Eger - hetilap, 1878
1878-02-07 / 6. szám
43 parduc-evö agriophag, kígyó-evő kandér, ember-evő massageta, kutyafejü koromaud, nagyíülü fanes, hideglelős borisieni, csuszva- menö himantop, szájnélkilii astom, kopasz arimpha vagy szőrös eszkimó ellen, — végső esetben meghatni tud , de nem adja meg magát . . . ... De vezettessék bár ami lovagias hadseregünk bárhova, s bármikor, bele fog rohanni az ágyú torkába, épen úgy, mint a veres-sapkások 49-ben, csak ne oly század elé, milyen volt a monostori bál hölgykoszorúja Thass y-K atona Mária úrnő ö nagysága — (ki a bálanya cim mellett a h á z i-a s s z o- n y i teendőket is teljesíteni kegyes volt mindenki megelégedésére) — vezérlete mellett. Ott láttuk: F. Mariska és Vilma, — F. Mariska, — F. Lórika, — K. Ilonka, — K. Paulina, — L. Ida, — P. Matild és Ilonka, — és P. Ilonka urhölgyeket; — B. Ignácné, — B. Lászlóné, B. Béláné, — B. Ferencné, — E. Károlyné, — F. Jánosné, — F. Gyuláné, — F. Károlyné, — H. Ráfaelné, — H. Bertalanná, — H. Józsefné, — J. Jánosné, — J. Mihályné, — K. Ignácné, — Sz. Henrikné, — T. Albertné, — Zs. Ferencné és Z. Ferencné úrnőket, s még sokakat, kiket megnevezhetni szerencsénk nincs. E névsor többet beszél azoknak, kik e vidéket ismerik, mint menyit mi, összes ékesszólásunk igénybe vétele mellett, három ivén át írni képesek volnánk, Mind bájos, mind kedves, mind szép volt, s mi magunk épen ezért óvakodtunk volna bálkirálynöt nevezni, ha zavarunkból ki nem segít a Budapest, Csány, Eger, Fénszaru, Gyöngyös, Jászberény, L. Kata stb-böl jelenlevő díszes közönség, mely egyhangúlag F. Vilma urhölgynek (Csányról) Ítélte a koronát. A férfiak száma jóval felülmúlta a hölgyekét, s ez igen helyesen volt! Látszik, hogy a monostori urak nem csak tudják, de tartják is amaz elvet, hogy ilynemű családias jelleggel biró estélyen táncosokról nem gondoskodni — tapintatlanság! Szóval e kis farsangi szórakozás pompásan sikerült, miről eléggé tanúskodik az, hogy reggeli 7 óráig tartott. Ha a hölgyek nem oly kedvesek, szépek, — az urak bizonyára felkeresik vala a „quaterkákat,“ — sháa férfiak nem lettek volna gavallérok, s részesülhettek volna-e a szerencsében, reggeli 7 óráig hódolni a válogatott szépségű hölgykoszorúnak ? T. szerkesztő uraságod bizonyára felelni fogna erre az egész t. olvasó közönséggel, hogy: Nem ! nem! Azért hát jó éjt, s szép álmokat kíván a r. I. . . . még erről nem volt időnk diskurálni. — Ember, — fordúl hozzám — te rozsdás tokja egy kopott katonának! nagy sebet fogok fellépni kedvedért, de fellépem, a Leviathánját! — Ülj ide, ne nagyon közel, bogy a mankóm véletlenül kárt ne tegyen benned. . . . Nagyot húz a bádog-kulacsból, kényelembe teszi magát, hogy a vas szék csakúgy ropog alatta, deres bajszán egyet csavar, mely operatio más közönséges embert megrikatna, nagyot fú szivaréba és kezdi: — Ezer patrontás ! — mikor még nekem két lábam volt! mikor még azt hittem, hogy a fából készült instrumentumok között legszükségesebb az akasztófa! Mikor még a falábról úgy vélekedtem, hogy egyszerű szerszám, mely ideig-óráig késlelteti a koldúst a nyomor utján az éhhalál felé. Sok év előtt. . . Számot nem mondhatok, mert soha se volt erős oldalam a mathesis. Tehát sok év előtt. . . . Jebuzeus-adta! hogy is mondjam csak! . . Azt hiszem félek igaz nevén nevezni a dolgot — dörmögi magában. — Nem, azért is. ki vele! Tudd meg tehát, te vén fringia: nagyon szerettük egymást én — és Bomba Klementin. (Ez utóbbi szavakat fokozatosan emelkedő hangon, s utoljára ely ordítással mondja el, mintha egész brigádét rohamra vezényelne; s midőn szerencsésen megszabadult e vallomástól, széles melle emelkedik, szivaréból szikra-tengert fújtat, alkalmasint leplezni óhajtva a mély sóhajt.) Rég ismertem már öreg cimborámat, s épen azért óvakodtam öt egy hanggal is félbeszakítani. — Ismeretségünk három első havában — folytatja ö — verHeti szemle. A magyar országgyűlés a héten folytatta a vámegyezmény általános tárgyalását. Ennek folyamán legnevezetesebb volt fehr. 4-én Széli Kálmán pénztigyminister nagy szabású beszéde, mely pénzügyi állapotaink alapos ismeretéről, s kitűnő képességről tön tanúságot. A benső meggyőződés melegségétől áthatott beszédet a ház kedvező hatással fogadta. A bécsi ministerválság a közelebbi napokban véget ér, s olyfonna megoldást remélnek, hogy a volt kabinet egészben véve újból a kormányon marad. Remélik, hogy a birod. tanácsban a 24 frtos kávévámot el fogják fogadni, de a petroleum vámja 3 frtra szálüttatik le. A keleti harctérről érkezett hivatalos jelentések szerint a béke- előzmények az orosz és török meghatalmazottak által Drinápoly- ban jan. 21-én aláírattak, s a fegyverszünet megköttetett. Az orosz cár és a török szultán táviratot váltottak egymással, melyben a fegyverszünet megkötése fölött mindketten megelégedésöket fejezik ki. Azóta nemcsak az elönyomuló orosz hadaknak, hanem a hadviselő szerb és montenegrói fejedelmeknek is tudtul adatott, hogy minden további hadműveletet szüntessenek be. Eddigelé azonban még mindig nem tudni, mily^föltételek árán váltotta meg a lesújtott Törökország a telhetetlen, győztes Oroszországtól az ideiglenes békét. Egyelőre csak annyi ismeretes, hogy a törökök tartoznak a dunai várakat, és Erzerumot kiüríteni. Azt is igen erősen biresztelik, hogy Oroszország szigorún ragaszkodik Konstantinápoly ideiglenes megszállásához. Úgy látszik, Oroszország közelebbről némileg alábbhagyott fenhéjázó követeléseivel, s beleegyezett, hogy azon keleti ügyek, melyek az európai hatalmak érdekeibe ütköznek, egy conferentián intéztessenek el. E conferentia helyetti, hir szerint Bécs, jelöltetett ki, s állítólag Andrássy gróf az értekezletre való meghívást máiéi is küldötte a hatalmaknak, melyek ott két-két küldőit által fogják magokat képviseltetni. A nyomorúságos Románia most kezd jajgatni a muszka barátság fölött. Oroszország ugyanis kijelentette, hogy Bessarábiát, melyet a párisi szerződés Oroszországtól elszakasztva, Romániához csatolt, újra vissza fogja foglalni, s e helyett Romániának a Dobrudzsában fog adni területi kárpótlást. A tények, 'hogy Oroszország Bessarábia elfoglalása által újra hatalmas tért foglal birodalmunk határainál, hogy a dunai várak elfoglalása által a Duna torkolata fölött uralkodik, hogy Bulgáriában hadseregével erős állást foglal el, — erősen belevágnak Ausztria-Magyarország életérdekeibe. S ki tudja még, mi rejlik elseket irtunk egymáshoz; — már amennyiben én megírtam, ö pedig betanulta .... és sóhajtoztunk. Ismeretségünk második három havában irulva, pirulva, akadozva elgagyogtuk azt a rettenetes együgyü szót, hogy „szeretlek.“ Ismeretségünk harmadik bárom havában nem tettünk egyebet, mint vitáztunk a fölött, melyikünk szereti forróbban a másikát. Végre ismeretségünk 10 havának 30-ik napján egy coup d’ etat-val akarva véget vetni a vitának ; . . . millióm heveder, 90 ezer bakacsákó . . ! megcsókoltam öt. — Ha jobban szeret, csókoljon meg kétszer! kiáltám a leánynak lelkesülten. Elpirult, s azt mondta, hogy: még nem! Mikor évekkel ez után jobb lábamnak egy reggel hült helyét találtam, nem voltam keservesebben megütödve. — Még nem? hát mikor? vagy bevárod (tapasztalhattad, hogy ha haragszom, mindenkivel per tu szoktam beszélni), mig majd sirkesztemet csókolhatod. Elsirta magát a gyarlóság ezen gyenge edénye. — E szerint a kisasszony szerelme hasonlit az uzsorás zsidóhoz ; ezt is, azt is terminus szabályozza? — Lipót! esenge ö nedves szemeit rám emelve, alkalmasint látni akarta, komolyan beszélek-e. Lábaihoz borultam. Nem tudom, mit mondhattam neki, de szörnyű nagy ostobaság lehetett, mert mindketten — a keserű tormáját ennek a múlandó emberi életnek — sírtunk utána! Akkor sírtam életemben először. (Folytatás köv.j *
