Eger - hetilap, 1877
1877-04-12 / 15. szám
114 ban való tényleges részvételre az elősorolt fontos tényezők képviselői mielőbb fölkéressenek. S hogy még tüzetesebben szóljunk a tárgyhoz: miután tudjuk, hogy Eger városa, a nyers terményeket illetőleg, csupán boraival állhat a kiállítás sorompóiba: sitkeres nyerstermény-kiálli- tás pedig csak úgy eszközölhető, ha abban a megye közönsége is tényleges és buzgó részt vészén: e végből szükségesnek látszik, hogy maga a kiállítás, a „hevesmegyei kiállítás“ jellegét öltse magára, s e célból az U gynek mindenekelőtt a megye főispánja, s ezzel kapcsolatban a megye közönsége lenne megnyerendő, s illetőleg az ügy előmozdítására s támogatására legelső sorban fölkérendő. Ezek megnyerése által hivatalos utón lehetne a tervezett kiállítást a megye lakosságának tudomására hozni, s az abban való tömeges részvétre buzdítani. Másodszor, s egyidejűleg Eger városa polgármestere, hatósága s képviselőtestülete lennének fölkérendök a nemes ügy buzgó felkarolására, s annak sükeres keresztülviteléhez való hozzájárulásra. Hasonló irányú kérelmek, s fölhívások volnának intézen- dök továbbá az egri érsekség, az egri fökaptalan uradalmaihoz, a gróf Károlyiféle uradalomhoz, mint a megye első rangú nagybirtokosságához ; a heves-jászkerületi gazdasági egyesülethez, a megyebeli bánya-társulatokhoz, gyártulajdonosokhoz, s azon egyesekhez, kik termelési vagy más körülményeknél fogva, mint tekintélyek ismeretesek a megyében, s kiknek hozzájárulása kiválólag van hivatva emelni s elémozditani a kiállítás sükerét. Ezek, nézetünk szerint, azon első s legsürgősebb teendők, melyeknek sükeres foganatosítása a cél ohajtatos keresztülvitelét biztosíthatja. (Folytatjuk.) Az egri takarékpénztár közgyűlése. Az egri takarékpénztár, mint részvénytársaság april 2-áróI részvéthiány miatt elmaradt s az alapszabályok értei mében f. hó 9-ére halasztott s ugyanakkor megtartott évi rendes közgyűlése következőleg folyt le. Elnök, Mészáros István, az egybegyult részvényes tagok meleg üdvözlése után a közgyűlést megnyitja. Ezután felolvastatott az igazgatóság, utóbb a felügyelő bizottságnak e lapokban már közölt indítványozó jelentése, mely jelentések alapján a megvizsgált zárszámadások és mérleg helyben hagyatnak, s a tisztviselőknek a szokásos óvások tentartása mellett a fölmentvény kiadatni határoztatik. Azon indítvány, hogy az 1876-ik évi 7791 frt 68 krt tevő tiszta jövedelemből 7500 frt vagyis részvényenkint 3 frt. az 1876- iki szelvényekre osztalékul adassék ki. a fölmaradt összeg pedig részben a szelvény bélyegköltségeinek fedezésére fordittassék, részben a jövő év számlájára tétessék: egész terjedelmében elfogadtatott s a szelvények beváltásának megkezd ésére f. april hó 10-ike tűzetett ki. Több indítványok részint elejtése, részint visszavétele után,- a felügyelő bizottság a következő három évre szavazat utján megválasztatott. A felügyelő bizottság tagjaiul megválasztattak: Ba- bócsay György, Simáczius Gusztáv és Kaan Sándor. Az eddigi felügyelő bizottságnak a tiszta jövedelemből eső s 82 frt 89 krt, tevő tiszteletdija, indítvány folytán, 100 írtra egészittetett ki.