Eger - hetilap, 1878
1878-06-06 / 23. szám
181 * (Színészet.) G e r ö f y Andor 42 tagból álló kitűnőn szervezett dráma- és operette-szintársulata, tegnap nyerte meg városi hatóságunktól az engedélyt, Egerben előadások tarthatására. A társulat jelenleg Gyöngyösön működik az ottani közönség teljes megelégedésére. A tagok közöl különösen Geröfyné, Tolnayné, Kövessy Sarolta, Györfyné, Szabó Krisztina, Geröfy, Balog Árpád tenorista, Kovács Elemér, Szeles, Szooibaty Vilmos, a Mikey-pár stb. mint kiváló, s már szélesebb körben is előnyösen ismert színi erők tűnnek ki. A társulat jeles repertoirral s izlésteljes garderobe-al rendelkezik. Be vannak tanulva a legújabb operettek, s színmüvek, melyek a budapesti népszínház kiváló kedvenc darabjait képezik. — A társulat e hó vége felé érkezik városunkba, s ismerve müveit közönségünk jó Ízlését, előre is a legkedvezőbb síikért jósoljuk számára. (Értesítés.) Az egri kath. legényegylet ifjúsága szokásos nyári mulatságát junius hó 16-án Felsö-Tárkányban fogja megtartani. Azon nap reggel 4 órakor az első, ötödfél órakor a második és öt órakor harmadik ágyulövés fogja jelezni a mulatság megtartását, mely után az ifjúság elindul az egylet házától. — Tárkányba érve énekes szentmise lesz, melynek végével indulás a tóhoz. — A rend fentartásáról szigorúan leend gondoskodva. Kellemetlen idő esetén a mulatság legközelebbi vasárnapra halasztatik. Ezen kedélyes nyári mulatságra Eger város minden polgárát egész tisztelettel meghívja az egyleti elnökség. * (Meghívás.) „Az egri kereskedö-ifjak önképzö- és betegsegélyzö társulata“ f. évi jun. hó 9-én délután 2 órakor a városháza nagy tanácstermében „Ideiglenes közgyűlését“ tartja, melyre a társulat- s az „olvasó kör“ t. tagjai ezennel meghivatnak. Tárgyak : 1. Elnöki jelentés. 2. Társulatunknak az olvasó körhöz való csatlakozása. 3. Indítványok. — At. tagok felkéretnek minél számosabban megjelenni. Az ideiglenes elnökség. * (A miskolci daláregylet zúszlószentelési ünnepélye) f. hó 2-án ritka fényű ünnepélyességek közt folyt le, s ép oly megható, mint meglepő módon tanúskodott Miskolc város derék, intelligens közönségének a szépmüvészetek, s virágzó egyletei iránt nyilvánuló élénk érdeklődése- s pártolásáról. Az ünnepélyt megelőző napon, szombaton, f. hó 1-én délben a tiszai pálya indóházánál diszkiildöttség várta az ünnepélyre meghívott s érkező vendégeket, kik között ott láttuk a losonci daláregyletet testületileg, élén elnökével K o- v á c s Sándorral, karmesterével, a magyar zeneirodalom terén is kedvezöleg ismert Kovárcz Emillel, s a dalegylet számosabb pártoló tagjaival; továbbá a kassai dalegylet néhány tagját stb. Városunkból e lapok szerkesztője, mint meghívott vendég, vett részt az ünnepélyen. Az ünnepélyes bevonulás, diszfogatokon, imposáns látványt nyújtott. A diszmenet a város föllobogózott főutcáján vonult végig. Az ablakokat bájos hölgyek, az utcát a lakosság sűrű csoportozatai, sorfalat képezve, foglalták el. A menet dr. Bódogh Albert, borsodmegyei tiszti főorvos, a miskolci dalegylet buzgó elnökének fő-utcai házánál állapodott meg, hol a vendégeket az elnök lelkes szavakkal üdvözlé, melyekre Kovács S. losonci dalegyleti elnök hasonló lelkesedéssel válaszolt. Ezzel a fogadtatás ünnepélye véget ért, s a vendégek szállásaikra vezettettek. — Ugyanaznap estve, a színházban díszelőadás volt, melyet az ott állomásozó Viktor-Lajos ezred jeles zenekara egy szabatos elö- adású class, nyitánynyal kezdett meg. Ezt követte „A nyolcadik pont“ elmés vígjáték előadása, műkedvelők (Bizony Vilma és Kahle Bella urhölgyek, Bénisz Berta, és Simon István urak) által, kik ügyes, eleven, otthonos játékuk által mindnyájan méltán megérdemelték az özönnel eléjök hulló gyönyörű koszorúk- és csokrokat. A színmüvet a miskolci és losonci dalegyletek előadása követte, melyekben a két derék dalárda valódi nemes versenyre kélt egymással, annyira, hogy a legnagyobb zavarba jönnénk, ha valamelyiknek oda kellene Ítélnünk az elsőség babérkoszorúját. Annyit azonban őszintén elmondhatunk, hogy messzeföldön kellene párját keresnünk két oly jeles és ügybuzgó dalárda-karnagynak, mint Kovárcz E. a losonci, — és a városunkban is előnyösen ismert P a p p Dezső, a miskolci dalegylet vezérférfiai. A hangversenynek egyik legérdekesebb részletét képezte a miskolci női dalárda föllépése. A derék ifjú hölgyek e díszes csoportja szép szabatossággal s tiszta hármoniábau zongora- 8 népzenekiséret mellett magyar népdalokat adott elő, s az aratott tapsok- és koszorúkat nagy mértékben megérdemelte. A hangversenyt a két dalárda által, teljes katonai zenekar kisérete mellett, szép szabatosságai előadott férfi négyes, „A harcos imája1 Lachnertöl, koronázta be. — A díszelőadást a zászló-anya Bódogh Albertné ö nsga tiszteletére adott fényes fáklyászene, s végül a „Korona" vendéglő termeiben az ismerkedési estély fejezte be, melyen a miskolciak nemes vendégszeretetük s magyar barátságuknak újabb fényes bizonyítékait adták. — A következő nap, vasára, jun. 2-án déle. 11 órakor megkezdett zászlószentelési ünnepély valódi imposáns és megható jelenet volt. A főutcán fölállított csinos tribünre csakhamar sorakoztak Miskolc tekintélyei: a zászló-anya, dr. Bodoghné ö nsga, a helyb. jótékony egyletek elnöknöi, a koszorú-lányok gyönyörű csoportja; a különböző vallásfelekezetek, s hitközségek főpapsága, Borsodmegye főispánja, diszmagyar öltönyben, az alispán, a város polgármestere, s rendőrfőkapitánya, a dalegylet elnökei, a közös hadsereg s a magy. kir. honvédség főbb tisztjei, élőkön a közked- vességü b. Buol cs. kir. tábornokkal, s a meghívott vendégek egy díszes csoportja. Az ünnepélyre a 48-as honvédek, az aggharcosok, s a miskolci derék tűzoltók egyletei teljes díszben, sorfalat képezve jelentek meg. Az utcákat pedig beláthatlan néptömeg foglalta el. Mindenütt példás rend uralkodott. Az ünnepélyt az egyesült dalárdák által kát. zenekiséret mellett előadott hymnus nyitotta meg, mire dr. Bódogh A. elnök tartott a miskolci dalegylet életéről rövid, velős beszédet. Erre következett fölszentelése a díszes és gazdag zászlónak, melyet Miskolc lelkes hölgyei ajándékoztak az egyletnek. A zászlót a kath. egyház szertartásai szerint Beller apát, miskolci plébános ö nsga, az ugyanottani gör. kel. lelkész segéd- kezése mellett szentelte föl; ezt követte a szögek beverése, melyet ö felsége a király nevében b. Vay főispán ö mlga nyitott meg. Ez után a zászlót Kun Bertalan ref. superintendens ö nsga, megható beszéd kíséretében megáldotta, s az egyletnek átnyújtotta. A fényes ünnepélyt a dalegyletek együttes éneke zárta be. Két órakor a „Korona“ éttermeiben mintegy 400 teritékü diszebéd volt, melyen lelkes pohárköszöntések váltogatták egymást király ö felségére, a zászlóanyára, a koszorulányokra, stb. A délesti órákban a miskolci tűzoltó egylet tartott diszgyakorlatot, s fényesen igazolta ama jó hírnevét, mely ez egyletet a budapesti után a legkitűnőbbnek tartja a hazában. Gyakorlatai, s főleg a megyeház II. emeletéről történt merész ugrások, valóban meglepők voltak. Estve fényes táncvigalom volt a városház termeiben, s másnap, hétfőn, társas kirándulás a görömbölyi Tapolcára, melyeken azonban ref. mély sajnálkozására, nem vehetett részt. * (Tavaszi mulatság.) Az egri izr. hitközség elemi iskoláinak növendékei múlt kedden, f. hó 4-én, derék tanítóik vezetése mellett, érdekes majálist tartottak. A növendékek, miután jól kimulatták magokat, az intő szózatra szép rendbe sorakozva, ép oly érdekes, mint meglepő előadásokkal mulattatták a szép számmal egy- begyült közönséget. Az előadások tárgyait képezték: az egyik izr. tanító által ez alkalomra készített párbeszédes jelenetek; szavalatok , énekek, s tornászati gyakorlatok, melyekben a gyermekek kiváló ügyességök- s tanulékonyságuknak adták jeleit, s méltó elismerést szereztek buzgó vezetőiknek. Különösen a dialogok és szavalatok voltak igen sükerültek s meglepők, fényes cáfolatául azon súlyos vádnak, mely az egri izr. hitközség tagjait, mint hazánkban a germanizatio terjesztőit akarja föltüntetni. Előadás után a növendékek, tanítóik vezetése alatt, szépen sorakozva haza indultak, s azontúl az élénk tavaszi mulatságot, vidám cigányzene, s növekvő derült kedv mellett a felnőttek folytatták. Nyilttér.*) Eger, 1878. jun. 2-án. Az „Eger“ 2.1. számában néhai Kohn Illés temetésén tartott német halotti beszédek felett szerkesztő úr roszaló nézetének kifejezést ad. Kivánatos, hogy lapjának tisztelt olvasói előtt ezen ügy valódi színében feltüntessék. Kérek tehát következő soraimnak szükséges tért ezen cél elérésére. A gyöngyösi rabbi, mint az elhunyt- és családjának régi, jó barátja a gyászbeszéd megtartására csak azért hivatott meg, mert ö leginkább képes volt a mélyen megszomorodott családnak némi vigaszt nyújtani. Hogy ezen tisztes aggastyán magyar gyászbeszédet tartani nem képes, nem csoda, ha meggondoljuk, hogy még 30 évvel ezelőtt e megyebeli tősgyökeres városok gymnásiumaiban a néhány lapból álló magyar nyelv tanfüzete igy kezdődött: „Quid est lingva bungariea.“ De mind a mellett az elhunyt családtagjai egy magyar halotti beszéd megtartása végett a hevesi rabbit is meghívták. De ezen rabbi elegendő elökészültséget nem érezvén magában, nem felelhetett meg a várakozásnak. Mindezekből csak annyi derül ki, miszerint sem az egyik, sem a másik hitközség olyan hitszónokkal nem bir, ki isten igéjét *) E rovatban közlottekért felelősséget nem vállal a Sícrk.
