután, értesülés szerint, e nap emlékét az egri jogakad. polgárság is megünnepelni szándékozik, a közp. választmány utasíttatott, miként az elnök lakásán f. hó 11-én tartandó előzetes értekezés után, magát az egri jogakad. polgárság illető képviselőivel érintkezésben, az ünnepély sorrendjét ezekkel egyetértöleg állapítsa meg. Takács János tagtárs bemutatja azon 52 frt 40 krt, melyet egy, az 1849-iki febr. 26—27 én a kápolnai csatában megsebesült, az egri kórházban elhalálozott, s az itteni hatvani temetőben nyugvó bajtársak közös sírján emelendő szobor költségeire, elnöki jóváhagyás folytán, saját szorgalmából gyűjtött, ennek kapcsán beterjesztvén az emlékszobor rajzát és költségvetését is. Előadja továbbá, hogy az alapzathoz egy bányatulajdonos a szükséges kőanyagot, Neszvadba Sándor tagtárs a szükséges téglákat szolgáltatni, s heszállíttatni, s egy hazafias kőműves a szükséges munkálatokat díjtalanul megtenni Ígérkeztek, birván egyszersmind több lelkes egri nőnek azon biztosítását, hogy a szobor munkábavétele esetére annak kiállítási költségeihez járulni fognak. Kéri az egyletet. hogy a cél előmozdítását s illetőleg az emlékszobor felállítását intézkedése s anyagi támogatása által elésegitse. A közp. választmány- felhivatik , miként a tervkészítő Koma János tagtárssal a kivitelre s költségvetésre nézve megállapodásra jöjjön , Takács J. tagtárs a gyűjtés tovább folytatására, az „Eger“ lap t. szerkesztősége az ez érdembeni fölhívás szives ismétlésére fölkéretnek, elhatároztatván, hogy amennyiben a gyűjtések a költséget nem fedeznék, az egylet fogja a hiányt saját pénztárából fedezni. Károly (kömlei) József súlyos betegségben fekvő bajtárs- részére 10 frt segély uialványoztatik. Morvay Mór, beterjesztett bizonylatok, s jelen volt tagok nyilatkozata alapján, mint 1848/9-iki honvéd igazoltatik. A némely régi honvédek családjai által, f. é. febr. 23-án a Gólya vendéglőben tartott táncestély tiszta jövedelme, 55 frt, az Ínségben szenvedő bajtársak fölsegéllé- sére az egyletnek benvujtatik, mely jótékonyságért a bálreudezö bizottság egyik tagja; Csernyus Kálmán honv. egyl. alelnöknek jkönyvi köszönet szavaztatik. Olvastatván Hevesmegye alispánjának azon megkeresése, melyben az egyletet a magy. kir. honvédek özvegyei s árváinak segélyezésénél hozzájárulásra hívja fel : ez egylet, azon kijelentés mellett, hogy saját kebelbeli rokkanfjainak némi segélyzése is anyagi erejét teljesen kimeríti, sajnálattal kénytelen a felhívó t. megyei alispánt értesíteni, hogy a nevezett nemes célnak anyagi támogatása ez idő szerint egyáltalán nem áll módjában. Az egri ipar- és keresk. hitelintézet múlt vasárnap, f. hó 10-én délután tartotta a városház termében rendes évi közgyűlését, — több, ez időre kitűzött gyűlés miatt — ez úttal nem nagy számú részvényes tagok jelenlétében. Képviselve volt összesen 133 szavazat. Az intézet tevékeny elnöke, B u r i k István megnyitván a közgyűlést, az intézet múlt évi jelentékenyen n övekedett üzletforgalmát, a közönségnek az intézet iránt tanúsított, folyton emelkedő érdeklődését s bizalmát, úgy az intézet beléletére vonatkozó fontosab b mozzanatokat szabatos rövidletben terjesztette elő. Ezután felolvastatott a felügyelő bizottságnak a megvizsgált s teljes rendben talált számadásokról a közgyűlés elé terjesztett jelentése, mely után dr. Schwartz Dávid. az intézet egyik buzgó igazgatója, a részvényesek közt kiosztott 1877-ik évi tízletforga- 1< mnak az 1876-ikivaI történt egybehasonlitása nyomán számadatokkal illustráija az intézet fölvirágzásának fokozatos haladását, kiemelvén egyszersmind ama körülményeket, melyek szerint az intézet, habár ez idei forgalma az előző évit tetemesen haladja, azon okból, mert a hosszabb időre betett tőkék után & 7% fizetés mellett megmaradt, a kiadott pénzek után ellenben a kamatlábnak törvényszerű leszállítását eszközölte, osztalékul ez évre, az előző évinél nagyobb összeget nem érhetett el. Mindez adatok lapunk egyik közelebbi számában már számszerűit s részletesen voltak ismertetve. — A közgyűlés e jelentések tudomásul vétele után, az osztalékot, az intézeti igazgatóság javaslatához képest, részvényen- kint 3 frt 7 krban megállapította, s határozatiig kimondotta, hogy annak kifizetése f. 1878-évi april 1-töl kezdve tétessék folyóvá; indítvány folytán