Eger - hetilap, 1878
1878-12-05 / 49. szám
XVII. év-folyam. 40. szám. 1878. deezember 5 én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . .2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyesszám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceunii nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (sóbáz-utcza Mózer-féle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Eger, decz. 4. A felirati vita nov. 27-én — valahára! mondhatjuk — véget éri. Az előbbi napon a képviselők köztit még négyen szóltak, köztük az e. e. Páz niándy Dénes, ki Hegedűs Sándor beszédében elöfordúló „kakuktojás-lerakás“ kifejezésére oly triviális replikával élt, hogy még a ház elnökét is kizavarta szokásos nyugalmából, és Németh AI béri, ki drastikus humorával foiytonos derültségben tartotta a házat. A lefolyt vitát szép virágos kerthez hasonlította, melyben a szónokok különféle virágokkal kedveskedtek, Mednyáuszky, Thaly stb. rózsákkal, a túloldal uapraforgóval — quantum satis, sőt még s/amártövissel is. S igy folyt ez tovább. Füzesséry Sánd. fejezte be a felirati vitát. Ezután a zárbeszédek következtek. Először Szontagh Pál (nógrádi) mint a 21-es bizottság előadója szólt röviden és utána gr. Apponyi Albert hosszasabban. Apponyi valódi államférfiúi beszédet mondott, mely, a ház feltűnő lankadtsága daczára, általános figyelemben s saját pártja részéröl meleg fogadtatásban, sőt tapsokban részesült. A nov. 27-iki ülésben, Verhovay helyett, Simonyi Ernő mondotta el a zárszót a szélsöbaii felirati javaslat mellett. Azután még Mi hajló vies beszélt a horvátok nevében s végül Tisza miniszterelnök mondott rövid beszédet, melyben Mibajlovics, Apponyi és Páz- mándy némely állításaira reflectált. Erre megtörtént a névszerinti szavazás. A 21-es bizottság felirati javaslatára szavazott 202, ellene 180, távol volt 48 képviselő, s így a bizottsági felirat 22 szavazattöbbséggel elfogadtatott. A horvátok az ellenzékkel szavaztak. A felirati javaslat azután részteteiben is vita nélkül fogadtatott el s a nov. 28-ki ülésben az elnök és a jegyző által aláíratott, megpecsételtetett s a miniszterelnök útján ö Felségéhez felterjesztetett. A képviselöház nov. 30-iki ülésében Somogymegyé- nek az elöfogatek tárgyában beadott kérvénye került szőnyegre. A bizottság azon véleményben volt, bogy a megye kérvénye visz- szautasittassék; mert a kormány rendelkezése törvényes erejű gyakorlatra támaszkodik; mindazáital felbivatní véli a honvédelmi minisztert, hogy erre vonatkozó [törvényjavaslatot terjeszszen elő. Erre megindult a vita, mely decz. 2-án is tartott s akkép intéztetek el, bogy a képviselöház, a kérvéuyi bizottság véleménye értelmében, a fuvarozási és vádaláhelyezásí kérvényeket visszautasította. Végül Apponyi gróf figyelmeztette a miniszterelnököt azon Ígéretére, hogy a berlini szerződésre vonatkozólag a legközelebbi napokban nyilatkozni fog; mire a miniszterelnök Ígérte, hogy a legközelebbi ülésen feg felelni. Az osztrák delegáczio nov. 28-íki ülésében Audrássy a 60 millión felül kért 41 milliónyi póthitelre vonatkozó javaslatát visszavonta; a nov. 30-iki ülésben pedig hosszabb beszédet mondott a helyzetről és a külügyi politikáról. A külügyminiszter nyíltan kimondotta, hogy Bósznia megszállását az orosz ajánlotta fel először; de azon feltétel alatt, bogy ö Bulgáriát kapja cserébe; de ezen ajánlatot Audrássy határozottan visszautasította ; mert monarchiánk a Duna jobb partján nem tűrhetett egy talpalatnyi orosz földet sem. Utóbb azonban az események az occupatiót kerülhetetlen szükséggé tették. Bosznia és Herczegovina rés nulliussá lett, mely előbb