Eger - hetilap, 1878
1878-09-26 / 39. szám
310 * (Város, mely négy hónap alatt épült fel.) A gyorsaság melylyel nem rég Leadville városa, Coloradoban Arkanzas folyam közelében fölépült, még az uj világbau is, hol a varosok gomba módra teremnek, általános feltűnést keltett. Még egy év előtt e városnak még nevét sem ismerték. Nem egészen négy hónap alatt teljesen puszta helyen aránylag hatalmas városnak lön alapja megvetve, mely rendes postaszolgálattal, töörvényhatósági szervezettel, bankokkal, iskolákkal, templomokkal és — hírlapokkal bir. A mondott idő alatt több mint 8000 ember telepedett meg ott. Gazdag, ezüsttartalmu ólombányák fölfedezése volt az , a mi a gyarmatosokat odacsalta. Az egyik, az úgynevezett Bird-aknában egy st.-louisi társaság 40 munkással dolgoztat, kik naponként 2 — 3000 dollár értékű zsákmányt vonnak ki a föld gyomrából. Már egy oldal-vasút terve is készen van, mely Leadvillel a vasút hálózat fővonalaival fogná össze kötni. * (A „József úr-‘ esizmái) A „Debreczeni Ellenőr“ beszéli a következőt: A ki csak József föherczeget az ö hivatalos kőrútjai ban látta mindenkinek feltűnnek a felséges urnák — más egyéb kiváló jeles tulajdonai mellett — az ö sajátságos csizmái. Ezak a csizmák ugyanis oly szép hegyes orruak, a minőket ma már csak ritkán lát az ember fia civilnél, katonánál egyiránt. Ezen vágatlan orrú magyar csizmák és a „József úr“ elnevezés közt a legközvet lenebb összefüggés van. Ugyanis, a mikor még Alcsuthon a fenséges herczeget egyszerűen „Jóska úrfinak“ hívták a falubeli játszótársa^ többnyire szegény parasztemberek és még szegényebb iparosok fiai, volt a többi szegény gyermek között külünösen egy, a ki az úgynevezett „Palatínus Jóska“ kiváló kegyeivel dicsekedhetett. Sajnáljuk, hogy ezúttal az illető nevével nem szolgálhatjuk — Ez a gyermekkori játszótárs egy alcsuthi szegény csizmadia fia volt. Az idők teltek, a gyerekek nőttek, s a Palatínus Jóskából a köz8zeretben álló magyar honvédföparancsnok József föhercszg s a szegény csizmadiagyerekböl pedig Alcsuthon bacsületes csízma- diamester lett. Hát hiszen Makó alig esketik messzebb Jeruzsálemtől, mint egy osztrák főherczeg és a m. kir. honvédség főparancsnoka egy szegény alcsuthi csizmadiamestertöl. De az a rettenetes nagy rangkülönbség a mi szeretett föherczegűnket egy cseppet sem ge- nirozza, s a szívélyes viszony a föberczeg és a csizmadiamester között nut is fennáll, s azokat a feltűnő csinos vágatlan orrú csizmákat a főherczeg, természetesen tisztességes fizetés mellett, az ő hajdankori jatfzotársával Alcsuthon készítteti, s ezen megtiszteltetés fejében a derék főherczeg nem követe egyebet az ö hajdankori, játszótársától, ki egykor öt egyszerűen Jóska úrfinak szólította, mint azt, hogy minden teketória nélkül, ha a sors őket összehozza, egyszerűen József úrnak nevezze. * (Utazóknak.) Azt a kérdést hogy „ kié a gyertya?