Eger - hetilap, 1878

1878-04-18 / 16. szám

123 Minden költség vagy munkamulasztás nélkül jön ez által a tenj észtő vagy tenyészde tulajdonos jövedelemhez olyankor, midőn legtöbb költsége és legkevesebb bevételei vannak. Ha tehát a szives olvasó a közjó érdekében megismertetné ezen jótékony állami intézettel a közelében levő tenyésztésre hiva­tott közönséget, pár év múlva, midőn netalán felállított szedresét értékesítheti, okszerű tenyésztésre képesített tenyésztők leendn.k rendelkezésére. Éghajlatunk állítólagos kedvezötleusége iráut táplált vélemé­nyét eloszlatja a legnemesebb philippini szederfák tapasztalt buja tenyészete és annak tudata, miszerint minél mérsékeltebb éghajlat alatt termeltetett a selyem, annál erősebb, tartósabb s keresettebb; de megcáfolja ama véleményt vagy előítéletet a nevezett felügye­lőség pár évi működésének eredménye is, melyszerint a legköze­lebb múlt normális 1376-ik évben 15 ezer kilogrammot meghaladó nyers termés folyt be, melynek szokott kitűnő minősége éghajla­tunkat s népünk ügyességét, tisztaságát e téren is oly előnyösnek tanúsítja, hogy ezen egyedül nálunk ignorált s elhanyagolt iparág meghonosítása a kormány más államokhoz hasonló kitartása mel­lett sikerülni fog. A tenyésztési kedv és hajlam sem hiányzik, a múlt évben egyedül ezen intézet által 37 ezer grammot meghaladó pete meg­keresés folytán osztatott ki, bár némely községek elöljárói 50—60 jelentkezett tenyésztő helyett 5—6-ról értesítették a felügyelőséget. A folyó évi termeléshez a földmivelési ministerium a múlt évi járvány behatása alatt levő rajokból költ peték ragályossága elleni biztonság végett Japánból és Olaszországból elegendő meny- nyiségü egészséges petéről gondoskodott. Bdámeky Dezső. Egrleti élet. A tiszafüred vidéki régészeti, társulat alaladó gyűlése. Jelenvoltak: Lipcsey Tamás és neje, Dr. Menczer Ignác és neje, Várady Miklós, Buehwald Rudolf, Tariczky Endre, Bán Zsig- mond, Milesz Béla, Sarkady Ferenc, Lipcsey József, Justus Gusz­táv, Kalocsay Rudolf, Moravánszky Miháiy, Sípos Ignác, Zábráczky Ignác, Füvesy Lajos. Ezeken felül még nagyszámú aláíró érdekel­tek és hallgatók részint helybeliek, részint vidékiek. Megtanultam kellemmel inni, — amiről tanúbizonyságot tehet­nek azok, kik boldogult ifjabb éveimben ismertek ; — és megta­nultam kerülni azon gyengeségeket, melyeket akkor embereimben annyira csodáltam. A 8anguiniaus Krambambuli Stefi. — korelnöke az a r a n y-b o r j ú törzsvendégeinek — rhummal keverte borát, mert azt hitte, hogy igy geistre, spiritusra tehet szert, s kellő por­tió után melancholikussá változva, érzelgett, közbe-közbe elsütve egy-egy — szerinte — szellemdús ötletet, melyre soha sem mulasztá el figyelmeztetni a publikumot. A józan korában melancholikus Alter Rolánd először telefujta poharát dohányfüsttel, s a füstöt borba keverve kiddé le torkán. Gyönyörűség volt látni, amint azután orrán, fülén, száján tó­dult ki a lenyelt füst. Rózsás kedvében sanguinikussá változva, beszédessé, vidám­má lett, s néha úgy megtáncoltatta a tekeasztaít, hogy minden haj­szálam égnek meredt az ijedtségtől. Kemény Danyi a misanthróp. csak úgy köznapi mó­don élt ugyan az itallal, de ha egyszer jókedve kerekedett, össze- csókolt boldogat, boldogtalant, s miután mindenkit meggyötört szeretetének csattogós nyilvánításával, átölelte a terjedelmes zöld kályhát, s ráfogta, hogy az a szép Galathea, s rimánkodott ueki, hogy csak lépjen le a mázos patkóról. A pblegmatikus G a n e f P e t y i, aki egyetlen köny nél­kül kisérte sírba rokonait is — szép örökségét, ha elégséges mennyiséget vett már magához a sült-borból, elkezdett sírni, zo­kogni, hangosan jajveszékelve a fölött a sok jó bor fölött, melyet Noé óta — nélküle megittak. R o d a Náci, kivel tiszta idejében verebet lehetett fogatni, ha egyszer meglátta a kaucsö fenekét (rettenetes nagy idő kellett neki arra, hogy ezt megtegye!) Herkulesnek álmodta magát, s es­küdött égre-földre, hogy tizenkét munkáját azzal fogja bekoronázni, hogy megeszi — a kellnert fehér nyakkendőjével, cipősarkával együtt. Meg kellett kötözni, s akkor megadva magát, behunyta sze­meit, és siralmas nótában kérni kezdé a társaságot: adjanak sze­gény vak Belizárnak egy harapás inni valót! A gyűlésen résztvevő közönség az eddigi régiségi leleteket a Budapestről még vissza nem küldöttek kivételével, és a kéznél lévő éremgyüjteményt a kaszinó tekeasztalára csinosan elrendezve, és közszemlére kitéve találta. A jegyzői toll vezetésére Bán Zsigmond felkéretvén, Ta­riczky Endre ur a megjelenteket szívélyesen üdvözölvén, ünnepé­lyes beszéddel nyitja meg a közgyűlést. Történeti képét mutatja fel egy régészeti egylet megalkotására vezető, előző mozgalmaknak. Elismerőleg emlékezik meg néhai Borbély Miklósról, ki ma­gas műveltsége, s Ugybnzgó szakavatottságával a Tiszafüredről ki­indult régészeti egylet alakítási tervének felkarolása által leghat- hatósabban működött legott annak célravezető létrehozásában, és Balogh Istvánról, ki hasonszellemü érdekeltségénél fogva öt buz- góan támogatta. Kik áldozataikkal mindketten lehetővé tették neki 1876. September havában az ország fővárosában tartott östörté- nelmi, nemzetközi congressuson közel 200 darab leleteivel, és e vidék régiségi telepeinek több rajzaival, s régészeti térképeivel együtt megjelenhetni. Melyek „Tiszafüredi kiállítás“ cime alatt e tjszabalparti vidékről, legnagyobb részben pedig Tiszafüreden az Asottkaiomból, e legalább is 3000 éves régiségi telepből gyűjtve igazolták a nemzet és tudós világ előtt, hogy e vidéken felfedezett ösrégiségi telepek a kibúvárlást, egy régészeti egylet alkotását méltán megérdemlik. Bővebben rajzolván szóló egy megalkotandó egylet működési irányát, célját, feltüntette, hogy a régészet mennyiben függ össze a magyar nemzetnek a többi népek közötti culturalis állásának követelményeivel. Ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy eddigi leleteit, és pénz- gyűjteményét „Tiszafüredi régészeti múzeum“ cim alatt a refor­mátusok fiiskolája emeleti nagy termében berendezvén, Tiszafüred város közkincsetil felajánlja. Melyek után felmutatván a tagokat jelző aláírási ivet, kitűnt, hogy a vidékről eddigelé 44, Tiszafüredről pedig 80. tehát össze­sen 124 tag van aláírva; s felhívja a közgyűlést a megalakulásra, a tisztviselők megválasztására, az alapszabályzat kidolgozásánál az általános elvek megalapítására. Szavai közhelyesléssel találkoztak. S a gyűlés további veze­A kacagó bajtársak adtak neki egy tele üveget ... és ö megitta a bort, de utána megette az üveget is! . . . Nehány hétig naponta gyönyörködtem ezen mutatvá­nyokban. De ugyan van-e gyönyör, melyet az egyhangúság megúnottá nem tesz?! Nehány hét múlva tehát kezdőm unni én is az arany-borjú spektákulumát, s feltettem magamban, hogy még egyszer megné­zem, s azután elbúcsúzom tőlük mindörökre. Ily szándékkal foglaltam el rejtekemet egy téli délután, s unalomtól álmosan néztem, hogyan gesztizál a szellemdús Kram­bambuli, hogyan fújja a füstöt a melancholikus Alter, hogj'an tán­col a ruha-fogassal a misantrop Kemény, hogyan csókolja saját magaskalapját jGlanef, s hogyan ropogtaija fogai között a vastag zöld üveget Roda. . . Már készültem elhagyni a helyet, midőn bedül az ajtó, és berohan K e s z y Aladár. Ezen Keszy Aladár egyike volt a legszebb tehetségű és olva- sottab ifjaknak, s pár hét óta jegyben járt Almay Jolánnal. Aladár szép fiú! Magas, délceg alakja, gazdag barna fürtéi, halvány, uemes arca, ragyogó egyenruhájában úgy tüntették elő, miut a férfi szép­ség mintaképét. Jolán ? Jolán tizenhat éves, tündöklő alak. Én ismertem mindkettőt, s épen azért nem bírok többet mon­dani róluk. A két lény egymásért látszék teremtve lenni. Pár nap múlva meg kellett volna történnie a menyegzőnek . . . és ime, Keszy Aladár a vőlegény, azon Keszy Aladár, kit soha senki sem látott kávébázban, ki soha nem ivott bort vagy szeszes fluidumot (a kis városban mindenki tudta ezt, — a kis vá­rosban mindent tudnak az emberek!) most berohan az aracy-bor- juba kikelt arccal, lángoló szemekkel, és elfojtott, rekedt, hangon egy üveg visontait parancsol. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom