Eger - hetilap, 1878
1878-11-07 / 45. szám
354 Hevesmegye 1877-iki népesedési mozgalomhoz. (Folytatás.) A. Házassági ügy. A házasság intézménye, az állam intelectuális — éltető — alaperejének a népesség kiegészülésének, erkölcsi fogalmaink szerint, egyedül hívatott forrása és feltétele. Minden államnak tehát, érdekében ál!, hogy a bá assági frigyben élők száma, viszonyítva az összes népességhez, lehetőleg magas arányt tüntessen fel, már azon oknál fogva is, mivel e mozzanatnak kedvező ethikai befolyása, a társadalmi élet úgyszólván valamennyi tüneteire, félre ismerhettem A házasétet a könnyelműt komolyabb gondolkodásra serkenti, határozott életpálya választására kényszeríti, a bűntényektől, a társadalmi rend felforgatásától visszatartja, a házasságon kívüli szülöttek számát apasztja, a családi életet bensővé és szeplőtlenné teszi, szóval erköicsmentö és nemesítő befolyást gyakorol. Hogy pedig az össznépességben a házasok mily mértékben vannak képviselve, az ismét a házasságra lépők számától függ. Következik az elmondottakból, hogy az esketések számviszonyai nak idökőzönkinti alakulata a népmozgalom igen fontos jelenségét képezi, s a megfigyelt állam jóléti viszonyainak közönségesen hű képét engedi levonni. A házasságra való lépés ugyanis az ember akarata szabad elhatározásának ténye gyanánt tekintendő; a házasétet utáni vágy pedig az emberiség általános öröksége, mely vágy közönségesen igyekszik magát megvalósítani is, hacsak az álladalmi és társadalmi állapotok kedvezőtlen constellatiója, a minő pl. a házasságok kötésének megnehezítése magas!) bortól való függővé tétele, a családalapítás föltételei megszerezhetőségének, az önállóság kivívásának nebezsége pl. a föszükségleti czikkek drágasága miatt stb. nem tolja föl magát gátlólag eléje, mert az kétségtelen, hogy a háza- suláshoz nem elégséges vőlegény és menyasszony, hanem asztal és tűzhely, vagyis élelmezés és lakás is.7) Az itt említett szempontok jelölik meg az állam e tebintetbení cselekvőségének egész irányát, mely működése tehet cselekvöleges és nemleges aszerint a mint egyrészt a házasságok kötését elősegíti, másrészt pedig azokat bizonyos egyes esetekben meg nem engedi, hogy igy a szegénység terjedésének elejét vegye, azaz a keresetképesek házasságát előmozdítja, a keresetképtelenekét pedig nehe7) „Die Ziffer der in einem zeitraume geschlossenen Ehen drückt die Hoffnung aus, welche zu dieser Zeit, in Bezug auf das oekonomi- sche Gedeihen einer Familie im Lande besteht.“ Hermann. Die Bewegung der Bevölkerung im Kgr. Bayern. 1863. ziti. Mivel azonban a kormány szabályai e tekintetben a gyakorlati életben kevés eredménynyel bírhatnak, sőt mert a házasságok kötésének megnehezítése pusztán az ágyasok és törvénytelen gyermekek számát szaporítaná, leghelyesebbnek bizonyul az Angol-Fran- cziaországban és nálunk követett elv: a házasságok szabadságának elve. Ezen elv gyakorlati érvényesítése azonban az államra újabb intézkedések létesítésének terhét rója, melyek abban állanak, hogy a közületnek az egyesek számára, a szellemi, physikai, gazdászati és társadalmi fejlődés feltételeit kell (pl. minden rendű tanintézetek, közlekedési eszközök létesítése, személy és vagyon bátorság biztosítása, sajtó és iparszabadság meghonosítása stb. által) megvalósítania, vagyis szükséges, hogy az egyed önállósága kivívásának lehetősége, pusztán az illető munkálkodásától függjön és ne ütközzék társadalmi akadályokba. A tapasztalat, fájdalom, igazolja azon tényt, hogy a családalapítás feltételei napjainkban szaporodtak, megszerzésük pedig nehezebbé vált, mi az évi esketések számviszonyaira határozottan csökkentő befolyást gyakorol, és contineusünk kivált némely nyugati államában nagyon is érezhetővé kezd válni, ámbár ezen viszony kedvezőtlenebbé való alakultát némileg azon körülmény is okozza, hogy oly férfiak száma mindinkább növekszik, kik, bár a családalapítás föltételeinek eleget tenni képesek lennének, vagy azokat könnyen megszerezhetnék, merő önzésből nőtlenek maradnak,(hogy ne kelljen családról gondoskodniok és az életet kellemesebben élvezhesék, vagy hogy jobban conserválják magukat. „A hol pedig e körülmény emeli az agglegények számát, ott egészségtelen erkölcsi viszonyokru következtethetni. Különben ezen egois- mus önmagát szokta megboszuini, mert a statisztika tapasztalatai szerint, az agglegények átlagos élettartama inkább van veszélyeztetve, mint a családapáké, daczára ez utóbbiak nagyobb fáradozásai és nélkülözéseinek.8) Találóan jellemzi Keleti9) korunk irányát, midőn a nőtlen férfiak számának folytonos emelkedésének okait következőleg fejtegeti A mi a külföldön a nagy munkás többségre nézve áll: a meg nem házasodás a meg nem élhetéstöl való félelem miatt, az nálunk többnyire csak az értelmesb, a műveltebb néposztályokra alkalmazható. Az iró, a művész, a tanár és tanító, a tisztviselő, kevés szerencsésebb kivétellel az ügyvéd és orvos, a protestánsoknál a lelkész, sok tekintetben az iparos, nem képesek annyit keresni, mi, az u. n. műveltebb nők napról napra fokozodó igényei mellett, a tisztességes eltartást biztosíthatná. Innen 8) Haushofer: Lehr- und Handbuch d. Stadt Wien. 1874. 303 1. 9) Hazánk és népe. Pest. 1871. 337—38. U. 4 T A R G Z A. > Külföldi úti jegyzetek. v. Bajos dolog Páris épületeiről beszélni, ha az ember nem teheti hozzá a rajzokat. Pedig van ezen épületekben valami, a mi Párist minden más várostól megkülönbözteti. Bécsbeu és más nagyobb városokban az épületek, a külsőt nézve, csinosabbak, s ezekhez képest a párisi nagy ház üres, építészeti díszítés rajta mennél kevesebb; de a mi azután a párisi házat élénkebbé teszi az az erkélyrendszer. Mindenütt ugyanis a boulevardi házaknál, elkezdve az első emelettől fölfelé, körülfutó többnyire vas erkély áll ki, a mely eszerint elfoglalja a ház egész külsejét. Ez a végig-erkély sajátosságát képezi Páris épületeinek. Az utczák nagyon tisztán vannak tartva, a vízvezeték ugyancsak kihasználtatik, hogy a földfeletti Páris minden piszokját levigye a földalatti Páris csatornáiba. Atalán pedig, a párisi természeténél, megszokásánál fogva tiszta. Épen e tisztaság teszi főrészét izlés- szerüségének. Szereti a virágokat. S itt tán mondhatok egyetmást a párisi virágvásárokról. Három hely a Place de chateau d’ ean, R. Madeleine és Pl. St. Sulpice, betenkint kétszer láttatja, a mi szépet és izlésteljeset a párisi virágokban elömutatui tud. E téreken, lepedők alatt, van a virágok vására. És e vásár sem volna lehetséges, ha a házak lakóinak nem volna meg az az átalános ambitiójuk, hogy az ablakban egy kis nyíló, fris virág díszelegjen cserepében; s ha nem tartanák szükségesnek s illőnek, (hogy a gomblyukakban egy kis piros vagy fehér bimbó ékeskedjék. S a virágok e szeretete átalános. Csakúgy megvan a nagyúr palotájában, mint a hatodik emeleten vagy a padlásszobában elhúzódva élő varróleány vagy szegény napszámos kicsi lakó helyén. A munkás, elvégezve fárasztó napi terhét, eljö ide, s gondolkozik, telik-e annyi, hogy egy kis szép cserepet vihessen haza —■ övéinek: ez a legillöbb ajándék, ezzel szerez egy kis örömet otthon. A virág szükséges bútor itt. Körüljárok a vásárban s nem győzöm eléggé bámulni, hogy’ van itt elmasquirozva a cserep, mily szépen eltüntetve, a mi elvonná a figyelmet a virágtól; szebbnél szebb virágcsokrok, a szinvegyület hatására való figyelemmel; külön csokor ajándéknak való; ez meg a menyasszonyt diszithetné; amaz p. bálra való, ez koporsódiszül stb. s mindenütt az alkalomszerüséghez mérten ösz- szeszerkesztve. S ernitt, ha mást nem akarsz venni, rád erőltetnek okvetetlen egy kis piros szekfübimbót — s legalább ezt megveszi a párisi, még a legszegényebb is ; hiszen úgy veszi ki magát, mintha valamely rendnek szalagja volna, s a franczia — tudjuk — nagyon hiú ilyesmire. Demokrata most — és él-hal egy kis érdemjelért. Érdekes szemlélni a virágvásárt hosszabban, figyelemmel kisérni az ajánlatok gratiozitását; ez is felette jellemző az itteni finomságra; nézni a keresletet, a venni akaró közönség vegyes voltát; meglátni mily ügyes fürgeséggel tűzik gomblyukadba azt a piczi kis virágdarabkát, mintha el akarná hitetni veted, hogy már most igy felpiperézve bátran mehetsz az utczán. És kedves is a természet ezen legártatlanabb gyermekei, a virágok között tenni; kedves illatuk mellett el-elgondolkozni azon virágokról, melyek messze, talán ezer mérföldnyire virúlnak, gondolkoznak s talán ránk gondolnak .... Hogyan is mondta Heine : Er träumt von einer Palme, Die fern im Morgenland
