Eger - hetilap, 1878
1878-05-30 / 22. szám
170 Egyleti tagjaink száma szaporodott, újon belépett rendes taggal. Más vidékre távozott 1. Meghalt 1. Kevéssel reá, hogy egy- letettink új átalakulását ünnepeltük, csak nehány nappal reá, midőn egymásnak a legjobb kivánatokat fejeztük ki, 1877. jun. 11-én ragadta el tőlünk szeretett és feledbetlen tagtársunkat Scbuttág Jánost a kérlelhetlen halál. Egyike volt ö legbuzgébb leghívebb egyleti tagjainknak. Szívóssága, emberbaráti érzülete és baráti önfeláldozó, szívélyes lénye egyaránt szeretett és kedves volt mindaunyiunk előtt. Benne a legáldozatkészebb barátot a tántorithatlan becsületességü embert vesztettük el. Rövid alig pár napig tartó betegség után érte e gyász egyletünket s a mily váratlan volt az, ép oly nagy volt a fájdalom és bánat érzete az elhunyt után. Kedélyének, lelkének nemes volta, gyöngédsége általánosan kedveltté tették öt az egyleti tagok előtt, s az általánosan átérzett fájdalom hií kinyomatát lelte abban, midőn az elhunyt tagtárs temetésén az egylet teljes számbau megjelent s midőn gyászát és fájdalmát az elköltözött iránt — jegyzőkönyvében örökité meg. Adózzunk boldogúlt tagtársunk emlékének mi is t. nagy gyűlés a kegyelet és megemlékezés tartozó adójával, s hiszem hogy mindany- nyiok érzetét fejezem ki, ha boldogúlt tagtársunkrai megemlékezésünk jeléül, a gyász és fájdalom érzetét, mely mindnyájunk kebelét eltölti — kifejezem, s önöket, fölhívom, hogy ezt fölállásuk által nyilvánítsák. Maradjon emléke közöttünk, s a béke angyala viraszszon örök álmai fölött. Kedves kötelességnek teszek eleget midőn az egylet igen t. elnökeinek dr. Schönberger és dr. Vezekényi uraknak, főt. Horváth Zsigmond tagtárs úrnak az egylet ügyei iránt viseltetett buz- góság és figyelemért a legmélyebb elismerést nyilvánítom, s indítványozom, hogy fentnevezetteknek az egylet köszönetét jegyzőkönyvileg fejezze ki. Ez rövid kivonatban hogy úgy mondjam dióhéjban a lefolyt egyleti év története. Ha van aki nagyobb szabású munkálatokat, nagyra törő kivá'ló vívmányokat várt az egylettől, az bizonyára csalódhatott. De nekünk nem föladatunk szűkre szabott működési határunkon túl lépni; elég ba a ránkbizottaknak teljes mérvben megfelelni törekszünk. Hogy eme törekvésnek megfeleltünk-e vagy sem ? Ezen kérdésre t. nagygyűlés azt hiszem minden szerénykedés nélkül — igennel felelhetnénk s a további haladás ez úton reményteljes jövőt biztosit. Csüggedés nélkül előre tehát 8 jelszavunk legyen a közös munkálkodás s a kölcsönös támogatás. A collegialis szeretet kapcsa mind erősebb köteléket képezzen az egyes tagok között, hogy megerősödve minden bajjal mely a közöny vagy elkülönítés szelleme által támasztatnék, — sikerrel szembe szálhasson s az egylet, mint tudományos törekvéseink központja virágzó hosszú életű legyen ! !! Eger 1878, május 14-én. Dr. Kösztler József, a hmegyei, orvos gyógyszerész egylet e. i. titkára. Városi ügyek. 1878. máj. 19-én Eger városa részéről tartott képv. ülésben következő ügyek tárgyaltattak : Bemutattatott az „Oroszlán“ épületnek kir. törvényszéki helyiségül leendő átalakítása illetőleg kiépítése iránt tartott nyilvános T Ä R G A. §**Utániból. (Levelek a szerkesztőhöz.) II. Londno, 1878, máj. 23. Kedves barátom! Londonból csak Londonról kellene Írnom; de minthogy nem Brűsselböl ugrottam át a tengeren Londonba: légy türelmes, és kövess utamon. Mióta Belgiumba beléptem, folyton hideg van, s ugyancsak vigyáznom kell, hogy a jövés-menésben meg ne hütsem magam. E Ló 19-én érkeztem Londonba, s kénytelen vagyok az angolokat utánozni: vastagabb felső öltönyt és esernyőt hordani magammal. Reggelenkint 8—9° R. mutat a hőmérő, s napközben 13—14°. Legalább húszszor változik itt az idő naponkint: nap süt, elborul, csöndes eső, hideg szél, zivatar és zápor váltogatják egymást. Most már értem : miért szeret az angol mindenütt inkább lakni, csak hazájában nem ; 20-án a Hyde-Parkban sétáltam, hogy London gaz- dagait lássam kocsi-sétájok alkalmával, s bizony minden nő téli öltönyt viselt; aki ezt otthon feledte, ugyancsak beburkolta magát vörös kendőjébe. Ennyit a londoni időjárásról. Brüsselben közel lévéu