Eger - hetilap, 1878
1878-10-17 / 42. szám
330 mek született 98.4t, s azon esetek száma, melyekben több gyermek született 1.59 százalék, még pedig azon esetek, melyekben ikrek születtek 1.57 és azok melyekben hármasok születtek 0.o2 százalék. Tízezer szülött közül volt tehát 157 iker és 2 hármas gyermek. XXIX. Azon esetek közül melyekben ikrek születtek, tettek azok melyekben 2 fiú született 37.65 százalékot, azok, melyekben 2 leány született 28.40 és azok melyekben 1 fiú és 1 leány született 33.95 százalékot, mert 162 ikerszületési eset közül született 2 fiú 61-szer, 2 leány 46-szor és 1 fiú, 1 leány 55-ször. XXX. Azon két eset közül, melyekben hármasok születtek, volt egy, melyben 2 leány 1 fiú, és egy, melyben 3 leány született. Azon eset, melyben 1 fiú 2 leány született, tett tehát 50.oo s a másik eset, melyben 3 leány született szinte 50.00 százelékot a hármasok születése összes számából. XXXI. A születések összes számából tett a többes számban született fiuk száma 178, vagyis 1.7Í százalékot, a leányok száma 152, vagyis 1.43 százalékot, a gyermekek összes száma 330, vagyis 3.15 százalékot. Jelesen tett az ikrek száma 3.2o százalékot, t. i. a fiuk száma 1.71, a leányoké 1.38 százalékot. A hármas gyermekek száma pedig tett 6, vagyis 0.o6 százalékot a születések összes számából, t. i. fiú született I,v8gyis0.0i százalék és leány 5, vagyis 0.o5 százalék. (Vége köv.) Dr, montedégoi Albert Ferencz. Népuiiíveltség és népkönyvtárak. (Folytatás.) Nincs ország a föld kerekségén, a hol jelenleg többet áldoznának a népoktatásra mint az éjszakamerikai Egyesült-Államokban. T Á R Külföldi úti jegyzetek, ív. Tehát Páris — az ut czélja! S el van feledve a fáradság, a sok ülés uualmassága, kárpótolva a kedves otthontól való elszakadás. A világváros, Franklin szemefénye; a mint egy regény czimében olvasom: Das Paradies der Frauen, — ime elöltem, s járhatok ott, ahová elkívánkozni merész vágy volt ahová míg odaért, ezelőtt elfáradt a képzelet. Ez a valóságos zűrzavar, hullámzó embertömeg a nagyobb utczáfeon, boulevardokon — ez az, amit másutt nem láthatni ily mérvben. Egymásután robog a soá omnibus, teli hirdetéssel — majdnem hogy a kocsikeréknek is jut belőle; — amott vágtatva hajtat, lovát kegyetlenül verve, a párisi comfortable — két- lovas alig van; — itt meg szerfelett magas, kétkerekű talyiga elé fogott a mieinkhez képest óriás ló viszi terhét, s hogy a szükebb mozakon lassan menve, erőteljes lassúságában ne zavarja a közlekedést, sokszor 4—6 ló egymás elé van fogva. 8 e mellett kezedbe nyomnak lépten-nyomon valami czédulát, hirdetést, — füledbe kiáltja ajánlólag az utczai áruló mindenféle apró-cseprö portékáját futkározó gyerek kiált előtted egy perez alatt 20 franczia ujság- czimet oly gyorsan, hogy buszból kettő-háromnak veszed ki a Levét, s az utolsót, melyet felénekel, mint palóczaink az utolsó szó- tagot. S ott sétálsz a Szajnaparton, melynek kis hajói fecskéi — ms hirondelles a nevök — mindig telve szállítják a közönséget ide-oda, most legyakrabban a kiállításba, ahová magam is berándulok. Azt már sokszor leírták, milyen a kiállítás kívülről; hogy már a tuilleriáktól, a Szajna partjától nézve, a folyó gyönge ivü hajtása végén található Páris egyik legújabb, s valóban a város díszére szolgálandó épülete, a kiállítás megnyitója, a Trocadero palota, mely félkörben kidüledve, némi mórstyl Uiánzatban, mintha kezeit nyújtaná ki a Szajna vizén túl elterülő kiállítási csarnokra Ez rostélyalakú, mint a spanyol Escuriál. S ha az ember a kapuk egyikén, jobbról vagy balról, átment a forgón s beiép magára a térre, keresztül haladván a majdnem egészen elrejtett jénai hídon, az épület lépesözefénél ott találja a köztársaság fehér márvány szobrát, melyet nemrég nagy ünnepiességgel lepleztek le. Nem láttam a bécsi világkiállítást s ekként összehasonlítást nem tehetek. De megnéztem a bécsi rotundát, s ez az épület, bármily massiv s építészetileg tán remek, de kedvező hatással nem volt rám. Az az alacsony alap, mely oly lomhán siet kúpjához, nem tudta szemem érzékét megnyerni. Itt maga a csarnok egyszerű. Elfeledjük a vas- és üvegépüietet; az izlésszerüségct még Duvergier de Hauranne a „Revue de deux Mondes“-ban közlött útleírásában a bostoni munkásokról ezeket mondja: „Városaink (tehát a franczia városok) munkásai, kiknek értélmességét annyira magasztaljuk, ezen urakkal