Eger - hetilap, 1877
1877-02-08 / 6. szám
45 s az által ösztönöztetve, az egyesülés kigougyölt zászlaját e tisza- vidéki régészet teréu az ö nyomdokin tovább is fogjuk lobogtatni. Tariczky Endre. Egyleti élet. A heves megyei honvédek egylete f. évi jan. 25 én tartott naggyü- lésén a következő ügyek tárgyaltattak : Elnök Csiky Sándor az egybegyült régi honvédeket üdvözölvén, a gyűlést megnyitotta, a rendes jegyzőt hivatalos elfoglaltsága miatti távolléte következtében Lefevre Antal helyettesité. Elnök által inditványozfatott, miszerint az országos honvéd- gyűlésnek irányadó határozata nyomán helyén látná, hogy az elhunyt honvédbajtársak nevei jegyzőkönyvileg megörökittessenek; minek folytán a jelenvoltak következő elhunyt bajtársakat jelentettek be: Timon Zsigmond őrnagy, Okolicsányi József alezredes, Forgó István őrmester, Dombrády László százados, Lévay János főhadnagy, Bélák Ferenc honvéd, Letlinger Károly százados, Lisz- kay Mihály hadnagy, Domonkos Károly honvédhuszár, Veirech Sándor tüzér, Skorutóvszky Alajos őrnagy, Csiky Kálmán tűzmester, Nádasdy Pál honvéd, Bene János őrnagy, Obradovich Cyril százados, Thalalér Félix hadnagy, Soldos iSándor huszár százados, Korkoványi János huszárszázados, Szotterius Frigyes százados, Erdélyi József, huszár-százados, Derszib Ferenc hadnagy, Böszler Gyula őrmester, Stefan Károly őrmester, Benöcs József tizedes, Ferenczy Mihály főhadnagy, Czobel Antal hadnagy, Sávolyi József huszár, Pocsarovszky Ferenc honvéd, From (Jámborfy) Károly őrnagy, Goth Vilmos honvéd, Lenkey Károly hnszár-ezredes, Dominigh Köszeghi Gáspár fő-orvos, Belányi Ferenc honvéd, Ivá- nyi János tüzér, Mednyánszky Sándor alezredes, Lenes József százados. — Az indítvány elfogadtatott és batározatilag kimondatott, miszerint a heves és k.-szolnokmegyei lelkészek és községek elöljárói felkérendők lesznek, hogy az elhalt, s jövőben is elhalandó régi honvédek neveit az egylettel, illetve annak képviselőjével az elnökkel közölni szíveskedjenek. Elnök bemutatja a budapesti török fő-consul válaszát a hozzá küldött és a török nemzet irányában kifejezett, részvét-nyilatkozatra, mely meleg szavakban Írott válasz kedves tudomásul vétetvén, az egylet levéltárába megőrzés végett elhelyeztetni rendeltetett. Elnök felemlíti, miszerint a török sebesültek részére már eddig is igen szép összeg és nagy nienngiségü tépés jött össze, melyre nézve kér intézkedést tétetni, mire Csernyus Kálmán alenök előterjeszti, miszerint a jelen gyűlés napjáig összesen 619 frt 99 kr, és 160 frank aranyban úgy több mennyiségű tépés és sebkötö vászon van begyülve, a készpénz az egri keresk. ipar-bankban vau kamatozásra elhelyezve, a tépések és sebkötelékek pedig Kaán Sándor bizottsági tagnál vannak letéve, egyszersmind tudatja, miszerint jelenben is majd fele a kibocsátott iveknek az illetőknél künn van, — mely előterjesztésre határoztatott; miszerint a begyült és begyülendö pénzek addig is, mig az ivek beérkeznek, továbbra is az ipar-bankban helyeztessenek el gynmölcsözés végett; az ivfartók pedig, kik iveiket be nem adták, miután annak beadására hirlapilag többször fel lettek hiva, mielőtt neveik a hírlapokban közöltetnének, még egyszer és utóljára nyilt levelezési lapon szóüítassanak fel a nálok levő számozott és följegyzett ívnek beadó-ára, — minek teljesítésével a gyűjtéssel megbízott küldöttség bizatik meg. Petravich Bertalau egyleti-tag, mint a kápolnai szobor-bizottság volt elnöke a hozzá 1876. nov. 4-én tartott nagygyűlésből menesztett határozatra vonatkozólag előadja, hogy miután a szoboralapból felmaradt pénzösszeg érdemében nyilatkozatra több évben felszólittatott, kijelenti, hogy ö ez ügyben pénzt nem kezelt, hanem igenis azon bizottság pénztá noka az elhalt Lévay János baj- társ volt, ki az e