Eger - hetilap, 1878
1878-06-13 / 24. szám
188 A kir. tszéki helyiség felépítésére vonatkozó, s Kapusy Mihály vállalkozóval kötött szerződés jóváhagyatott. Mózer Antal által célba vett építkezéshez 2 Q öl terület öle 2 írtjával általengedtetett. Pauncz József kérelme folytán most nevezettnek, a „Kacsa cimü városi épület évi 308 forintért, újabbi hat évre bérbe adatott. A közigazgatási, és árvaszéki végzések kézbesítésére, egy kézbesítő félfogadása engedélyeztetett. Végül Balogh István egri lakos és tűz által károsúlt részére könyöradomány gyűjtés rendeltetett. Heti szemle. Politikai eseményekben a múlt hét alig hozott valami fontosabb följegyzésre méltót. A berlini császárgyilkolási merénylet, melytől minden műveltebb állam undorral fordult el, de mely a németországi társadalmi bajok ily váratlanul drastikus feltárulása által nem csekély mértékben lepte s döbbentő meg Európát — a tervbe vett congressus létrejövetelére vagy elnapolására nem szolgált gátló körülményül, s igy az európai hatalmak megbízottjai már részint megérkeztek, részint útban vannak Berlin felé, hol a közelebbi napokban megnyittatik az európai congressus, mely hivatva leend a keleti bajokat rendezni — ha lehet. Ily fényes cong- ressusboz hasonlót, mint a küszöbön álló, mig nem sokat jegyzett föl a történelem. Ide minden európai állam legnagyobb, legelső diplomatáját küldte : Anglia Beaconsfieldet, Ausztria- Magyarország Andrássy grófot, Németország Bismarckot, Oroszország Gorcsakofot, Francia- és Olaszország, e ke- vésbbé érdekelt mindkét hatalom, kültígyministereiket. A congressus, hir szerint, csak rövid ideig fog tartani; alig lesz több 5—6 ülésnél, melyen a st.-stefanói szerződés kerül a nagy eszű diplomaták bonckése alá, s ha sükerül a főbb pontokban megállapodásra jutni, a részletek elintézése nem fog nehézséggel járni. — Majd elválik. A német császár, a naponkint érkező orvosi jelentések szerint már veszélyen kivtil van; sebei gyógyulnak, fájdalma enyhült, s már tréfálózni is méltóztatik ö felségének. E napokban ugyanis a magas beteget meglátogató fiához, a trónörököshöz, ki a császár betegségének tartamára az uralkodó helyettesévé tétetett, ily kérdést intézett: „No Frici! kórmányoztál-e márna?“ Országgyűlésünk még e hó folytán letárgyalja a kiegyezési tjavaslatokat, s ha gyors tárgyalásra lesz kilátás, még szándéka van a rendőri büntető, s az erdötjavaslatok tárgyalását is befejezni, mely után kir. leirattal fog berekesztetni. Az uj képviselők választására már országszerte megindultak az agitatiók. Megyénkben ez irányban még élénkebb mozgalom nem igen tapasztalható, s a szereplők eddigelé szélesebb körben alig léptek a nyilváuos cselekvés terére. Mindeddig nálunk a pártalakulások sem indultak meg. Erdélyi hirek szerint az ottani határok és szorosok erődítését lankadatlan serénységgel folytatják. Aggasztóbb hirek csak Konstantinápolyból érkeznek, hol a belső titkos forrongás mind nagyobb mérveket ölt, s uralkodó-változásról, esetleg az Ozmán-dynasztia bukásáról beszélnek. Hir füzér. * (Nagy hangverseny.) E hó 15-én, a jövő szombaton az egri zenekedvelők által az ó-casinó nagy teremében Szűk Lipót gordonka-művész és pesti zenedei tanár úr szives közreműködése mellett — az építendő egri állandó színház javára — tartandó hangverseny műsora: 1. Mozart 8-ik synfoniájának első tétele, a zenekedvelők által előadva. 2. „Reverie“ „Vieuxtemp8£‘-tö! gordonkán előadja Szűk L i p ó t úr, zongorán kiséri Zsa88kovszky Károly úr. 3. „Magyar népdalok“ zon- gora-kiséret mellett énekli Rapaics Róza urhölgy. 4. „Adagio“ S p o h r l-sö concertjéböl magán-hegedűn előadja Hirsch Hugó úr, zongorán kiséri Zs. K. úr. 5. „Nagy kettő s“ Gounod .Faust“ dalművéből zongorára és harmoniumra Kette- rerés Duran d-tól; előadják Fekete Károlyné urhölgy (zongora) és Zs. E. úr (harmonium.) 6. Ábránd „B á n k b á n“ gordonkára zongora-kísérettel szerző Szűk Lipót úr 5. mű; előadja a szerző, zongorán kiséri Fekete Károlyné urhölgy. 7. „Édes hazám felsohajtok“ magándal Doppler „I 1 k a“ dalmmüvéböl -- zongora-kisérettel — énekli Kovács E. úr. 8. „Resignation* Quartett B a t t i r t ó 1 előadják: Szűk Lipót úr (gordonka) nehezen tudtak a nyelvben, a köznapi fogalmak csoportján át utat törni magoknak. Uj gondolatok, simitatlan, nehézkes,f szabatlan mezben, vagy idegen, nem tetsző, s igy meg sem honosítható alakban. A fogalmak, eszmék és gondolatok, melyek a nemzeti élet szűk keretéből, s korlátolt ismeretkör- s világnézetből nyertek tápot, csakhamar kifogytak. Az elöretörekvö szellem uj gondolatkört, a megindult s folyamatba jött munkásság uj, tágabb tárt követelt. Mindkettőt meglelte a fejlettebb, idegen népek irodalmában. Innét van, hogy irodalmi ébredésünk korában Íróink, kik egyelőre az anlik klas8ikai eszmék és formák hatása alatt állottak, inkább a modern cultura felé hajolva, szélesebb körben kezdők az újabb irányt művelni. A komolyabb, méltóságosabb, de nehézkesebb római és görög műveltség helyét csakhamar a nemzeti életnek megfelelőbb, könnyebb, pezsgőbb s elfogadhatóbb német és főleg francia kultur-eszmék foglalták el, 8 irodalmunk, Berzsenyivel, a magyar Horác-eal koronázva be az ó-classicismus művelését, modern francia, német, szórványosabban angol fordításokkal árasztotta el az egyre örvendetesen gyarapodó olvasó közönséget. De nagy volt a baj ; — se baj erősen érezhető volt az egyre szaporodó irodalmi termékeken, annyira, hogy aggasztó veszélyig el kezdett fenyegetni. Mig a költészet nemzetünk saját eszmekörében mozgott, a nyelv mindenre megadta a kívánt találó kifejezést, s Faludi tősgyökeres magyarságában, természetes, erőteljes, zamatos irályában ma is gyönyört talál a müveit olvasó. De az idegen irodalomból átültetett uj fogalmak és eszmék, az uj gondolatformák uj kifejezéseket, uj szókat, és uj mondatfüzéseket követeltek. Az uj irodalom tehát ennek folytán egy részről hemzsegett az idegen szók- és szólásformáktól; mig más részről a puristák serege, mely az idegen szók alkalmazását nem tartá a magyar nyelv természetével ösz- szeférönek, egy még veszedelmesebb bajhoz: a szógyártáshoz folyamodott. Barczafalvi Szabó Dávid, a legvakmeröbb s s egyszersmind legszerencsétlenebb szógyártó példája után indulva, alapelvek, nyelvtudományi készültség s lelkiismeretesség nélkül a hívatlanok egész tábora folytatta aggasztó üzelmeit e téren nyelvünk megrontására; mig végre a lángszellemü Kazinczy Ferenc, kit első irodalmi föllépéseiben az áramlat szintén magával sodort, csakhamar helyes útra térve, tekintélye, s a nyelvújítás körül kifejtett nagy érdekű s fontosságú vitája által az avatlanok garázdálkodásainak véget vetett. Nem kevesebb akadályául szolgált az irodalmi fejlődésnek a magyar orthographia és grammatika terén való ingatagság, habozás. A belyesirás, és a nyelvtani szabályok megállapítására irányzott törekvések, nyelvtudományi alapelvek hiányában, slikeretleuek maradtak. Mindenki úgy irt, ahogy neki tetszett. Grammatikai s helyesírási elvül az lön kimondva, hogy minden szót úgy kell kiírni, amiut az a közbeszédben kiejtetik. T s é t s i János uram fs-és orthográphiája pedig annyira megfészkelte magát a közélet Írásaiban, hogy még ma is találunk veterán úri embereket, kik a „csak“-ot, meg a „bicskát“ „t s a k“-nak, meg „b i t s k á“-nak Írják. Elvégre egy lángszellemü Révai nak kelle születni, hogy e kétségbeejtő állapotnak vége szakadjon. „Midőn az irói pályára léptem — írja Kazinczy Ferenc, — lexikonunk szegény, grammatikánk habozó, hiányos, stylisztikánk feszes volt és ügyetlen. . . Azt áhitám, hogy beszédem a külföld Íróitól szabad ömlést tanulbassou el és simaságot, a régiektől pépedig nemességet. . . Látám ezenfelül, hogy az idő nemcsak minél jobbat, hanem jót minél többet is kiván. . Azért inkább vágytam nem rósz másolónak találtatni, mint nem jó alkotónak...“ „A nyelv és irodalom e helyzete — irja Toldy Ferenc — és Kazinczy alaptalan önbizalmatlansága okai, hogy ö kevesebb eredeti müvet alkotott, mint mennyi magas tehetségeitől várható volt; de egyszersmind annak is, hogy ömaga, egy emberkor alatt, oly átalakuláson vezetheté át a magyar nyelvet, költészetet és szépprózát, milyenre a nyelvek történetében nincs példa!“*) (Folytatás köv.) *) Toldy F. „A magyar nemzeti irodalom története.“ Pest. I860.