-4 T Á R G A. y Marguerite. *) — Kürthy Margitnak. — Ártatlan virágszál! Soh’se láttam mását . . . Megsejti, megérti A szív dobogását. Ifiak, leányok Félve kérdik tőle: „ Szeret-e igazán ? Hiven-e ? .. . szivből-e ?“ Beh szeretném én is Megkérdezni tőle: Szeret-e igazán ? . . . Hiven-e? . . . szivböl-e? Mi haszna kérdeném; Hisz rósz választ hozva Nekem a virág is Bánatot okozna ! (Eger, apr. 2. 1877.) Erdélyi Béla. Olaszhönból. Livorno, 1877. márc. 23-án. Aki Olaszország műkincseit, a classicai ó-kor, s a renaissance- kor termékeit akarja látni, az ne jöjjön Livornóba. Modern kereskedő-város ez, a szó szoros értelmében. S bár tagadhatlan, hogy magas, 7—8 emeletes, szép új házai, palotái; széles, tiszta utcái, terei, köztük a „Piazza d’armi“, hol a székesegyház s a Palazzo communale — és reale“ áll; majd az izraeliták temploma, Livorno e legrégibb helye , — Ferdinánd nagyherceg gyönyörű márvány szobra a négy szerecsen szobrával — érdekes látnivalók; még is a szépmüvé8zetek barátja unalmas, rideg városnak fogja Livornót találni s — elégedetlen lesz vele. *) Marguerite = mezei szegfű. Nem hiába az — „elégedetlenek“ építették. A Medici-dyuas- tia ugyanis e helyre hívta lakni a világ elégedetlenéit: Anglia keresztényeit, Spanyolország mórjait, s Portugálba zsidóit. Montesquieu méltán nevezi Livornót „a Medieiek mestermüvé“-nek ! De nem e mestermü az, miért ide kívánkozik az utas, — hanem a — tenger ! Sokat hallottam már a livornói világitó-torony felséges kilátásáról ; alig vártam hát, hogy oda is eljussak. Másfél hónapig válogattam az időben, s a legkisebb felhő is visszatartott utamról, — csakhogy a tengert — szépnek láthassam! S mégis, midőn egyszer végre-valahára útnak indultam s megérkezém Livornóba, — a legnagyobb zivatar fogadott. Egészen elkeseredtem. Ily csúf időért ugyan kár volt oly sokáig várnom és válogatnom. Ha nem lett volna időm kiszabva, ott hagytam volna Livornót az — indóháznál; — de igy, törik- szakad, a tengert látni akartam. Kocsisom — ezen óhajomnak megfelelöleg — nagy buzgó- sággal hajtott végig Viktor Emanuel szép corsóján, s már-már elérjük a tengert, ha az a kis csekélység közbe nem jő, hogy a kikötő nagy piacán meg kellett ismerkednem, azon régi magyar közmondás keserű igazságáról : „a lónak négy lába van mégis megbotlik !“ Ló nélkül, kocsi nélkül, egyedül kellett hát megtennem az utat! A legnagyobb viharban, locs-pocs közt siettem a tenger felé ! S mikor oda értem, a csodálattól dermedten állottam meg. Soha sem felejtem el e percet, midőn először és igy kellett látnom a tengert. Most aztán nem igen bántam, hogy válogattam eddig az időben; hiszen csak ily förtelmes csúf időben — szép a tenger! Előttem, mellettem mindenütt viz, — igazán ,tengernyi' viz! Csak ott a középen emelkedik a — meredek világitó torony! — Nem tudnám megmondani , mi volt az, a mi vonzott, a mi késztetett e torony felé! Innét, e helyről akartam én a tengert látni! Első percben — megvallva őszintén — megborzadtam, hogy ily iszonyú időben száljak a tengerre, s tegyem ki magamat a veszélynek; de már a másik percben ott voltm a bárkák mellett. Körülnéztem a kikötőben, s hol máskor egymás hátán járnak az emberek, s füldob-szakadásig kínálják bárkáikat, — most egy lelket sem lehetett látni sehol sem. A vihar mindenkit beker-
