Eger - hetilap, 1878

1878-07-04 / 27. szám

211 söbb nagyobb terület is igényeltetnék. a most megszabott áron, elö- leges bejelentés mellett, a kívánt terület a szükséghez képest át- engedtetni fog. Fötisztelendö Györgyényi Ignácz kanonok uv által kisded- ovodai czélra adományozott Páczán-féle ház átalakítása, illetőleg az ovoda mikénti létesítése- és berendezésével megbízott küldöttség véleménye, hogy azon összeg, mely eddig kisdedovodai cimen ke­zeltetik, 8 mely mintegy 3000 frtot képvisel, adományozó ur aján­dékával összekapcsoltassék. s az átalakításhoz szükséglendö s költ- ségvetésileg 1314 írtban felvett kijavítási költségek ezen összegből fedeztessenek — elfogadtatott, további teljesítésével úgy az át­adási okmány formulázásával jelentést tevő küldöttség megbizatott, s egyszersmind adományozó kanonok ur felkéretni határozhatott, hogy a tulajdonjognak a város részére leendő bekeblezését eszkö­zölni szíveskedjék. A megye bizottságának f. évi 179 számú végzése folytán, melyben tekintettel azon körülményre, hogy a rendezett tanácsú városok jegyzői az 1871-ik évi 18-ik t. c. 70-ik §-a értelmében hivatalukat élethossziglan megtartják, és igy nyugdíjaztatásukról az idézett törvény 67-ik §-a szerint, gondoskodni kell; — elrendeli, hogy Eger város jegyzői is a megyebeli jegyzők nyugdíjalapjához való hozzájárulásra kötelezhetnek, és az ezen nyugdíj rendezése végett alkotott szabály rendeletéi Eger városára is kiterjeszteudök. Végeztetett: Ezen megye bizottsági határozat, valamint a jegyzői nyugdíjintézetről alkotott 402/1874. számú szabályrendelet értelmé­ben, a nyugdij-alaptöke gyarapítására, a most felhívott szabályren­delet 3-ik §-a b) pontja szerint a város évi állami adójának */4 száztólija kivetendő, s a jövő évi költségvetésbe felveendő, egy­szersmind pedig a jelenleg alkalmazásban levő városi jegyzők, a 100 frt alapitó, úgy az évenként fizetendő 10 frt tagsági dij befi­zetésére köteleztetnek. Ezen végzés végrehajtásával a városi ta­nács bizatik meg. Plank Kálmán házi pénztárnok 1877. évi számadása az 1871. évi 18-ik t. ez. 128-ik §-ához képest 15 napi közszemlére kitétetni határozhatott. Buzáth Lajos gyógyszerész kérelme, melyben a „Kigyó“ cirnü gyógytár- és lakhelyiségeket részére ujabbi 6 évre átengedtetni kéri, — mennyiben ezen helyiségnél némi átalakítás szükségeltetik, véleményadás véget: Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt Dusárdy József, Kubik Endre, Lipkos József, Rudiik Ignácz, Pop- pel Gyula és Sindelár József tagokból álló küldöttségnek kiadatott. Az egri önkéntes tűzoltó parancsnokság és választmány kér­vénye, melyben bizonyos évi segély és egy ló vételéért esedezik; kérelmezőknek azzal adatik vissza, hogy azt a szükséglendö költ­ségvetéssel és közgyűlési határozattal kiegészítve terjeszsze elő. A városi tanács véleménye, az irgalmas nénék előtt elvonuló nyilt utca-csatorna befedése iránt elfogadtatik, úgy azonban, hogy ennek költsége, az 1878. évben, „utczai javítások“ címén felvett összegből fedeztessék. Egyleti élet. A „Tiszafüredi-vidéki régészeti egylet“ választmányi ülésének jegy­zőkönyve. Felvétetett Tiszafüreden 1878. febr. 7-én a kaszinó nagy teremében. Jelenvoltak: Balogh István, elnök; Tariczky Endre, titkár; Bán Zsigmond, pénztárnok; Milesz Béla, múzeumi őr. Lipcsey Ta­más, Buchvald Rudolf, Justus Gusztáv, Sarkady Ferenc választ­mányi tagok. S nyilvános lévén az ülés, számosán jelentek meg az egyleti egyéb tagok közül is. Megnyitván az elnök az ülést, miudenekelött az egybegyült tagokat Udvözlé melegen. És látván, hogy az egyleti ügy megin­dításának e legelső percében is a választmány részéről, az érde­keltség még a nem hivatalosak közül is többeket készséggel hozott a megjelenésre, ez okból a városunkban, s vidékén felébredt régé­szeti érdeklődés, immár egyletileg, tagságilag is vele járó közrész­vét s működés ezután következő folyamára is szerencsés jövendőt jósol. Mi felett egyelőre is a legnagyobb örömét fejezi ki. Egybegyülésiink e megjelenés közben, mondá, még azzal is kiváló ünnepélyes decoratiót nyert e pillanatban , hogy a titkár ur ez alkalommal e teremben, miként alakuló gyűlésünk napján, is­mét egy kiállítást rendezett, de mely az egylet költségén eszköz- lőtt ásatás eredménye már teljesen. Melynek szemlélésén tehát minden jelenlévő egyleti tag, mint a közösen összehordott habár csekély, de mégis nagybecsű fillérek áldozati árán nyert első zsen­gén s gyümölcsön, az örömben röpösö lélekkel gyönyörködhetik. Ezután áttért az egybehívó körlevél szerint kitűzött pontok tárgyalásának megindítására. 