már Hollandiához, érdekelt ez is ; látni akartam Német-Alföldnek legalább azon részét, mely Rotterdam, Amsterdam és Haag között fekszik. Alig lépi át a vonat a belga határt, azonnal egy rengeteg sikság terül el szemünk előtt. Mintegy másfél óráig tartott Rotterdamból az ut Amsterdamig; de egyebet sem láttam, mint rétet, vizet és néhány sor fát. A fű igaz, hogy szép ; a gyönyörű hollandi szarvas-marha jól táplálkozik rajta, de azért a tehenek bár sok, de nem jó tejet adnak tőle. Amsterdam és Rotterdam gazdag kereskedelmi városok; különösen ez utóbbi hatalmasan kezd emelkedni, mert egyenes összeköttetése lévén a tengerrel, könnyebben Űzhet világkereskedést, mint amaz, melynek hajói csak nagy kerülővel juthatnak tengerre. Legalább 80 év óta tervezik, hogy Amsterdamnál áthágják a szárazföldet, de a terv még ma is csak terv. Amsterdamtól alig három negyed órányira vannak felállítva azon gőzgépek, melyek a tavakból visszaemelték a vizet a tengerbe, s ma a legtermékenyebb vidékké tették a kiszárított tavakat. A gépek most nem működnek, mert nincs mit szivattyuzniok, — egy-két millió akó vizet képesek huszonnégy óra alatt áttenni a tengerbe. Azok után, amiket láttam s itt e gépek működéséről hallottam, biztosan hiszem, hogy nálunk a belvizek leszivattyuzásánál sikerrel fognak működni. Hollandiában majdnem csupán Haag környékén láttam szántóföldeket; Harlem határában legfeljebb 20 holdat láttam virággal bevetve, a többi rét és viz. Rotterdamban kétszer fordultam meg, mert itt ültem hajóra, mely Angliába szállított. A Calais-n l3/< óra alatt átkelhet az ember, de én egy hosszabb utat akartam tenni a tengeren. Rotterdamból este. 6 óra után indult a hajó, s reggel 5 órakor kötött ki Harwichban, innen vasúton kellett utaznom Londonig. Az ut egész Londonig 25 shillingbe került (mintegy 15 frt.) Minden baj nélkül értem át a tengeri utón ; hej, pedig a szél annyira hullámzásba hozta és tartotta egész éjjel a hajót, hogy minden pillanatban vártam magamra egyik úti társam keserves sorsát, ki egész reggelig nyögött. Reggel csak úgy lézengett a sok sápadt ember a födélze- ten, kiket a tengeri betegség megkinzott. Ma ötödnapja, hogy Londonban vagyok; a város főbb részeiben kezdem magam tájékozni. A város főbb nevezetességeit már nagyrészt, megszemléltem. Legjobban bámulom az utcákon reggeltől estig hullámzó roppant emberszámot, s a kocsik megszámlálhatatlan seregét. Vasúti vonatok könnyítik a közlekedést, melyek a föld felett és alatt mintegy 40 irányban mozognak s hordják az embereket. London maga egy kis ország, melyben 4 millió ember él és mozog. Nem volt fogalmam arról a nyüzsgés-mozgásról, melyet itt látok. Akik a párisi kiállítást meglátogatják, azoknak ajánlom : ránduljanak át Londonba is; nem fogják megbánni. Párisból ha reggel elindulnak, estére Londonba érnek a Calais-n át. F. hó 20-án a Hay Market kir. szinházban voltam. Gerster Etelkát hallgattam meg Bellini „A puritánok“ cimü operájában. Igen szépen énekelt; a közönség minduntalan tapsolt. Mikor jegyet váltottam, megkérdeztem, vájjon bebocsátanak-e szürke felsőruhában. Egyik galériára 5 shillinges jegyet kaptam. A férfiak fekete salon-, a nők pedig báli öltözetben, fejükön virágkoszorukkal jelentek meg. — Ugyanazon napra nagy placatok hirdették, hogy az „Alham- bra“ szinházban, előadás közben nagy magyar- és cigány-ballett lesz; de azt nem volt időm megnézni. Meglehetős drágán élünk, kivált ha még azt is beszámítjuk, amit a magas ágion vesztettünk; még legolcsóbb a kocsikon és vasutakon való közlekedés. Tegnap, midőn a kristály-palotából visszatértem Londonba, négy zsebmetszö közé kerültem egy első osztályú kocsiban. Hol a király?-féle játékkal akartak behúzni. Érdekes jelenet volt, hogyan raktak egymásnak, csakhogy velem és társaimmal megkedveltessék a játékot. E jóféléktől és a kocsik elgázolásától legjobban kell félni és . . . vigyázni. A parlament-épület egyik teremében egy nyilvános törvény- széki tárgyalást is hallgattam. Az elnök, bírák, jegyzők, ügyvédek, szóval: a hivatalos személyek, mindnyájan fekete talaris ruhát öltenek magukra, s fehér fodrozott parókát tesznek fejükre s roppant
