Eger - hetilap, 1878
1878-08-29 / 35. szám
274 „Eger város közönsége ma egyik nemes fia, koszorús költőnk, Vitkovics Mihály születésének százados évforduló napját ünnepli. Egri érsek ö nagy méltóságé, dr. Samassa József val. bel. tit. tanácsos úr, kit kegyeleti kötelmek tartanak távol, tanúsítandó azt, hogy a város ezen ünnepében szív- és lélekböl részt vesz, megnyitotta termeit, s asztalánál kívánta fogadtatni azon vendégeket, különösen az ünnepelt költő rokonait, kik ez ünnepélyt személyes megjelenésekkel fogják megtisztelni. Midőn e tényt egyszerűen megemlítem, nem fojthatom el lelkemben az örömet, melyet 0 nagyméltósága ezen a távolból egészen „motu proprio“ bekövetkezett elhatározása felett érzek. Figyelem ez a nemzeti irodalom, figyelem a város iránt, mely az ünnepeltet büszkén magáénak vallja. Figyelem végre, mely becsületet szerez a papságnak. — A költészet a vallás után, melylyel rokon, lennagyobb, legfentartóbb, legpolgárosi- tóbb hatalom a földön. A költő halhatatlanná tesz mindent, a mit körébe von. „Vixere fortes ante Agamemnona“, bátrak éltek a trójai háború előtt is; de mindannyiakat a feledékenység éjhomálya fedi: „carent quia vate sacro“, mert nincs Homér, nem volt költő, ki viselt dolgaikat lantján megörökítené. — Nemzet, melynek nagy költői vannak, legyen bármily kicsiny, nyelvében fenmarad ezek müveiben s hat lelkésitőleg, vigasztalólag, nemesitöleg még akkor is, ha a nemzet maga már nincs, s fiai feldúlt hazájok omladvá- nyai közt, vagy szétszórtan széles e világon már rég elporlottak. A költészet ezen hatalma tette a kis Görögország nyelvét a világ nyelvévé, s tette a kis Athént Róma a győző meghódítójává. Ismeretes Cicero beszéde, melyet Arc hi as költő védelmére mondott. Azon ellenvetésre, hogy ez nem latin, hanem görög költő, meg- jegyzé: a latin nyelv eddigeié csakis Latium szűk körére szorítkozik : a görög nyelv világnyelv. Csakis görög költő teheti, hogy a hová csak fegyvereink éle elhatott: oda viselt dolgaink, dicsőségünk és nagyságunk hire is eljusson. — így volt ez Cicero idején. Pár tized évvel utána, a Capitoliumon és Latium téréin is megszólal a musa, s ime a szükkörü nyelv áttöri a korlátokat, bódításnak indul, s nem múlik el század, a keletet szórványosan, a nyugatot teljesen és tökéletesen birtokába veszi, kelle-e ennél meggyőzőbb, világosabb példa, hogy mi csodát mivel, és képes mi vélni a szép irodalom? — Hála, tisztelet, dicsőség és szent emlékezet tehát a mi költőinknek! Korán elhunyt Vitkovicsunk! Te ezen nemzetnek szenteled lantodat: e nemzet hálája őrködik lantod hagyományi felett! Dicsőséged, hogy költőnk valál, érdemed, hogy magyar állampolgárnak születve, e rangot nem csak megbecsülted, hanem meg is koszoruztad! — Ünnepeltünk t. rokonai ! kik megkeresésünknek engedve, ide siettetek, ősötök dicsősége mai napi megünneplésében velünk együtt résztveendök, legyetek szívből Udvezeitek köztünk! A „szép szó“ a siron túl is munkál: igy mondja ezt Goethe. Nem mindent a mit egykor dalolt Anacreon, törült el az idő. „Vivit adbuc amor, spirantque commissi calores aeoliae fidibus puellae.“ El még a szerelem, lobognak a meleg érzelmek, melyeket a költő dalaiba lehel, s acoli lány húrjain kapott fel! Történeti valót, befejezett tényt hangoztatok tehát csupán viszsza, ha poharat emelve azt az ünnepeltünk emlékére ürítem ki mondván : Örök név és emlékezet Eger város nemes fia-, koszorús költőnk-, a Ti rokonotok-, Vitkovics Mihálynak.“ E beszédet a vendégek szűnni nem akaró lelkes éljenzése s a szebbnél szebb pobárköszöntések egész sora követte. A sorban második volt Lévay József, ki távollevő érsekünk virágzó jólétéért és hosszú boldég életéért emelt poharat. Ezen a szólóhoz méltó toasztot is egész terjedelmében közöljük: „Mi, a kik e magasztos ünnepélyre közel és távol vidékről összeseregeltünk, örömmel hoztuk meg szívbeli hódolatunkat a mai napon itt dicsőített érdem emlékezetének, — örömmel amaz örök eszmének, a mely ez ünnepély múlandó fényében nyilatkozik. — Ha ős Eger városa rég múlt időkben a hősies, önfeláldozó honszeretet ragyogó betűivel irta nevét a történet érczlapjára s költők éneke zengi hírét a késő maradék előtt: e mai napon a szellem bar ez nemes hőseként tűnik fel, a mely barcz vér nélkül hódit; nem letipor, de fölemel-, nem rémit, de magához nyájasan vonz s csendben rakja le állaudó biztosítékait a nemzet fennmaradásának. — Kétszeresen lélekemelő reánk ez ünnepély épen ma, midőn a honszeretet lázas féltékenysége, sőt a harczi fegyverek áldozatot kívánó zaja tartja izgalomban a kedélyeket. Egy békés, enyhítő asylum ez nekünk, a hol a költészet oltára körül tisztább és magasabb légkörbe emelkedhetnek érzéseink. — Tisztelet és hódolat tehát Eger város lelkes közönségének, a mely egyik dicsőül! fia emlékezetét száz év leforgása után ekként tíjítja meg s a költő hamvai felett beteljesíti a költő (Csokonai) jóslatát: ... a múzsáknak szózatja A sírt is megrázkódtatja S életet fuval belé ! Tisztelet és hódolat különösen Eger nagy érdemű s nemes Főpásztorának, dr. Samassa József Érsek ö kegyelmességének, a kinek aegise alatt ünneplő körünk e pillanatban, e helyen, egy koszorúba gyülekezhetett. Habár tőlünk távol, gyászba merülve borong is ö most egy szivéhez közel állott, fényes nevű jelesünk ravatala mellett, a ki még imént a történetírás mestere volt s most immár maga is a történetírásé lett, — habár elválasztja is öt tőlünk a tér és idő: de szelleme bizonnyal itt ünnepel velünk s velünk együtt teszi üde koszorúját a költészet és a nemzetiség oltárára 8 Vitkovics Mihály arczképére. — Fogadja kegyesen mindnyájunktól s az én szeretett Borsodmegyémtöl is azon szívből fakadt óhajtás tolmácsolását, hogy valamint áldás kísérte ö Excel- lentiájának első lépteit az egyház megyében s az árvák és szüköl- ködök letörült könyjei szállottak érette az éghez: akként kisérje további nagy lelkű kezdeményeit is a kedvező siker s áldólag és méltán dicsőíthesse nevét hosszú időkön által az emberiség, a haza és a nemzeti irodalom! — Poharamat emelem Érsek ö nagyméltósága virágzó jóllétéért s hosszú boldog életéért!. Gyű lay Pál szellemes felköszöntésében előre bocsájtván hogy Vitkovics ugyan kétszeresen Egeré mert szülte s most emlékében újra élteti, de nemcsak Eger, hanem a magy. tud. akadémia is jogot tart Vitkovicshoz, mert egyike volt azoknak, kik tudományos intézetünket megalapították, kik — miután az országnak