“ mely a vendégek és fogadósok közt gyakran fölmerül szintén eldöntötte a német „Gründlichkeit,, Egy társaság ugyanis összebesszélt egy vendéglőssel, hogy színlelt por utján a törvény eldöntése elé viszik a kérdést: hogy a vendég miután a gyertyát kifizette, magával viheti e azt? A törvényszék Ítélete a vendéglősnek adott igazat, azt hozván föl ugyanis az indokolásban, hogy az utas a gyertya kifizetése által csak a szoba kivilágítására, nem pedig az erre szolgáló anyagra szerez jogot, mely utóbbit haszonélvezés végett megkapja ugyan, de a nélkül, hogy az tulajdonába átmeune. E szerint a vendéglős tetszése szerint változtathatja a világitó anyagot, a gyertyát lámpával vagy viszont felcserélheti, mert csak a szoba kivilágításának kötelezettségét vállalta magára. Hasonlókép áll a dolog a fűtéssel. Az utazó közönség enélfogva figyelmeztetik, hogy esetleg ne vigye magával kifizetett gyertyáját, mert különben büntethető cselekvényt követ el. *(A szórakozottság egy ritka esetét) olvassuk az amerikai lapok, ban. Szerelmesek és tudósokról mondják, hogy szórakozottak szoktak lenni. A tudósok közül különösen az orvosok szenvednek e bajban és közelebb is pórul járt egy orvos New-Yorkban szórakozottsága miatt. Betegének labdacsokat rendelt, s miután Amerikában az a szokás, hogy az orvost rögtön fizetik minden látogatásért és pedig a gazdagabbak egy guineával, orvosunk csak a guineára gondolva, kivesz zsebéből egy guineát, odaadja a betegnek és maga lenyelvén a iapdacsokat, gyorsan elmegy többi betegeihez. „Másnap — jegyzi meg az angol lap — a beteg meggyógyult az orvos pedig görcsökben szenvedett.“ Gazdaság. (Gyakorlati útmutatás a silány must megjavitliatására.) A tapasztalás által bebizonyulván az, hogy nálunk a mustból csak akkor lesz jó és tartós bor, ha a doctor Guyot-féle franczia ezukormérö szerint 21°/0 ezukrot, s a Mollenkopfféle rajnai savmérő szerint 7°/o savat tartalmaz, következéskép, hogy a nyers anyagból, vagyis a szölöfür- tökböl jó és tartós bort készíthessünk s mustunkban minden évben a fentebbi helyes arányú ezukor- és savtartalma meg legyen, a szüretelésnél a következő eljárást kell követnünk: 1) A nyers anyagból, vagyis a szölöfürtökböl a szölőfürt sajtó által a levet kisajtoljuk, s a Mollenkopfféle rajnai savmérőhöz tartozó próbacsövecskébe igen keveset és csakis annyit Öntünk a kék lacmus-oldatból, mig ez a „Lae- mus“ felirattal, s A. betűvel jegyzett vonal A. betűjét pontosan el nem éri, mihez 10—12 csepp szükségeltetik. Ha véletlenül többet öntöttünk volna bele, a feleslegest kiöntjük és csepegtetés által a kellő mennyiségre hozzuk. 2) A lacmus — oldatra e próba-csövecskébe addig öntünk azon mustból, melynek savtartalom megnézni akarjuk, mig a must a próba-csövecskén létező s „bor" felirattal s B. betűvel megjegyzett vonal B. betűjét pontosan el nem éri, s minthogy ezen műtétet igen nagy óvatossággal kell végeznünk, tehát a mustot nem egyszerre öntjük a próba-csövecskébe, hanem lassanként és mig a B. vonalat el nem éri, csak cseppenként, mely eljárás folytán a lacmus-oldat kék szine a mustban lévő sav által veresre festetik. 3) Most már a mustra natron- oldatot öntünk a próba-csövecskébe mindaddig, mig ez a próba-csövecskében már benn lévő vegyitéket újra kékké vagyis inkább zöldes kékké nem változtatja, ezen műtét közben azonban mind a nátronoldatot, mind pedig a próba-csövecskében már benn lévő vegyitéket többszörösen és pedig jól felrázzuk, s minthogy nálunk a mustnak savtartalma 7°/0 alól ritkán van, tehát még a meglehetősen édes mustnál is többnyire csak a próba-csövecskén létező s „nátronoldat“ és „permibe“ felirattal ellátott mércső 6-ik