Szerbia-és Montenegro, utóbb pedig Oroszországé lett volna; de ezt meg kellett akadályoznunk a két tartomány ideiglenes birtokba vétele által. Az osztrák delegáczio, decz. 2-iki ülésében, Herbst indítványára, az 1879. évi rendkívüli hadi szükségletről szóló javaslatot is elvetette s a Bosznia- és Herczegovinában levő csapatok szükségletének fedezésére az 1879. évre, mint rendkívüli hadi alapot csak 15 millió forintot szavazott meg. Darázsfészek. Ha Magyarországnak legtöbb, kivált északi provinciális városait sorra járjuk, de legkivált ha a külföldnek csak apró, 4—5, vagy 6 ezer lakosú városkáit szemügyre veszszük, azt fogjuk tapasztalni, hogy kellemesnél kellemesebb benyomásokat tesznek azok ránk. Az ízlés, a rend, a tisztaság, az élénkség, az életrevalóság szelleme önti el azokon bájait. Kívánva kívánunk bennök nehány napot tölteni, s gratulálunk szívből az iparkodó, józan s compact szellemű lakosságnak. Őszintén sajnáljuk, hogy Egert nem sorolhatjuk e városok közé; mert — valljuk be — a ki hozzánk beteszi a lábát: bizony furcsa világot lát! Nem mondjuk, hogy vendégszeretetet s egyéb ősi erényeket nem talál; vagy hogy egyes figyelemre méltó nézni valókat nem vesz észre: azonban, hogy átalán kellemes benyomást gyakorolna bárkire is városunk arczulata, azt kereken tagadjuk. Valóban, azon rendetlenségről, piszokról, Ízetlenségről s egyéb ázsiai ritkaságokról, melyek nálunk nemcsak otthonosak, de szinte elemét képezik a városnak, csakis annak lehet fogalma, ki Egeren kívül más városokat is látott, vagy ki köztünk idegenül megfordúlt. Nálunk sár nélküli utczát gondolni sem tudnak még száraz időben sem; mert a házakból az útezára kifolyó csatornák örökössé teszik az egészségrontó miasmákat kilehelő undok posványt; nálunk a nap bármely órájában találkozhatni a föutcza trottoir- j á n marhákkal, lovakkal stb., melyek elöl mindenkinek ki kell térni, — ha tetszik, a kocsi-út feneketlen sarába,—hacsak nem akar az állat szarvával, vagy patkójával közelebbi érintkezésbe jönni; nálunk a trottoirt — már t. i. ott a hol van — oly állapotban találjuk, hogy ha az ember este, az itt ott pislogó városi mécsek derengő fényénél kénytelen azon járni, szinte hajlandó visszaóhajtani azon boldog időket, mikor még Egerben a trottoirt csak híréből ismerték, annyi rajta a gödör, orrabuktató és sár, melyet senki sem tisztit le róla ; nálunk a pórok úgy vágtatnak üres szekereikkel, mintha csak a mezei gazdák versenyét látnád; az úteza-sarkon villámsebesen fordulnak, súrolva a szögletfalat, a járdákon jár a fél kerék, megállnak a házak kapuja előtt szekerestöl-lovastól, úgy hogy a gyalogosnak át kell menni a másik oldalra, ha tud . . parasztsuhanczaink pedig az új bortól dithyrambicus lelkesedésre; gerjedvén, itt meg nem nevezhető torokhangbeli énekekkel s ékes nyelvör-vidító czifra phraseologiával harsogják tele éjjel-nappal az útezákat minden tisztességes ember méltó megbotránkozására; végre (?) nálunk még a nagyobb épületek mellett sem mehet el az ember anélkül, hogy potya-zuhanynak ne örvendene eső alkalmával. . . Hát még a korcsmák, bizonyos kávéházak s egyéb közhelyek az éji csendet inegháboritó korhely népségökkel, és a hires kártya- bankkok, melyekről mintát kérhetnének a hamburgiak! Valóban uraim, sok itt a rendezni való s igy nem volna csoda, ha — mint egy barátunk nekünk tréfásan újságolta — a londoni rendőröket ide küldenék inaskodni. . . . De térjünk immár positiv térre. Minden városban, ha az magát városnak adja ki, hármat keresünk első tekintetre : rendet, tisztaságot és csínt. Kendet : mely kizár minden közrend-ellenességet; tisztaságot:
