Eger - hetilap, 1878
1878-01-31 / 5. szám
XVII. ér-folyam. 5. szám. 1878. január Itl-éu. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 ., 30 „ Egy hónapra . — !5 „ Egyes szám . — lí „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a iyecumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Eger, jan. 31. 1878.. Nem volt a magyar kormánynak egyetlen egy szövetséges társa sem, sőt körülvéve mindenütt hatalmas ellenfelekkel, s elárasztva belül felzaklatott, és idegen kéz által íelbujtogatott szláviatokkal, közgazdaságilag nyomorúságos állapotban, a birodalom két fele bajszálhasogató pénzügyi viszályban, s kárörvendö szemre hányások özönében, — egyedül állott elszigetelve a világtól. Volt azonban az osztrák-magyar birodalomnak mégis egy támasza, mely, dacára a fönebb elősorolt minden akadálynak, merész politika mellett elegendő lett volna arra az erőre, hogy kardját bátran, és elfogultság nélkül dobhassa a háború mérlegébe; és ez: polgárai lelkesült áldozatkészsége, és tekintélyes, jól szervezett hadserege. Oly lelkesedéssel, mely a háború mellett nyilatkozott a birodalomban, és különösen Magyarországban, és egy millió katonával, a világ legelső tüzérségével, — bizony meg lehetett volna akadályozni a háború további menetét, és meg lehetett volna óvni a birodalom életérdekeit annak idejében. Da miután háborúra bárom kellék szükséges, u. m. pénz, — pénz és harmadszor is pénz; nekünk pedig nemhogy pénzünk nincs, hanem adósságunk van és pedig sok. — újabb adósság-csinálási hajlamainkra pedig az európai pénzpiac, és közöttök különösen az angol könnyedén fejet rázott, — ezen sajos körülmények még az eddigi jó akaratot, és törekvést is megbéníthatták konnányférfia- inknál. És mert a német azt mondja: hogy „Wer Geld hat, der hat courage,“ — vagy: „Der hat courage, der Geld hat, — természetes, hogy nekünk nem lehetett semmi kurázsink a háborúra. Hát a török szövetség mit vétett ? Hát ezt nem tartotta érdemesnek a birodalom kormánya figyelembe vételére ? Hiszen megmutatták a következmények, hogy ezen birodalom hadserege és lelkesiiltsége, kitartása és vitézsége méltán sorakozbatik a világ legorganisáltabb hadserege mellé, s hogy ezen birodalom hadi erejét okvetlen egyik fötényezöül lehetett volna számítani! És ez nagyon is igaz, s ezen szövetség értéke megbecsülhetetlen lett volna ha — a török hadsereggel, és nem a divánnal lehetett volna szövetkeznünk. De hát — és ez kétségbevonhatlan igaz, mert im a következmények megmutatják és eccletans példákkal mustrálják, — hogy a díván még folyton a serail befolyása alatt áll, hogy a kormány naprólnapra változó, és despotai függésben tespedö rabszolgaság, hogy az egyeduralom feje ingatag és százféle befolyások alatt sin- liidö nervosu8, tájékozatlan, élettapasztalás nélküli marionett; hogy a parlament még nagyon fiatal, szervezetlen, és összhangnélkiili amalgamisálatlan tömege a húszféle nemzetiség válfajainak, mert ha nem igy volna, akkor M i d h á t pasa nem lenne száműzve, a derék hős Ozmán pasa nem hagyatott volna prédául az Ínség-, nyomor- és éhségnek, akkor a Sipkaszoros 32 ezer vitéze nem lett volna kénytelen magát megadni, akkor Mehemed Ali a plevnai csata után parancsot kapott volna a támadásra, és M o u k- tár pasa segélyt kapott volna a karsi hires ütközetek után, hogy Alexandropolt és Tifflist elfoglalhassa; akkor az a híres török dunai flotilla, melynek nagyrészéböl még a fütö készülék is hiányzott, megnehezítette volna az oroszok dunai átkelését, s nem engedte volna elfoglalni egy kardcsapás nélkül Nikápolyr, és akkor Törökország tengeri flottája, páncélos hajóhada nem tespedne a tekete és közép-tengeri kikötőben , hanem Krim partjaitól Kronstadtig — blokirozná az orosz erődöket, és végre nem lenne meg az a pani- que, a mi jobban le fogja győzni a török vitézeket, mint a muszka hadsereg, és hü szövetségese, a mostani zordon tél. Törökország belélete, kormányzata, és áiiamférfiainak corrum- pált volta lehetett a legnagyobb akadály arra nézve, hogy vele szövetkezzék a külkormányzat, hogy sorsát a maga sorsához kösse a birodalom, és az ö megmenthetése nélkül taszítsa veszedelembe saját hazáját. Ezek sejtelmeink azon okokról, melyek akadályozhatták acti- onkat a keleti háborúban. Mennyire valósulnak ezen sejtelmeink és politikai combinatióink ? nem tudjuk ; de hogy ily hatalmas gátló akadályoknak kellett fenállani arra nézve, hogy egy lépést se tegyünk nyíltan, midőn létkérdésünk van a válúton, midőn halálos elleneink minden győzelmes lépése előre, fojtó hurokként kezdi szorongatni szabadságunkat és állami épségünket, annyi bizonyos és kétségbe vonhatatlan, mert ellenkező esetben nem lehetne hitünk sem egy hazafiban, sem egy kormányban, nem lehetne hitünk sem egy parlamentben, sem a nyilvános sajtóban, ha mindezek nélkül, a miket felsoroltunk, elnézte volna megtorlás nélkül azt a bűnös könnyelmű játékot, melyet a diplomatiai kétszínűség hamis kártyaként kevert egy nemzet, egy birodalom megsemmisítésére. Hanem hát kezd változni az európai helyzet. Adja isten, hogy megtalálhassuk benne a sükert, mely csak a bátrakat illeti, s reményünk van, hogy kormányunkban sem fog hiányzani az erély és bátorság, midőn lehetetlenné lesz be nem látnia, hogy a tettek ideje elérkezett. T. Eger jan. 31. 1878. (s.) A f. 1878-iki jan. 26-ka emlékezetes nap városunk történetében. E napon Eger összes közönsége, az értelmiség, tekintély, lelkes hármoniában egyesülve a szerény földmivelök csoportjaival, oly megható módon adott kifejezést érsek-föpásztova, dr. S a m a s s a József ö exja iránt őszintén érzett, félreismerhetlenül igaz tisztelete- s kegyeletének, minőre még alig volt példa e város falai között. S midőn a hódolat e magasztos nyilatkozásában a feledés fá- tyola borait a múltak némely szomorú emlékeire, hogy utána egy szebb, boldogabb jövő hajnala viruljon föl városunk jobblétének egére: lehetetlen ez uj aera korányában a vezércsillag áldásthozó fénysugarait, érsek-föpásztorunk magas érdemeiben, föl nem ismernünk, ki, ha magasztos tetteinek bosszú sora nem emelne is örök pyramidet emlékének nemzedékek számára: azon egy tényben, hogy felmagasodó szellemerejének varázsával városunk, s egybáz- megyéje összes lakosságának szivét máris teljesen meghódítá magának: „exegit sibi monumentum aere perennius.“
