Eger - hetilap, 1878

1878-05-16 / 20. szám

155 pedig a győztes bajnok ugyancsak fekete kakast áldozott Mars (Ares) istennek. A rómaiaknál a tyúkok nagy szerepet játszottak. A hadsere­get és hajóhadat fekete szinií tyúkok követték (Tripudium solisti- cum), melyek evésétől vagy nem evésétől függött az ütközet meg­kezdése, vagy elhalasztása. És ha valamely hadvezér e vallásos szokást bármi oknál fogva meg nem tartotta, gyakran életével la­kolt, mit Publius Claudius, Flaminius és mások sorsa igazol. A római capitoliumot a Indák gágogása mentette meg. Haruspices és az augurok a tyúkok repüléséből és beleiből iparkodtak a jövő titkát felfedezni. Rómában, leginkább a harmadik pún háború előtt törvény által tiltatott meg több mint egy tyúkot feltálalni, továbbá a tyú­kok hizlalása meg nem engedtetett. A rómaiak azonban kijátszot- ták a törvényt, mert ezentúl nem tyúkot, hanem kakast hizlaltak. — A zsidóknál is; létezett törvény, mely a tyúktartást Jerusálemben szigorúan tiltja. Úgy látszik azonban, a törvényt nem igen tisztel­ték, mert Krisztus idejében Péter épen kakas kukorékoláskor ta­gadta meg mesterét. (Folyt, köv.) Heti szemle. Az országgyűlés a költségvetést letárgyalta. A múlt heti ülé­sek folyamán a népgyülések tartását szabályozó belügyministeri rendelet visszavonása tárgyában Pestmegye által az országgyűlés­hez beadott kérvény tárgyalása hosszas és heves vitára szolgálta­tott ürügyet. Ez alkalomból intézte legelső izgalmas támadását az uj egyesült ellenzék a kormány ellen, s a vita annyira szenvedé­lyessé fajult, s annyira átlépte a parlamenti ildomot. és illemet, hogy e tárgyalás egyik sötétebb foltját képezi elfajulni kezdő par­lamenti intézményünknek. Szilágyi Dezső, az egyesült ellenzék egyik vezérszónoka, a népjog és a szabadság megszorítását látja a népgyülések tarthatásának önkényes ministen rendeletek által való korlátozásában, s azon veszélyes elméletet állítja fel, hogy törvényen nem alapuló minden ily minist, rendelet ellen joga van a népnek ellenszegülni. Tisza K. kormányelnök válaszában, a töb­bek közt, Szilágyi D. egyetemi tanárságára célozva, azt kérdi: nincs-e méltó aggodalomra ok akkor, midőn a serdülő ifjúság ok­tatása részben olyannak kezei közt van, aki beszegödik nem for­radalmi — mert ahhoz nagyobb eszmék és nagyobb emberek kel­lenek , — hanem az utcai zavargások tanának elméleti hirdetői közé. A minisíerelnök e kifejezése aztán mindkét részről kölcsö­nös és kevésbbé épületes, de annál elszomorítóbb személyeskedést idézett elő. A ház 39 szótöbbséggel a kérvényi bizottság javasla­tát fogadta el, mely szerint Pesímegye kérvénye, — azon kijelen­téssel . hogy a bizottság a gyülekezési jognak törvényhozás által való szabályozását maga is szükségesnek látja, — a belügyminis- ternek kiadatni véleményeztetik. — A múlt héten terjesztette be a pénzügyminister a képviselöháznak a 60 milliós rendkivüli köl­csön fedezése iránti tjavaslatot is. A máj. 14-i ülésben megkezdődött a rendkivüli hadi költsé­gekre kért 60 milliónyi hitel Magyarországra eső részének fedezé­séről szóló tjavaslat tárgyalása, melynek folyamán Tisza K. min. elnök hosszabb beszédben nyilatkozott a monarchiának a keleti kérdésben elfoglalt álláspontjáról, s a kért hitelnek hova fordítá­sáról. A monarchia külügyi kormánya távol van — ugymond — a Balkánfélsziget nyugoti részében eszközlendö parallel-foglalás, vagy compensationalis occupatio eszméjétől, s nem fog soha bele nyugodni abba, hogy a Balkán félsziget másik részében érdekeink­kel ellenkező alakulások jöjenek létre. A kormány meglehetősen tudja, hogy Romániában minő csapatmozgalmak történnek; s ha­bár ma semmi ok sincs arra , hogy azokból irányunkban ellensé­ges indulatra lehessen következtetni; nehogy mégis hazánk határai ellenséges meglepetéseknek kitéve legyenek, ez irányban Erdély­ben , valamint a monarchia déli és éjszaki határain is megfelelő intézkedések és esetleg csapatszállitások váltak szükségesekké, s egyedül ez és semmi egyéb a cél, miért a hitel kéretik. A delegáíiók f. hó 22-ére fognak egybehivatni, ha addig a 60 mill, hitel fedezéséről szóló tjavaslat mindkét törvényhozásban letárgyaltatik. A lefolyt hét legnevezetesebb eseménye a gyilkos merénylet, mely Berlinben a múlt szombaton f. hó 11-én az agg Vilmos né­met császár ellen elkövettetett. Midőn ugyanis a császár Potsdam- ból Berlinbe kocsizott, a város fő-utcáján az úgynevezett „Unter den Linden‘-en egy Hoedel nevíi, állítólag munkás, revolveréből kétszer lőtt reá, de eredménytelenül. A tettest azonnal elfogták, s középkori bölcsnek , kétségbevonbatlanul bebizonyíthatja, hogy nemcsak velünk született eszmék, de velünk született tudo­mányok is vannak; valamint az is tagadhatlan , hogy bölcsé­szeiének hires alapelvét: „Cogito, ergo sum“ (Gondolkozom, tehát létezem), soha senki sem fogta volna megtámadni, s kétségbevonni, ha ily módosítással állítja fel: „Esurio et sitio, ergo sum.