Eger - hetilap, 1878
1878-04-04 / 14. szám
uninkáltatá8Í és cselédtartási kiadást is alig adta vissza; a bázbér- löknek legalább fele elviszi a házbért, mert nem tud fizetni. Az adózó nép jogérzetét s erkölcsi érzékét még inkább lerontja azon körülmény: bogy a legtöbb hivatalos körben és téren a nepotismus molocbja és a corruptio mindenható mesterkedése gyakorolja az uraimat. Számos hivatalnok, biró stb. nem ért kötelességei szabatos teljesítéséhez, vagy azt immel-ámmal kezeli, durva, goromba, hanyag, rest stb. és még is ott élödik az állam és nép nyakán, itt is, ott is pénzsikkasztás és megbízhatlan kezelés üti ki magát mindig s mindenütt, az adózók koutójóra; a rendőrök, pandúrok, csendbiztosok a nép védelmezése, a rendfentartása végett tartatnának . . . és épen ezekről suttognak mindenfelé zsarolást, durva kötekedést, bántalmazást és ezer-féle hivatalos visszaélést stb. Az intéző körök siketek s érzéketlenek maradnak az adóexe- cutiók által előidézett elkeseredett jajgatásokra; s akkor, mikor a jámbor s türelmes adózónak párnáját is elkótyavetyélik, a rabokat jó meleg ruhákkal s zsebbelivel is ellátják az adózók rovásaira stb. Mind ez és több ehhez hasonló állapot s miuden lépteu-nyo- mon elötünedezö adó-alap fietio, hivatalos hagyagság, tudatlanság, kapzsiság, nepotismus, kisebb nagyobb mérvű corruptio, sikkasztás stb; jővén szakadatlanul napfényre: mind ez az adózó tömeg jogérzületét és erkölcsiségét a lehető legnagyobb mérvben megrontja s elfajultá teszi; s ezért nem kell azon csudálkozui, hogy annak következtében rniDél nagyobb mérvet ölt azon demorizált állapot: hogy az adót csak kényszerítő eszközökkel lehet behajtani; és mindinkább kevesebb lelkiismeretességet csinálnak abból, hogy a ráfogott tételekre kirótt adók alól az adózó lehetőleg kihúzhassa magát, hogy a megadóztatást lehetőleg kijátszani igyekszik. A jog és erkölcsi érzéknek s kötelességérzetnek: úgy fent mint alant egyenlő mérvben s tisztán kell uralkodni. Azon kezdeményezés, hogy az adók behajtásának szorgalmazására már most megtételnek az elöintézkedések, teljesen helyén van; hanem valóban bámulatos, hogy már évek során át milyen egy keménypapírból készült hallcsövet alkalmazott, s a gépet mozgásba hozta. Egyszerre, a jelenlevők rendkívüli meglepetése, s cső dálkozása közt a phonograph megszólalt, s híven, tisztán hallható- lag ugyanazon hangon szóról-szóra ismétlé az elébbeni szavakat. A kísérletet a teremben jelenvoltak kitörő tetszésnyilatkozatai s tapsai kísérték. Edison segédje szintén amerikai. Jól beszél ugyan franciául, de némi sajátságos idegenes hiugj éssel. A phonograph pedig oly híven adta vissza még e különös hangejtést is, hogy a jelenvolt akad. tagok egyik tamáskodó tagja kétségbe vonta a gép működését, s Editon segédét hasbeszél önek tartotta. Erre gr. du Moncel foglalta el a segéd helyét, s a következő szavakat intézte a beszélő gépbe: „Köszönetét mondunk Edison urnák, hogy a phonographot nekünk bemutatta.“ S midőn erre a gép újból működésbe hozatott, s a gróf, szavait bár valamivel gyöngébb, de teljesen hallható tiszta, érces hangon, 8 tökéletesen ugyanazon hanglejtéssel ismétlé, — a bámulat tetőpontját érte el. A visszaadott beszéd oly tökéletesen hit, hogy csaknem képes az ember az egészet mystificatiónak tartani. E mellett a készülék szerkezete is oly egyszerű, hogy működésének természetességéről a természettanban jártas azonnal meggyőződést szerez magának ; s épen ez egyszerűsége az, mi a szakembert a legnagyobb bámulatba ejti! Edison phonograpbjának leglényesebb részét egy rezgő lemez képezi. A lemezre egy végén meggörbített tű van megerősítve, mely a -lemez rezgésével szintén rezgésbe jő s begyével egy henger felületét érinti. E hengert egy csavar segélyével úgy lehet forgatni, hogy a tü mindig más és más pontját érinti, s rajta egy csavaralakú karcolást vés. Mihelyt azonban beleszólottak a csőbe, melyben a lemez foglaltatik, s mihelyt tehát ez által a lemez és hozzá erősített tü rezgésbe jönek, a tü a hengeren nem ir le egy folytonos karcolást, hanem megszaggatott pontokat és vonásokat, melyek minősége csak attól függ, miiyeu a hang maga, mely a lemez rezgését előidézte. Ezek a pontok és vonások képezik a bang rezgéseinek photograpiáját, de élő, vagyis megelvenitö fényképét. Maga e megelevenités pedig igen egyszerű. A tüt egy kissé félretolják a hengertől, s a hengert magát visszacsavarják azon helyére, melyben akkor volt, midőn a gépbe beszélni kezdtek. Ha már most a tűt is eredeti helyzetébe illesztik, az a hengert mindig ott fogja érinteni, hol előbb, s belé fog érni azokba a karcolásokba, miket keservesen tengődik egyik napról a másikra az adózók legnagyobb része a rósz termésű évek, ragályos járványok s betegségek és a végetlenül messze elható krach pusztításai miatt; s a helyett, hogy gyapjún s repcén kívül valamely nagyobb jelentőségű termény szállíttatott volna ki Magyarországból, ide még csak a liszt, élet, szalonna és zsiradék-féle óriási irányban hozatott be. Ugyan ki nem tudná azt hazánkban, hogy már több éven át csak a legnagyobb maga megerőltetésével és a mindenféle nélkülözéssel való állandó küzködéssel képes az adózók zöme, csupán az egynapiéi a másikra való megélhetés s az (in és családja fen- tartása legszükségesebb eszközeit kiteremteni; az adózók azon gazdasági helyzetét, a mely már több év óta mindinkább elszegé- nyí'ö hagyatékként szakadatlanul száll át egyik évről a másikra. A gazdaember, az iparos, az üzletember egymástól él; és miután a gazdaembernek alig van meg a mindennapi kenyere, a gazdasága fentartására szükséges kiadásokat, adókat s egyéb szükségeit uzsorás pénzzel kénytelen fedezői; ugyan miből tudja a sok mindenféle országos, községi, egyházi, iskolai közmunka, ka- tonatartási stb. adózásokat, ruházkodási, élelmezésibb, kiadásokat előteremteni. 0 senkitől seui kérhet kamatnélküli előleget, neki a hónapok elsején sehonnan sem fizeti ki az ur isten a havi sallariumot; hanem önmagának kel! előteremteni a család s gazdaság fentartása szükségleteit, a sokféle adókat; hajnaltól késő estig utána kell lenni a legnagyobb hőségben is a legnehezebb munkáknak, és azonfelül mindenféle hatósági és financ-zaklatásoknak helyt kell állani. És mégis ezen nyomorult adózó népségnek, — a kinek egész éven át alig van egy nyugodt napja, — még azt hányják a szemére és menydörgik onnan a magasból a fülébe a hiivös szoba kényelmei közül: „Te ugyan éhezel, szomjubozol, éven át hallod és látod családod veszödségeit, a sok teendő s baj terhe alatt izzadsz és göruyedezel; — de te azért még sem teljesíted az állam irányában kötelességeidet; ez okon tehát minél kíméletlenebb exeeutorokat küldünk nyakadra. Mi ránk az nem tartozik, hogy az uzsorás adósságban nyakig úszol, nines egyebed rozzant butoraida belebeszélés közben csinált. 11a most a hengert forgatni kezdik, ez a tüt, a tü pedig a vele összeköttetésben levő lemezt fogja rezgésbe hozni, s e rezgés folytán ugyanazon hangokat fogja tökéletesen ismételni, melyek imént rezgésbe hozták. A phonograph működése tehát egyszerűn, tisztán mechanikai; a hang rezgése karcolásokat eszközöl egy kemény hengeren, e karcolások rezgésbe hoznak egy lemezt, mely aztán, mint minden rezgés, hangadásban nyilatkozik. A phonograph hengerét, nehogy minden egyes alkalommal újat kelljen alkalmazni, nem teszik ki közvetlenül a tü karcolásának, hanem bevonják egy óulappal, s a tü ezen végzi a karcolásokat. Természetes, hogy azután minden egyes esetben uj ónlapot kell alkalmazni, mint minden Íráshoz uj papírt. Az igy telekarcolt ónlapot aztán el lehet tenni, s tetszőleges időben újra a hengerre alkalmazni, minek folytán évek múlva is újra el lehet ismételtetni a beszélő géppel ama szavakat, miket egykor valaki belé beszéit. A phonographnak a francia akadémia előtt bemutatott példányát az Egyesült-államokból Európába egy utazó gőzösön hozták, melyen a beszélő gép igen kellemes szórakozásul szolgált a hosszú tengeri úton unatkozó utasoknak. Mindenekelőtt ismételte azon szavakat, miket még Amerikában hallott, oly biven, hogy az utasok azt hitték, hogy az illetők, kiknek hangját utánozta, a födélzeten vannak. Nagy mulatságot idézett elő, midőn az utasok egyike, az ismeretes angol hymnust: „God save the Queén“ hamis hangokon énekelte belé a phonographba. — s a beszélőgép nyomban rá ugyanazon hamis hangokon énekelte vissza a hymnust. S midőn a phonograph ugyané dalt többször is ismételte, az utasok minden már ismert, és visszaadott bands hangnál harsány hahotában törtek ki. Kétségtelen, hogy a phonograph, épen úgy. mint a telephon, még tökéletesítésre vár. De annyi bizonyos, hogy az utókorra nézve rendkívül fontos és érdekes jövőnek néz eléje, midőn általa a jövő nemzedék évek bosszú sora múlva is az eredeti Lü másolatában fogja hallhatni s visszaidézhetni hangját, beszédmodorát, kifejezéseit, énekét stb. azoknak, kik már régen a sir mélyében porladnak. Az Edison beszélőgépe mindenesetre egyike lesz a párisi világtárlat legérdekesebb s legbámnlatosabb tárgyainak.