szemben csak szegény ördögök. A mit mi népnek nevezünk, vagyis tudatlan, minden jövő nélküli osztály, Mas8achu8ettsben nem létez, és ezen csoda titka, ama varázsvessző, mely ott az egész népet a középosztály rangjára emeli, a nevel és. Erről méggyözödünk, ha azon háromfokú tanintézeteket megtekintjük, melyekben Bostonváros gyermekei, dij nélkül, oktatást nyernek minden tudományszakban, addig a meddig a tanulóknak épen tetszik. Azonfelül mindig nyitva álló, bárki által szabadon látogatható könyvtárakat találunk itt, hol mindenki, névaláírásának egyetlen biztosítéka mellett, olvasásra könyveket kaphat. Ezen könyvtárak legnagyobbikában egy évén át 200,000 kötet volt forgalomban és a könyvtárnok vallomása ezerint csak ritkán történik meg, hogy valamely könyv vissza nem kerülne.“ E szavak találóan jelzik azon népelemek kedvező fejlődésének okait, melyeket mi alsóbb néposztályoknak szoktunk nevezni, s azért csak fájlalnunk kell, hogy a népkönyvtárak nálunk még nem részesülnek azon figyelemoen, melyet méltán megérdemelnek. Az elemi iskolák feladata bizonyára nem abban áll, hogy ott az ismeretek bizonyos körét sajátítsák el ifjaink, hanem igenis abban, hogy ezen iskolák őket arra képesítsék, hogy későbben ismereteket szerezhessenek magoknak. És e mellett a népiskolának abból is nagy részt kell magára vállalni, mit a magasabb iskolák a családra bízhatnak. A népiskolának első sorban és nagy mértékben a nevelésre kell hatni, s innen van, hogy elöhaiadása sokkal lassúob s hogy inkább csak a szellem formális kiképzésére kell szorítkoznia. De annál szükségesebbek aztán a G Z §►sem lehet tőle eltagadni. Mintha a Louvre styljékez illő üvegpa- villon volna: ugyanazok a kimagaslások a szögleteken, s a közepeken ugyanaz a majdnem lapos tető. A belső berendezés nagyban könnyíti a nézést. Az egész baloldal — három nagy részre oszlik az egész — Francziaország tárgyainak van szánva; s el lehet mondani, hogy a kiállítás tulajdonképen a köztársaság békedemons- tratiója, egy kis izgatás a köztársaság mellett, emlékeztető arra, hogy a respublika is bírja az országot a régi gloire fényében bemutatni; — a középen a művészetek: szobrok, képek, rajzok kiállítása, sorban az egyes országok szerint; — jobbra jön a többi ország,élükön a legnagyobb tért igénybe vett Anglia, következvén nagyobb-kisebb térrel a többi ország egészen Polynesiáig, a magok mutatnivalójával. A ki látott már világkiállítást, itt sem fog valami eltérőt tapasztalni, A világ összes részeiből: kirakatok, — tessék né ni mignem elfárad a szem, belebódúl a fej, ellankad a figyelem s tűrhetetlenné válik az állapot. Nagyszerű panoráma, melyben rohamos gyorsasággal futtatják el elölted a képeket, úgy hogy végül nem állód ki tovább. Az egyes osztályok leírását adták lapjaink; évek múlva meg jönnek majd vaskos kötetekben a különféle kormányok költségein készített egyes hivatalos jelentések; már most is egy-egy osztály elöU négy-öt, nyelven árulják a catalogusokat azok számára, kik valamely ágat pontosan akarnak megnézni, kik jegyezni óhajtanak, kiket érdekel a szakszerű összehasonlítás; 8 a kiálliási biztosok s örök szinte örülnek, ha előkaphatnak valakit, akiknek tövi- röl-begyiröl megmagyarázhatják, mi minden vau itt, s mit nem lehetett elhozni s mért niucs itt, — de hiszen én tárczába szorultam s igy ezekről el kell térnem. Úgy hiszem minket a magyar osztály érdekel leginkább. Be- menvén, természetes hogy Eger nevének megpiliantbatása volt az első czél. Azt láttam, hogy Szeged, Kecskemét, Temesvár, Kassa, Nagy-Kanizsa, Szábadka ott díszelegtek külön kiállításuk felett, táblákra Írva, de Egernek nem jutott táblácska. S igy mi maradt más hátra, mint átmenni a borok osztályába s ott meglátni a kiállított — egri borokat. Jól esett ott a Fülöp, Vavrik, Hubert, Ma- tékovics, Joó-Markovics, Lieb stb. ismerős neveket olvasnom. Majd meglássuk, ki és mi nyer kitüntetést. A magyar osztályban kivált a faipar, a gabnanemuea, a hányák, a könynyomó in.őzetek s a népnevek'8 a minisztérium által — voltak bemutatva. Egy ottani, a biztos mellé rendelt ör beszélte, mily nagy megerötetésbe került ennyi helyet is szerezni Magyarország számára a kiáiltási rendező mérnököktől, — s menuyivel nagyobbá került a nyert helyet aztán — betölteni. Természetes, hogy — a kormány a hibás, amiért habozott és csak késön szavazta meg a szükséges pénzt. Maga ez a