“ (Éhezem és szomjazom, tehát létezem.) Sajátságos azonban, hogy az emberiség alig fordított egy- egy ismeretágra több gondot és figyelmet, mint a gastrono- m i á r a. A találékony emberi ész léte első pillanatától mostanig, fáradhatlan volt az ételek és italok legkülönfélébb, s leginycsiklan- dóbb fajtáinak kifürkészésében, s az etbnografia azt mondja, mi­szerint alig van népfaj, — legyen bár a legmüveletlenebb, — mely a tápanyagokat mesterséges úton átidomitva, s elkészítve, élvez­hetőbbekké fenni ne iparkodnék. Dél-Afrika vad lakója . a bus c h m a n, vadász-martaléka busát két kő közt addig veri, inig az e mesterségesen kifejtett hő és erő által puha nem lesz. A sivatagok beduinja az elejtett vad húsát nyerge alatt puhítja meg. Akamtsadál a halakat, miket nyáron át az éjszaki jeges tengerben fog, vermekben kásává rothasztja, s úgy főzi meg. Csupán a kalmükök, anégerekés Sibéria némely lakói eszik a húst, rizst, és fagygyút nyers állapotban ; — bár a nyers szalonna jó „papra-morgóval“ a mi népünknek is kedvenc eledele épen úgy, mint a „mi népűn k‘-nek a — vörös hagyma. Az emberiségnek az eledelt az állat- és növényország szol­gáltatja. Az ásványország némely részben csak fűszerezi azt. A hidegebb égövek alatt a hús-eledel a túlnyomó, mig a melegebb tartományok lakói főleg növényekkel táplálkoznak. Minél inkább kö­zeledünk Dél felé, az emberek annál könnyebb táplálékkal érik be. A szakács-mesterség eredetét a történet az ókorba viszi visz- sza, hol fokép az ázsiai tartományokban, magas fokra volt az fej­lesztve. Innét származott át Chiosba, Siciliába, majd Görögországba s Rómába. Ázsiában csupán férfiak űzték a szakácsmesterséget, de már Görögországban foglalkoztak vele a nők is, kivált a rab­szolgálók. Rómában a hires szakácsok a piacon szoktak volt szerződni egyes vendégségekre, s ha az alku megköttetett velők, segédeik- s étszer-készleteikkel együtt az illető vendégeskedő házába költöz­tek, s a szerződésben kikötött fénynyel kellett kiállífaniok a lako­mát épen úgy, mint most fővárosi vendéglőseink tesznek. A francia konyha európai hírének netovábbját XIV. Lajos idejében érte el. A história Robert, Brillat Savarin, és Berchoux neveit jegyezte föl, mint leghíresebb francia szakácsok- és gastronom-irókét; mig Grimod de la Rey- n i é r e-röl, mint szintén nevezetes Ínyencről teszen említést. A francia konyha nem annyira az ételek tömegében, mint inkább azok változatosságában, idegingerlö, Ínycsiklandó szer­kezetében s finomságában keresi a gastronomia előnyeit. Az angol konyha ellenben a tápláló, erőteljes, zamatos eledelekre fekteti a fősulyt. A francia: fricandeau; az angol: ross- b e a f. — Nevezetes, miszerint Angolországban vannak egj^ének, kik kizárólag saláía-készitésel foglalkoznak, s e mesterségük után jelentékeny jövedelmet húznak. Az ételek minőségének baromeíruma az ízlés szerve. Ez azonban annyiféle, ahány az ember, s bizonyos, hogy az ízlés szerve egyazon embernél is, a kor, az éghajlati, társadalmi s egyéb számos viszonyok változásai szerint ezerképen módosul és változik, s ezért igaza van a latin közmondásnak: De gustibus non est disputanduiu. A fejletlen Ízlés nem irigylendő dolog, de hogy a tuiságba fejlett is undorítóvá fajul, példák bizonyítják. Az emberevö valami rendkívül delikátnak állítja az emberhúst. Akik a macska-, kutya- és lóhust megizlelték, szintén nem rosznak állítják azokat. Azt mondják : az a szalámi a legiz- letesebb, mely szamár hússal van készítve. A chinainak ked­venc eledele a salangánfecske-fészek, melyet min­denestül megesznek, s az embertej nemcsak eledel, de gyógyszer is nálok. A rómaiak a fácánt asa foetidával ették. Minél műveltebb valamely nemzet, annál több különféle ter­ményt használ föl tápszeréül, s annál mesterségesebben készíti ele­deleit. A nomád kirgizek egyedül hússal és tejjel táplálkoz­nak , mig a mi szakácskönyveink ezer és ezer ételnemeket tün­tetnek elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom