Eger - hetilap, 1878
1878-09-12 / 37. szám
XVII. év-folyam. 37. szám. 1878. szeptember 12-én. Előfizetési dij; Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 , 50 , Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — ■(.> „ Egyes szám . — 12 „ EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiadó-llivatal: a lyceiimi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Káptalan-uteza Vavrik-féle ház) és Szolcsártyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eger, szeptember li-én. Válságos időket élünk! Hazánkat annyi csapás éri, viszonyaink oly nehezek mint talán sohasem azelőtt, jövőnk sűrű ködbe van borúivá, hogy senki sem tudja, mit rejt méhében. De a sok baj közül jelenleg csak egy foglalkoztatja majdnem kizárólag a közvéleményt s ez: Bosznia megszállása. Súlyosan érezzük már eddig is következményeit, de ezeknél súlyosabban nehezedik ránk azon kérdés: rnikóp fog ez végződni; mert bizonyos, hogy a keleti bonyodalmak, melyeknek ragadó árja bennünket is megkapott, szerencsés megoldásától függ leginkább jövőnk. E kérdéssel szemben csak egy feladatunk lehet: összes tehetségünket és akaratunkat a mérlegbe dobni, hogy ez felénk billenjen és, ha szükséges, erőink végmegfeszitésével is a megoldásnak oly irányt adni, mely érdekeinknek legjobban megfelel s jövőnket leginkább biztosítani képes. Mindazáltal azt tapasztaljuk, hogy sajtónk, Bosznia megszállásának tényével s az ebből keletkezett veszélyekkel szemben, még ma is nagy izgatottsággal, sőt elkeseredéssel vitatja e kérdést: vájjon jól vagy rosszá 1 tettük-e, hogy a megszállás vállalatába kaptunk? — A különböző pártszempontok szérint az egyik rész a keleti tartományok állapotára utal, hol a benlakók évek óta gyilkolják egymást, saját szülőföldjöket pusztává tevén, s a jogszerinti kormánynak nincs többé tekintélye, hogy a rendet helyre állíthatná, hol még ma is mindig nagyobb és nagyobb mérveket ölt a lázadás tüze, mely nemcsak Europa, de főleg országunk nyugalmát fenyegeti, s ily körülmények között elodázhatlan szükségnek tekinti, hogy e szerencsétlen tartományokban a rend fegyveres hatalommal is helyre állíttassák ; de minthogy erre saját belső kormányzatuk képtelen ---- mondja e párt — se szerepet nem bízhattuk az oroszra, magunknak kellett arra vállalkozni. — A másik rész kárhoztatja azt a politikát, melynek műve Bosznia megszállása, mert ez csak terheket ró ránk, veszedelmekbe bonyolít a nélkül, hogy egyszersmind a czél eléréséről is biztosítana. E párt hevesebb fele, mert a megszállásban hazánk végromlását látja, azt mint tényt sem hajlandó elfogadni, hanem hadseregünk visszavonását követeli s annak elérésére minden módon törekszik, sőt akkor midőn gyermekeink vére omlik, nyíltan az ellenséggel rokonszenvez. Bosznia megszállása fölött más alkalommal már elmondottuk véleményünket. Nem helyeseltük, hábár a tényezőket, melyek ebben szerepeltek s a körülményeket, melyek államfóríiainkat erre indították, csak hiányosan ismertük. Ma sem helyeseljük; mert nem tartjuk az egyedüli és ránk nézve legkívánatosabb módnak, mely által a keleti viszályból ránk háramolható veszélyek országunktól távol tarthatók. De ha Bosznia megszállását egy ingatag alapokon nyugvó s azért habozó és bátortalan politika eredményének tekintjük, mégsem tarthatunk azokkal, kik a megtörténtet meg nem történtté akarják tenni; sőt ellenkezőleg, mi a megszállást oly ténynek veszszük, melytől vissza nem léphetünk többé anélkül, hogy állami tekintélyünkön a legnagyobb csorbát ne ejtsük, melyet tehát a lehetőleg gyorsan, teljesen — és dicsőségesen kell befejezni. Azt hiszszük, hogy ezen tekintetben nem kellene közöttünk véleménykülönbségnek lenni. Kárhoztathatjuk a megszállást, kérdőre vonhatjuk majd ezért az illető minisztereket s ha bűnösök elitélhetjük, de egyben érzelmeinknek nem szabad különbözni ős ez: a fiaink- és testvéreinkből álló, a rósz politikáért is jól harczoló, derék hadseregünk iránti rokonszenvünk, melyet méltán megérdemel, mert az olyan hadsereg, mely népszerűtlen politikáért is jól verekszik, több biztosítékot nyújt az államnak mint a jó politika, mely erőtlen, szervezetében felbomlott hadseregre kénytelen támaszkodni. Helyzetünk józan felfogása mellett tehát legközelebbi feladatunk csak az lehet: hadseregünket őszinte rokonszenvünk nyilvánításával további vitéz tettekre s nehéz feladatában kitartásra ösztönöznünk, s azt úgy fogjak elérni, ha az itthon maradt családoknak s a kötelességök teljesítése közben szerencsétlenül járt sebesülteknek gondját viseljük, harczoló vitézeinket pedig, a háború egyéb nyomorai között, megóvjuk a kínos nélkülözések- és éhségtől. Azért nem helyeselhetjük azon módot, mely akkép akar e külügyi politika fölött Ítéletet mondani, hogy megtagadja hadseregünktől azt, mire, föltétlenül szüksége van, hogy amúgy is nehéz feladatának súlya alatt össze ne roskadjon. Szerencsére a nagy közönség a párt szempontot nem helyezi a parancsoló szükség fölé, hanem szive sugalata szerint itól és jár el, s igy nem lehet attól tartani, hogy katonáinknak, kik gyermekeink, ha az a politika, melyért véröket ontják, nemis a mienk, a buzdítást