kétszáz éven át nem volt fővárosa s aztán a főváros nem volt az ország szive — e század elején Budapesten a nemzet szivét fellobogtatták, s lehetővé tették, hogy Széchenyi a fővárost újra visszafoglalja a magyarnak. Vitkovics vendégszerotö háza soháig gyül- helye lön az íróknak, hol ezok müveiket felolvasták. Vitkovics estélyein nyerte mintegy felavatatását az ifjabb irói nemzedék is, melynek iránta való nagy tiszteletét mutatja azon eiegia, melyben Vörösmarty az ö halálát siratja. Vitkovicsot ma a haza hivei közt emlegetjük s megkoszorúzzuk emlékét. Szóló a m. tud. akadémia nevében is megáldja emlékét és üdvözli Eger városát, mely oly kegyelettel ünnepli jeles fia születésének százados évfordutóját! Vadnai Károly, szerencsésnek érzi magát, hogy ez ünnepen a Kisfaludy-társaságot képviselheti s kötelességének tartja poharat emelni Egerre és egy jó költőnk emlékére, ki bár a Kisfa- lndy-társaságnak nem volt tagja, de lelkes tagja volt az Aurora- körnek. melyből a Kisfaludy-társaság keletkezett. Üdvözli Egert, mely tele van a dicsőség különféle emlékeivel, mely ma is, midőn még alighogy elhangzott a pártküzdelem, párt- és rangkülönbség nélkül ünnepli egyik dicső szülöttje emlékét, nem csupán, „inter pocula“, alkalmi beszédekkel, hanem azzal is, mire még a Kazín- czy-Unnepnél sem gondoltak, hogy kiadja a költő müveit s komoly- termékenyiiö hódolatot tanusit az irodalom iránt; s Vitkovics édes, deden nyughatik az anyaföldében, miután a sors kedvezéséből oly város szülötte volt, mely kegyelettel eleveníti föl s áldja emlékezetét. Szóló e kegyelet előtt tisztelettel hajol meg s poharat emel Eger városa, az ünnepélyt rendező bizottság, a hazafias papság, a honszeretö polgárságra sa minden szépért lelkesülő hölgyekre! Gregus Ágost nem kevésbbé érdekes beszéde folyamában kiemeli, hogy habár Vitkovics szerényebb munkása irodalmunknak, két tekintetben akkori jeleseinket js megelőzte: a magyar népdallal s a szerb dalok átültetésével. 0 volt egyik elseje azoknak, kik Eger két nevezetességéhez, az egri bor és az egrj nők dicsőségéhez, a harmadikat, az egri irök dicsőségét, csatoljáknigrí bor és egri irók szép számmal vannak jelen, — jegyzé meg tréfásan — ö tehát a hazafiság, családiasság és szépség koszorúival ékesített — ámbár jelen nem levő — egri nőkért emel poharat. Utána még Dobráuszky Péter a magyar papságért, Za- lár József a pesti irodalmi és tudományos intézetek jelenlevő tagjaiért, Vavrik Béla. egri kir. törvényszéki elnök Szvorényi József- mint az ünneprendezö bizottság elnökéért, Vadnay Károly távol volt érsekünk derék atyja- és képviselője- id. Samassa Jánosért, Szinnyey Gerzson, a sárospetaki főiskola egyik küldötte, a vallásfelekezetek egyetértéséért, Szederkényi Nándor követünk az ünnepélyen közremiíkögő tagokért emeltek poharat. A díszebéd végeztével a vendégek egy része, kedélyes társalgásban és a 75. sz. gyalogezred jeles zenekarának előadásait hallgatva, majdnem 5 óráig maradt együtt. A 4 órára tervezett népünnepély, melyre nagyban folytak az előkészületek s igen érdekesnek Ígérkezett, a kedvezőtlen időjárás miatt, elhalasztatott, Helyette e hosszú időre emlékezetes ünnepélyt fényesen sikerült tánczvigalom fejezte be. —
