Eger - hetilap, 1878
1878-08-01 / 31. szám
XVII. év-folyam. 31. szám. 1878. augusztus 1-én. Előfizetési dij; Egész évre . 5 fit — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . t „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmi! hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Káptalan-utca Vavrik-féle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Van szerencsénk a t. ez. közönséggel tudatni, hogy az „Eger“ lap szellemi vezetését Dr. Fekete Ferencz, egri jogakademiai tanár vette át, kit midőn mint felelős szerkesztőt bemutatunk, egyúttal lapunkat a t. ez. közönség pártfogásába ajánljuk. Az egri érseki lyceumi kö- és könyvnyomda, mint kiadó-tulajdonos. Midőn az „Eger“ czimű politikai és vegyes tartalmú lap szerkesztését átveszem, ezt azon meggyőződéssel teszem, hogy a jelen társadalmi mozgalmak s nemzetünk azon dicsérendő és eredményeiben üdvös buzgalma, melylyel önművelődését előmozdítani s érdekeinek érvényt szerezni igyekszik, e lap fenállását, úgy városunk, mint vidékére nézve, szükségessé teszik. E meggyőződéssel azonban azon törekvésem is párosúl, hogy lapunk a tiszta magyar vidéknek oly közlönye legyen, mely a helyi és vidéki érdek kép viselése mellett, úgy a jelen mozgalmas politikai élet, mint a tudomány, gazdászat, ipar és kereskedelem terén felmerülő események és vívmányokra nézve tájékozást nyújtson és minden tekintetben hasznos olvasmányúl szolgáljon. De hogy e törekvésemet siker koronázza, legyen szabad a t. ez. közönség szives pártolását és támogatását kérnem s remélnem. Dr. Fekete Ferencz, mint az „Eger“ felelős szerkesztője. Eger, julius 31-én. Lapunk legközelebbi számában kivonatban közöltük Tisza Kálmán kormányelnök jul. 15-én Debreczenben tartott beszámoló beszédét. Tettük ezt azon czélból, hogy azon olvasóink, kiknek nem állott volna módjukban ezen a politikai napilapok számos hasábjait betöltő nagyjelentőségű beszédet egész terjedelmében olvashatni, a nemzeti és állami életünket legközelebbről érintő kérdések, maga a kormányelnök által előterjesztett mai állásáról tudomást vegyenek; mert azon válságosnak mondható időszakban, midőn az ország politikai pártjai újra meg fognak mérkőzni egymással s az egyik vagy másik győzelme döntő befolyással lesz legközelebbi jövönkre, nem mondhatunk le a helyzet pontos ismeretéről s azon eredmény mérlegeléséről, melyet az imént lefolyt három év politikája és törvényhozása felmutathat. Ennek megítélésére alkalmas támpontul szolgálhat nekünk Tisza Kálmán beszámoló beszéde, melyben, mint mondottuk, nemcsak az egyszerű képviselő ad számot eljárásáról választóinak, hanem egyszersmind a kormányelnök, a kormány eljárásáról, az országnak. Ily szempontból fogta fel a hazai sajtó Tisza Kálmán debre- czeni nyilatkozatát; sőt maga a lajtántúli sajtó is, mely nem ke- vésbbé behatóan foglalkozott vele; mert a kiegyezés kérdésében mintegy abból akarta megítélni a Magyarországgal szemben elért eredményeket s azonfelül üdvös tanulságot is vonhatott belőle a jövőre nézve. E beszéd nagy jelentőségénél fogva tehát nem tartjuk fölöslegesnek, ha arra nézve, legalább mi az életérdekeinket legközelebbről érintő kérdéseket illeti, röviden mi is elmondjuk nézeteinket. Vannak a kormányelnök előterjesztésének oly részei, melyek a támadás vagy megvitatás tárgyát nem igen képezhetik; némelyik, mint pl. a belügyi reformkérdések „szabadelvű“ megoldását kilátásba helyező nyilatkozata, az ellenzék részéről sem talált komoly ellenmoadásra. Azonban foglaltatnak abban oly kérdések is, melyekhez hozzáfér a szó s az országot még sokáig fogják foglalkoztatni és kell, hogy foglalkoztassák. Először mi a kiegyezési kérdést illeti, az e körüli vitát ma már meddőnek tartjuk. A két állam közötti gazdasági viszonyokat 10 évre kötött egyezség szabályozza. Meggyőződésünk szerint nem mondhatjuk ugyan, hogy a kormány által az egyezkedésnél kezdetben követett taktika a szigorú bírálatot kiállja és hogy, — habár elfogadjuk is azon kényszerítő okokat, melyek megkötését, áldozatok árán is, szükségessé tevék, — ezen egyezség jogos követeléseinknek megfelel, de másrészről el kell ismernünk, hogy azzal jogainkat fel nem adtuk, s hog)r hiányai daczára is, oly helyzetet, vagy inkább modus vivendi-t teremtett, mely az eddigi állapotoknál jobb. De ne feledjük, hogy a kiegyezés csak a legközelebbi 10 évre szól. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a bécsi parlamentben legközelebb azon — a lajtántúli sajtó által buzgón terjesztett — eszme merült fel: hogy a dualismus fenállhatása szempontjából kívánatos, sőt szükséges, hogy a két állam közötti politikai viszonyhoz hasonlólag a gazdasági is végleg megállapittassék; mert — mint e félénk politikusok mondják — az osztrák-magyar monarchia jelenlegi alkotmányos államidoma nem tűri meg az egyezkedési alkudozások s az érdekharcz tízévenként megújuló megráz- kodásait, melyek az állam különböző népeit összetartó köteléket csak tágítják. Azt hiszszük, senki sem akarhatja közülünk, hogy az ország hitele folyton idegen befolyástól függjön, hogy a követendő bankpolitika irányát mindig más szabja meg, hogy a fogyasztási adó, melyet fizetünk, részben, minden compensatio nélkül, a szomszéd állam háztartása javára fordittassék s oly adóztatási mód, mely a talaj és termelési viszonyok különbségét tekintetbe nem veszi, mezőgazdasági iparunk felvirágzását lehetetlenné tegye. Ezek az állapotok permanenseknek nem nyilváníttathatnak s azért a két állam gazdasági viszonya állandó alakulatot sohasem nyer-