1.) Először is a múlt évi alakuló gyűlés jegyzőkönyvét olvas- tatá fel. Mely tudomásul vétetvén, hitelesítése is kimondatott azon vérü kis mokány lovakat, hogy csak úgy pattog a körmük, s két napig bujdosunk a kukoricásban, ha történetesen le nem pipáltak a paraszt gyerekek, ami pedig vajmi gyakran meg szokott történni. Későbbi években, midőn már nem ingerel a nyomtató ló, mi­dőn már serkedzö bajuszszal kezdünk haza kerülni, s csakis a vá­sárba lovagoljuk az öregünk házi lovát és pedig prics-nyeregben. — még akkor is feledhetetlen a tanya, s nem bírunk tőle elválni. Mert most a juhász sódar-formájú szimplapuskája adja az élvet, melylyel képesek vagyunk hajnali lesre 3 órakor éjfél után fel­kelni, s éjjeli lesben pedig 11 óráig étetni magunkat a szúnyogok­kal, úgy, hogy vasárnap édes-kedves szülő anyánk nem ismer reánk becses ábrázatunkról, — csakhogy egy-egy süldő nyulacskát, vagy gerlicécskét vihessünk haza diadallal — s dicsekedhessünk nagy non chalanceal, hogy: „tegnap két nyulat és hat vadgalambot lőttem!“ Midőn pedig elvégeztük az iskolákat, s kezdünk az életis­kola küszöbén belépni, hol mindjárt belépésünk alkalmával nagyo­kat botlunk, még akkor is el bírjuk felejteni a káváház és tivor­nyák élveit a boldog tanya csendes falai között. Nem ingerel már a lovaglási vágy; meguntuk a puskát, ha­nem a süldők és gerlicék alakot változtatnak, s kezdődik a ne­mes sport. Talán az agarászat ? Oh dehogy! Eszter, Lidi, Örzse, vagy ki tudja még hány és mi nevű ta­nyai nimpha, aki bölcsőben ringott még, mikor már mi a ló b é- kóját ki tudtuk oldozni. Szépen felcseperedett s oly nótás leány lett belőle, hogy napestig elhallgatjuk szívesen hangos dalolásáf. Ezeket kisérjük most szemeinkkel, szüntelen utánuk lopózunk, ha kimennek az érhez ruhát mosni, és dübörgő szívvel kisérjük hullámzó csipeik kecses mozgását, s elfúló lélekzettel pillantjuk meg néha-néha a vízből kibukkanó gömbölyű fehér térdeik töké­letes formáit és szerelmesek leszünk a paraszt lányba, s azon áb­rándozunk, hogy tanyai gazdák leszünk, rajthuzlit fogunk hordani, birkát tenyésztünk, s dohányt ültetünk és elveszszük Anikót, a számadó juhász szép leányát! Hiszen mi az a boldogság? „Beatus i 11 e . . . .“ mondja Horác, s utána meg valamennyi hires iró dicsőítette a mezei élet gyönyörűségét. Meg azután: „Parva domus, magna qui es,“ — kis ház, nagy boldogság. Dictum-factum, úgy lesz, jó lesz, s már-már légvárakat épí­tünk magunknak a jövendő boldogság körítésére. Azt ugyan még nem tudjuk, hogy Anikó vagy Lidi viszont szeretné-e, mert hiszen ezt megkérdezni még tőle nem igen volt kurázsink ; hanem mi van lehetetlen egy 20 éves ifjú korban, s minden önhittség nélkül kép­zelhetjük-e, hogy bennünket az ne szeretne, akit mi történetesen meg találunk szeretni 1 ? így tervezve, lassan ballagunk a tanya felé, midőn a szár­nyék mellől elénk lép nagy csendesen Pesta, a fejős bojtár. Kosztümeje nem valami ékes, mert épen most végezte a fe- jést, s a birkának minden jámbor természete mellett csintalan szo­kásai vannak úgy fejés közben. „Szerencsés jónapot kivánok urfi.“ „Nini, te vagy Pesta ?! de megnőttél tavaly óta, talán már meg is házasodtál?“ „Még nem igen, — hanem ha Isten éltet, az uj borra szeret­nék, ha Isten őfelségének úgy tetszik, mint magunknak.“ „Hát talán szeretőd is van már. Pesta?“ „Már megmátkásodtam; ezelőtt vagy négy héttel volt a ken- dőadás, urfi!“ „És ki lesz a feleséged?“ „A számadó Anikója, urfi. Hej, régen szeretjük már egymást, még mikor libákat őriztünk!“ Meglepetés és keserűség fog el bennünket. Az első csalódás fájdalmával hagyjuk el a tanyát, minden légvárunkat romba dön­tötte egy véletlen torpedó, s hol kereshetnénk enyhülést máshol, mint az elhanyagolt édes-kedves szülő anya közelében?! És leszünk egy ideig világgyülölök, de azért soha sem felejt­jük el a tanyai képzelt boldogságot. . . . Bizony csak huncut az a classificátió! Balambér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom