Eger - hetilap, 1878
1878-09-12 / 37. szám
292 ség. A lyceum terén hömpölygő áradat, lovai, sertést, s mindenféle tárgyat hozott magával. Tűzoltók, 8 mások, saját veszélyeztetésükkel, az árba nyomultak ezek mentésére. E közben megérkezett oda a polgármester ur is, ki már akkor, a várost körül ko- csizta, intézkedett a mit lehetett, s itt többek jelenlétében értekeztünk a teendők felett, majd a még nem látott pontok megtekintésére indultunk el kocsiján, s midőn az áradat elvonult, hasonlóképen a polgármesterrel voltam Polonkay Endre ügyvéd úrral, ki mindent körülnézett, hogy a szükséges intézkedés milyenségéről tapasztalatilag meggyőződjék — se közben történt itt-amott a katonai örpontok megjelölése is általa. A főkapitány, az ártérben eső lakától, létrán menekülvén, túl a vizen tekintett körül, s tett a mit tehetett. A hadnagy több hajdúval a városházához szorulva, életveszély közben menekülhettek fel a padra. Az ár elvonulása után, a városházon jöttek össze, 8 intézkedtek mii denfele, s délután már a képviselő testület is együtt volt, s megtette a szükségeseket. Az igazság érdekében kelle ezt elmondani, hogy a közönség, kivált a vidéki, félre ne vezettessék, mert ebből látható, hogy a derék mentők nem tolvajok voltak, s látható, hol volt a rendőrség is. Tisztelettel Szederkényi Nándor, országggyülési képviselő. Habár méltányoljuk Szederkényi úr mint városunk ország- gyűlési képviselőjének felszólalását, mely egyszersmind a vész következményeinek elhárítása érdekében kifejtett buzgalmáról is tanúskodik —, mégis kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy annak ellenkezőjéről, mit saját szemeinkkel láttunk s mindenfelé — a városházat kivevén — megróni és panaszolni hallottunk, meg nem győzött. — S ez leendett körülbelül rövid válaszunk, ha Sz. úr, a szigorú tárgylagosság rovására, oly állítmányokat nem tukmál ránk, melyeket az „Eger“ neheztelt czikkében sem nem olvashatott, sem abból okszerűen nem következtethet. A felszólaló úr csak arról beszél, mi a lyceumi téren történt, mert addig míg az ár városunkon végig hömpölygött, nem is mehetett tovább s igy nem látta mi történt pl. a barátok temploma előtt és a Czukor-utczában, a hol az ár talán még nagyobb mennyiségben sodorta tovább a mindenféle tárgyakat, mint a lyceumi téren, hol az ártér véget ért, s ha látta volna, úgy mint mi láttuk, ő is aligha „tolvajlásnak nem nézte volna el“ az ott űzött halászatot. — Mi is ott voltunk a lyceum terén midőn a mentés még folyt, de a derék mentőkre, kik közül többet névsze- rint is felemlíthettünk volna, ha tudjuk vala, hogy szerénységüket nem sértjük, nem is vonatkozhatott megrovásunk, mert a lyceumi téren történteket tüzetesen nem említi czikkiink, melyről Sz. úr is csak azt mondja, hogy ez „oda czéloz.“ És, ha megint meg nem tévedtünk, e derék mentők városunk műveltebb osztályaiból valók voltak, ezekről pedig czikkünk semmi megrovót nem tartalmaz. Aztán az a katonai Örvonal a tisztelt képviselő úr és az alkapitány felhívására miért is zárta el a lyceumi tért a börtön-utczától a főtemplomig? Gondoljuk, nem azért, hogy az áradás továbbterjedését meggátolja. Hogy mi czélja volt a katonai örvonalnak, azt magunk is tapasztaltuk a börtön-útcza körül és a lyceum keleti sarkán, hol katonáink nem egy lialászszal rakatták le a kifogott holmikat s az ezen alkalommal kifejlett párbeszédek nem nagyon tanúskodtak arról, hogy köznépünk az „enyém és tied“ meg a tulajdonszerzés fogalmával tisztában volna. Azt is hallottuk, hogy az e téren összchalmozott tárgyak nagy részét éjjel elhordták, valószínűleg — tulajdonosaik. Arról pedig a mi városunk és Kis Tálya között a folyammá dagadt Eger vize mentében történt, több felvilágosítást nyújthatna — egy kis nyomozás. — Egyébiránt Sz. úr visszaemlékezhetik még a városház-téri nagy tűzveszélyre s köznépünknek — kevés dicséretes kivétellel — ezen alkalommal is tanusi tott s a jobb körökben méltó bosszankodást keltett magaviseletére, melynek — jóllehet az „Eger“ akkor is keményen megrótta — azon időben, ha jól emlékszünk, nem akadt prókátora. Hogy rendőri közlegeink egy részét az ár a városházába szorította, egyiket-másikat pedig az ágyból emelte ki, úgy hogy csak életveszély között menekedhettek meg, ezt őszinte sajnálkozással veszsziik tudomását, de mentségül nem tekinthetjük. Ha újólag nem tévedünk, a rendőrség feladatai közé tartozik az óvó intézkedés, a fenyegető veszély elhárítása is. Nem hiszsziik, hogy találkoznék valaki városi rendőrtisztjeink között, ki valaha ily borzasztó égi háború tanúja lett volna, mint a milyen a szerencsétlenség napját megelőző ájszakán egész vidékünket réműlésbe ejtette. Arról is megemlékezhettek volna, hogy városunk többször ki van téve a kisebb áradásoknak, sőt majdnem minden 30. évben oly vizveszélynek is, mely egy nap alatt tönkre teheti azt, mit a fáradhatlan munka és szorgalom ugyanily hosszú idő alatt teremteni képes. Azonfelül bőven olvashatták a lapokban a mindenfelé dúló árvizek rémhíreit. Mindez pedig intésül szolgálhatott volna arra, hogy résen legyünk. Nem akarjuk a védgát kérdését feszegetni, valamint nincs szándéknnkban bár ki ellen is izgatni, de annyit bátran vélünk állíthatni, hogy ha a város falát már hajnali 3 órakor ostromló veszélyre, a katastrofa '/í 6-kor történt bekövetkezése előtt, csak 1-—2 órával hamarabb figyelmesekké tétetünk, ha az áradást nemis akadályozhattuk volna meg, a veszély által meglepett polgáraink közül ma kevesebben kiizdenének a kétségbeeséssel vagyonuk romjain. Mit pedig Sz. úr az árvíz elvonulása után történtekről elmond, azt részben magunk is megerősíthetjük, mert Sz. úr, kíséretével, csakugyan ott talált bennünket a védgátnál s találkoztunk vele másutt is; de ez már jó késöcskén volt, mikor már „csak annyit lehetett tenni, mennyit tettek.“ Mi is az igazság érdekében mondottuk el azt, mire Sz. úr felszólalása által felhíva éreztük magunkat. Hirfüzér. — (Városunk árvízkárosultjai) felsegélésére niindenfelölröl szerényen folynak be az adományok, úgy pénzben, mint termeszt- méuyekben. Mint értesülünk Rónay Jacynt püspök e czélra 200 frtot adományozott; nem különben P u k y Miklós megyénk egykori alispánja, 100 kenyeret és 5 zsák lisztet küldött. A nyomor enyhítésére a vészbizottságon kívül, az egri fökáptalan, a vá- rosunkbeli nöegyletek mindent elkövetnek, valamint az izr. hitközség elöljárósága is; mely a hitfelekezeti községeket Írásban szólította fel az adakozásra. — (A rRiunione Adriatica di SicuHáu) biztositó intézet negyvenéves fennállásának ünneplése alkalmából nemes bőkezűséggel jótékony czélokra nagyobb összeget tevén folyóvá, ebből 100 frtot egri érsek úr ö exja rendelkezésére bocsátott, ki is ez adományt két árvízkárosultnak osztotta ki. — (Simonffy Samu) debreczeni lakos Eger város árvízkárosultjai iránt való nemes részvétének fényes bizonyítékát adta. A legközelebbi napokban ugyanis 200 forintot küldött a főkáptalanhoz a végre, hogy ez összeget belátása szerint az árvízkárosultak segélyezésére fordítsa. A fökáptalan a benne helyezett bizalomnak megfelelni óhajtván, a rendelkezése alá bocsátott összegből az árvíz által súlyosan meglátogatott irgalmas-rendüek férfi-kórházának 50 frtot, a paulai sz. Vinczéröl nevezett szürke nénék női kórházának 50 frtot, Párizsa János egerbelvárosi tanítónak 50 forintot, és Kajdácsy Gusztáv egerkülvárosi tanítónak szintén 50 frtot jutatott. A nagylelkű jótevőnek bála és köszönet a segélyzettek Devében. — {Hymen.) E hó 6-án tartá esküvőjét városunk közszeretetben álló főjegyzője Dusárdy József, Eger város hölgykoszorújának egyik bájos virágával: Krausz Mariska úrhölgygyel. — Tartós boldogság kisérje nemes frigyöket! * {Érdekes újdonságf) — Sokfelé nyilvánult sürgetés folytán megjelent imént „A Vitkovics-ünnep Egerben“ czimmel egy díszes kiállítású füzet, mely arra van hivatva, hogy az ünnep keletkezésének, előzményeinek s egész lefolyásának minden mozzanatát : az elöünnep színi és zenei estélyét, magán az ünnepen tartott beszédeket, pohárköszöntési remekeket az érdekesb üdvözlő sürgönyöket, leveleket stb. városunk évlapjainak s később nemzedékeinek számára s tanulságára fentartsa, valamint az ünnep emelése körül résztvett minden szereplőnek is, — és végre magának, az ünnepelt költőnek és hazafinak méltó emlékezetét megőrizze. A hazafias költő megünneplésének legmaradandóbb s legjelentékenyebb mozzanata, — összes müveinek kiadása, még ezután várja megvalósulását, — s a fent czimzett könyvecske tiszta jövedelme épen Yitkovics műveinek költségeire van szánva, — minélfogva is a legmelegebben ajánljuk azt f. olvasóink figyelmébe. A kiadás — nagyobb és vastagabb, vagy kisebb, de szintén egészen finom papíron — Szoicsányi Gyula ur könyvkereskedésében kapható. — {Nemes tett.) B. H. helybeli lakos, ki ez áradás által szintén igen érzékenyen sujtatott, a vészbizottság által neki megajánlott segélyt, midőn azt a város irányábani tiszteletből elfogadta volna, azonnal a nálánál nagyobb veszteséget és nagyobb szükséget szenvedők részére felajánlotta. — (Szerencsétlenség) történt e hét vasárnapján a déli órákban városunkban a felső malomnál. Ugyanis Remenyik E. farmosi birtokos kocsisa a kocsit megmosni akarván az Eger vizébe hajtott; — azon hely azonban az imént városunk t éri. áradás által feneketlenné tétetvén, a 2 ló talajt vesztett s sülyedés közben a szerszámokba bonyolódván, a mélységbe rántotta a kocsit is, melyet a viz nyomban felforditott, úgy hogy a megijedt kocsis is alája került, s ott lelte halálát, valamint a két ló is bele fuladt. A lovakat