számánál, savanyúnál pedig csak 8 ik vagy7 9-ik számánál kell a nátronoldatot lassan és csak cseppenként, beleönteni. — Hogy egészen begyakorolhassuk magunkat ezen műtét helyes végbevitelére, czélszerü egymásután több kísérletet tennünk. Hogy a színváltozást, különösen a vörös mustnál, biztosan és a maga idejében észrevehessük, igen czélszerü mindjárt kezdetben a próba-csövecskébe a lacmus-oldathoz egy keskeny foszlányka curcuma, vagyis sárga növénynedvvel megfestett papirost beledobni, hogy az egyik fele kívülről, a másik fele pedig belülről a fenékre érjen. Ha most már a próbacsövecske szájára hüvelykújjunkat ráteszszük, s ezzel egy pillanatra felfordítjuk, azonnal látni fogjuk, hogy a papiros azon részének szine, mely a folyadék által megnedvesittetett, megváltozott-e ? s a mint a sárga papiros foszlányka barna lesz s az újra felrázott vegyiték szinte vörösből zöldbe átmegy, a kellő mértéket nemcsak elértük, de rendesen keresztül is ugrottuk; minthogy azonban a becsepegtetett — natronoldat fölösleg, ha figyelmesek és elővigyázók voltunk, legfelebb egy csepp lehetett, ami a mércsön alig észrevehető ezen csekély többletet figyelembe sem vesszük. — Most már a mércsön meg.-zámláljuk, hogy a nátronoldat mely számig hatolt fel, ezen szám a mustban levő savat ezredrészekben mutatja. Minthogy nálnnk a jó mustnak savtartalraa, mint már emlitém, 7% alól ritkán van, tehát azonnal tudjuk, hogy mustunk savtartalma a helyes aránynál mennyivel több, következésképen mustunkat minő arányban kell megszaporitanunk, vagyis mennyi vizet hozzá adnunk. Ha példáúl a nátronoldat a mércső 8-ik számáig hatolt fel, minthogy mustunknak csak 7°/o savat kellene tartalmaznia, minden 7 liter musthoz 1 liter vizet adunk, ha pedig a 9-ik számig hatolt fel, minden 7 liter musthoz 2 liter vizet, s ha 10V2 számig 3 x/% litert, vagyis minden 7 liter mustra mindig annyi liter vizet a törtszámokkal együtt, mint a mércső a 7 - ik számon felül savat mutatott. Ha koczkáztatni akarjuk, hogy borunk inkább kellemes, mint tartós legyen, akkor mustunkat 6% savtartalomra is leszállíthatjuk, s ezen esetben azután */7 részszel több mustot is fogunk kapni, minthogy ennyivel több vizet adunk hozzá, ekkor azonban hasonló arányban kell azután ezukrot is hozzáadnunk. (Vége köv.) Fromm Antal. (A „tortrix pillenana11) nevű kártékony szölöhernyó, ez idén nagy pusztítást vitt véghez különösen a bánsági szőlőkben. Ezen kártékony féreg jövő elszaporodásának meggátlása végett Fehértemplom bortermelői bizottmányt alakítottak, mely a „tortrix1 tojásaival megrakott szölölevél százáért 3 krajezárt fizet. A földmi- ves nép, de különösen a gyermekek ezáltal s?rkeutve, rövid idő alatt 100 ezernél több ily tojással fertőztetek levelet szolgáltattak be, melyek elégetése által sok millió hernyó kikelése akadályoztatott meg a jövő évre. Szép példája az önsegélynek. „Föld- miv. Érd.“) Helyi piaczi árak, szept. 22—23-áról. Tiszta búza: 6.50 — 8., rozs és kétszeres: 5.40 — 5.60., árpa: 5.50 — 6.50., ku- koricza (tavalyi): 6.50 — 7., zab: 5 — 5.20., fehér bab: 8 — 8.20. 100 kilogramonként. (Helyreigazítás). Lapunk szept. 19-iki számában a 301. lapjn 2. h. felölröl számítva a 2. sor végén „Az érseknek“ helyett „Az érsek által ezeknek nyújtott“ olvasandó.