egyszersmind elhatározván, hogy a tiszta jövedelemből a f. üzletév számlájára fenmaradt némi összeg egyrésze a felügyelő bizottság díjösszegének kikerekitésére fordíttassék. Az igazgató tanácsból az alapszabályok értelmében, ez évre, a sorrend szerint a következő igazg. tanácstagok: dr. Schönberger Soma, Kánitz Lipót, Schwartz Adolf, és az elhunyt Kaan Sándor helyére időközben az igazgató tanács által az alapszabályok értelmében kiegészítésül beválasztott s meghívott Lörinczfy János lépnek ki. Ennek kapcsában felolvastatott Greiuer Arnold igazg. tanácsosnak az int. tanácshoz intézett levele, melyben, sokoldalú elfoglaltságának indoka alapján az igazg. tanács tagjainak sorából való kilépését jelenti be. Ezek folytán az igazg. tanács kebelében megürült öt helynek betöltése lévén, szavazat utján megejtendő: az alapszabályszerü formák mellett megtartott titkos szavazás eredménye következő volt: az intézeti igazg. tanács kebelébe igazgató tanácsosokul szavazattöbbséggel megválasztalak : dr. Schönberger Soma, S c h w- a r t z Adolf, Kánitz Lipót, L ö- r i n c z f y János és Sivampel József. — Burik I. elnök indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy néh. Kaan Sándor, az intézet elhunyt igazgatójának az intézet ügyei körül kifejtett ritka buzgalma s tevékenysége iránti elismerésének jkönyvileg kifejezést ád , s erről az elhunyt Kaan S. itteni rokonait jkönyvi kivonatban értesítendi. — A választás megtörténte után a közgyűlés feloszlott. A közgyűlésen a jegyző tisztét Petravich Antal ügyvéd részvényes tag viselte. A közgyűlés befejezte után az újonnan alakult, s illetőleg kiegészült igazgató tanács nyomban ülést tartván, tisztviselőit, titkos szavazás utján, következőleg választotta meg: elnök: Burik István; alelnök : Schönberger Soma; igazgatók: Burik István, dr. Schwartz Dávid, Schwartz Adolf. A házi szárnyasok történetéhez. A történelem előtti időre esik a házi szárnyasok s egyáltalában a házi állatok megszelídítése s alkalmaztatása. A, különféle állatok megszelídítésének első kísérletei valószínűleg Ázsiában — az emberi nem bölcsőjében keresendők. Melyik volt azon állat, mely elsőnek állott emberi szolgálatba, eddig meghatározható nem volt. Minthogy az emberek elsöjei valószínűleg vadászattal és halászattal foglalkoztak, bizonyára oly társat kerestek, mely fárasztó munkájukban segítségükre volt, s ezt a kutyában találták fel. Később a juh és szarvasmarha szelídittetett meg. A vadászból pásztor és nyájtulajdonos lett. A pásztorkodás a mívelödés első lépésének tekinthető. Az összehasonlító nyelvtan igazolja, miszerint az ári legrégibb népcsalád pásztorok voltak, s a lúd, mint házi állat, nem volt előttük ismeretlen. Kétséget sem szenved, miszerint az ős emberek élelmezésükben tojást is használtak, s igy feltehető, hogy nemcsak iparkodtak azon madarakat megismerni, melyek tojással látták el, hanem azon madarak felnevelését is célozták. Úgy látszik a vízi szárnyasokon kívül, és azok megszelídítése után a tyúkfélék voltak azok, melyek az embert pásztorkodása idején minden irányban követték. Miután a legkezdetlegesebb földmivelés mintegy letelepítette az eddig nyájaival folyton ide- oda húzódó pásztort, kezdődött az emberi nem valódi fejlődésnek, mivelödésnek indúlni. Mikorra esik ez időszak, arról adataink nincsenek. Fogalmunk sincsen, hány ezredévet élt szüntelen csendes és rohamos változásoknak kitett bolygónkon az emberi nem, míg észbeli tehetsége anyira fejlődött, hogy állatokat iparkodott hatalmába keríteni és megszeliditeni; tagadhatlan azonban az, hogy a régi népek mondáiban bizonyos nyomokra akadunk, melyek bizonyítják, hogy a vadon élő szárnyasok idővel megszelidittettek. Az ős vallások mindegyikében felsőbb hatalommal felruházott lényeknek tekintetnek bizonyos állatok, és azok folytán nem csak istenit!ettek, hanem gyakran valóságos isteneknek is tartattak. A galamb és kakas különféle isteneknek szenteltetett. Némely népek a kakast, mint a tűznek jelképét imádták. Talán a galambot, melyről mint első szelídített házi szárnyasról Írásbeli adattal bírunk. Az ó tertamentomban említett özönvíz után Noé szelídített galambot bocsátott szabadon, mely olajfa-levéllel szájában tért vissza a bárkába. A középtenger partjain lakó népek ismerték a galambot, és foglalkoztak szaporításával. (Folyt, köv.)
