Eger - hetilap, 1878
1878-07-18 / 29. szám
XV !í. év-folyam 29. szám. 1878. Julius 18-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . I „ 30 „ Egy hónapra. — 45 r Egyes szám . — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadí fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyeeuroi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széclienyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eger jul. i 7. Előttünk fekszik a berlini békeszerződés egész terjedelmében, melynek legfontosabb határozatai egyébiránt — a felfogadott szigorít titoktartás dacára — már ismeretesek. Nem mond hatjuk, hogy e békeokmányt, melynek feladata volt a legigazság- talanabb háborúnak véget vetni, lelkesedéssel várta volna a világ; mert meg vau győződve, hogy végleges vagy legalább hosszú időre terjedő megoldást nem foglal magában. Lapunk szűk keretében nem fejtegethetjük azon valószínű következményeket, melyek a Berlinben létrejött végleges megállapodásokból folyólag nemcsak a keleti viszonyokat, hanem az általános európai helyzetet érhetik; a mi különösen figyelmünket megérdemli, az Ausztria-Magyaror- szág állása a berlini békeszerződés által létesített új helyzetben. Es e kérdésnél ismét csak Bosznia és Hercegovina megszállása lép előtérbe, mely fontos politikai é? pénzügyi okokból mindig gyűlöletes volt nemcsak előttünk magyarok előtt, 'de a birodalom német lakossága előtt is, és nem vált népszerűvé az által, bogy Ausztria-Magyarországnak adott európai megbízás alapján fog végbe menni. A birodalmi lakosság jogérzete nem tekinti, de nem is tekintheti a congressust magasabb fórumnak, mint saját érdekkörét, melyet diplomatáink — fájdalom — egészen máskép fogtak fel mint a lakosság többsége és főleg mint mi magyarok. Acdrássy a két tartomány annexióját avval indokolja, hogy a délszláv államszövetség létrejöttét minden áron meg kellett akadályozni; csak hogy nehezen fogja a közvéleménynyel elhitethetni, hogy a mód, mely szerint e kísérlet megtétetik, nem éppen a birodalom hátrányára fog válni. Nézetűnk szerint egy osztrák-magyar Bosznia a többi szláv állam, Bulgária, Szerbia, Montenegro szövetkezését nem fogja megakadályozhatni, sőt valószinííleg elő fogja mozdítani és aligha más célból mint éppen Bosznia-Herczegoviua fűggetlenité- sére, 8 nem kétkedhetünk abban, bogy a szláv nemzetek ezen újabb aetiója mögött ismét csak Oroszország fog állani. Cynismus nélkül senki sem állíthatja, hogy ennek igy kellett történni, hogy nem állott volna hatalmunkban az eseményeknek más irányt adni; s e tekintetben alig ha igaza nincs ama török államférfidnak, ki nem rég e kérdésben akkép nyilatkozott, hogy ha Andrássy gróf kezdettől fogva keleti politikája végcéljaúl egy keleti szláv szövet" ség meghiúsítását tartotta volna szem előtt, úgy akkor, midőn Szerbia másodízben a háborúba avatkozott, meg kellett volna tartania azon Törökországnak adott szavát, hogy Belgrádot megszállja s Szerbiát az osztrák-magyar uralom alá helyezi. Oroszország akkori katonai bajai közepette nem tett volna ez ellen kifogást s meg lett volna elégedve, ha Ausztria ellenében ajándékképen Éjszak-Bulgá- riát Tirnova fővárossal biztosíthatta volna magának. Ezzel bizonyára hatékony és akkor mind a magyar mind a német lakosságnál fölötte népszerű rendszabály vétetett volna foganatba a szláv elem egyeduralma ellen a Balkán-félszigeten. Ma alig biztathatja magát Andrássy azzal, hogy az occupatió által Szerbia fölött a föuralom bizonyos nemét fogja megszerezhetni. Csak már a legközelebbi évek be ne igazolják, bogy számításában gonoszúl csalódott. Egyébiránt a dolgok mai állása szerint meddő dolog lenne a fölött vitázni, mikép lett volna Bosznia- s Hercegovinának gyűlöletes elfoglalása elhárítható. Ez ma már elhatározott dolog, melyet semmiféle óvás és agitatio fel nem tartóztathat s bár mennyire idegenkedünk is tőle, a viszonyok kényszerűsége erőszakol ránk. Mi csak azon tényt akarjuk itt constatálni, hogy az új helyzet gyakorlati következményei elöl immár, menekülnünk lehetetlen. S ez az, minek a közvélemény tudatában gyökeret kell verni, hogy meghatározhassuk, ezen a birodalom de főleg hazánkra nézve válságos helyzetben mihez fogjunk, mily irányt adjunk politikiai tevékenységünknek. A keleti kérdésben követett kormánypolitika gáncsolása és elitélése egyik párt részéről sem hiányzik; hiszen a Bosznia s Hercegovina megszállása iránti idegenkedés még az oly kormány- párti notabilitások mint Ghyczy, Pauler, Falk sat. beszámoló beszédeiben is kifejezésre talált. De ha a recriminatiók a küszöbön álló követválasztásoknál meg is teszik szolgálatukat s talán nem lehet rósz néven venni, ha a hazafiúi elfogódás ez úton keres némi könnyebbülést, másrészről gondoljuk meg, >hogy a választási tusa el fog múlni, az izgatottság magasre vert hullámai elsimúlnak, de meg fog marani a politikai kényszer mely monarchiánk fölött jelenleg uralkodik. S ezt meggondolva, helyén lesz e kérdést felvetni: vájjon tanácsos-e most már Bosznia és Hercegovina megszerzése iránti ellenszenvünket közéletünk egyedül irányadó tényezőjévé tenni? vagy a helyzet komolysága nem inkább azt követeli-e, hogy nemzetünk mindazon politikai és hazafiúi erényeit kifejtsük, melyek eddig képessé tevék arra, hogy ezeréves története viszontagságait diadalmasan megállotta s most is képessé tegyék egy erkölcsileg teljesen corrumpált diplomatia által ránk erőszakolt vészthozó ajándék elviselésére. Ne áltassuk magunkat, hanem fontoljuk meg kényszerű politikai helyzetünk horderejét. Bosznia és Hercegovina elodázhatlanná vált megszállásával a keleti mozgalmak ragadó árjába jutottunk s bizonyos, hogy, ha nem uralkodunk fölötte, elsodor bennünket. Sem a visszalépésnek sem a megállapodásnak helye nem lehet többé, hacsak lételünket kockára dobni nem akarjuk. Az első lépés, melyet kelet felé teszünk, maga után vonandja a többit. Nem így fogtuk ugyan fel keleti küldetésünket, mely számunkra fentartva látszott lenni, ez a megszállással egészen más alakban és célokkal lép elönkbe, de most már nem tehetünk mást mint azt oly értelemben betölteni amint érdekeinknek legjobban megfelel. S erre nézve első sorban feltétlenül szükséges lesz, hogy politikai és erkölcsi erőinket összegyüjtsük; mert ha azokat akár megszokottság- vagy személyes érdekekből