részbeni számadását még éltében bemutatta, mely számadás terhe alól fel is mentetett, s tudomásával a felmaradott összeg kezelésével Pillér József bajtárs bízatott meg. Kéri tehát az egyletet, hogy e tekintetben, a további zaklatásoktól megkímélni szíveskednék; — mire határoztatott: A tett nyilatkozat tudomásul vétetvén, elnök megbizatik, hogy a szoborügyre vonatkozó számadást és jegyzőkönyveket kerestesse ki, mikből bővebb tudomást véve a legközelebbi közgyűlésnek részletes jelentését mutassa be. Csernyus Kálmán alelnök, mint megbízott tag, a kápolnai ügygyei egybefüggő gyászravatal elkészítése folytán keletkezett számlákat, melyek összesen 38 frt 22 krt tesznek, kiutalványozás, illetve kifizetés végett bemutatja; ugyanez alkalommal Pillér József egyleti tag jelenti, miszerint a szobor elkészítéséből felmaradott 357 frt 80 kr összeg a takarékpénztárban van általa elhelyezve, miről a betéti könyvet ezennel bemutatja', egyszersmind jelenti, hogy ezen összeg után a kamatok bennhagyattak, mi 6 éven át szép összegre szaporodott. Ezen jelentések folytán határoztatott: Csernyus K. állal a kápolnai honvéd-ravatal elkészítéséről bemutatott számlákban foglalt 38 frt 22 kr. kifizetése a szobor elkészitése után felmaradott összegnek kamatjából kiutavá- nyoztatik, s a kifizetésre Pillér József bajtárs utasittatik, s ezen összeg további kezelésével Pillér J. bajtárs továbbra is megbizatik. Ez alkalommal Takács János bajtárs, asztalos iparos előterjeszti, miszerint a katonaságtól haza jött fia által értesült, hogy a kápolnai honvédszobor az idő viszontagsága miatt igen megkopott és megszintelenedett, — fia keresményéből a kellő festékre szívesen felajánlja a szükséges összeget, ö pedig mig él, az elhalt bajtársak és a magasztos eszméérti hálás kegyeletből, minden évben fiával együtt minden költség követelése nélkül olajos festékkel a szobrot be fogja festeni. Ezen bajtársnak, ki a legszerényebb viszonyok között mint szegény iparos él, hozzá mérten igen nagy áldozatba kerülő nemes ajánlatáért az egylet jegyzőkönyvileg hazafias elismerését nyilvánítja; minthogy a kérdéses szobor befestésével a vállalkozó Halász László budapesti polgár még ez ideig is tartozik, elnök az ez ügyre vonatkozó iratok kikeresésére és a nevezett szobrásznak a fenlévö kötelezettsége teljesítésére való felhívással megbizatik. Ezek után az elnök a szép számmal megjelent bajtársak szives részvétét megköszönvén a gyűlést bezárja. Csernyus Kálmán, egyl. alelnök. Mi Mr a nagy világban? A ministerek vándorlásának, s illetőleg az osztrák-magyar egyezkedési kísérleteknek még mindig nincs vége. A magyar kormányférfiak a lefolyt héten ismételve fölutaztak Bécsbe, s ott hosszas tanácskozásokat folytattak az osztrák ministerekkel s az oszt. nemzeti bank vezérférfiaival. A kormányhoz közel álló lapok azon hirt terjesztették, hogy a baukkérdésben, a magyar kormány újabb engedékenysége folytán, már megegyezés jött létre, mely tegnap, szerdán végleg megállapítandó vala. Más oldalról azonban oly hírek is szárnyaltak, hogy a Tisza-kormány tántorithat- lanul ragaszkodik májusi megállapodásaihoz, 8 azon esetre, ha a bécsiek nem tágítanak, Tisza ur zsebében vitte Bécsbe a magyar cabinet lemondását. Az európai hatalmak képviselőinek conferenciája Konstantinápolyban dicstelenül feloszlott, — hogy újra folytassa a muszkák érdekében tanácskozásait — Bécsben. A conferentia tagjai ugyanis, nevezetesen: Zichy gróf osztrák-magyar, s Werther báró német nagykövet, továbbá a francia és olasz meghatalmazottak a török fővárosból egymás után szállingóztak — az osztrák fővárosba, s ott ütötték föl ez úttal folytatni szándékolt értekezleteik sátorfáját. Ide várják közelebbről Ignatieff urat, sőt talán Salisbury angol meghatalmazottat is. Igaz, hogy a képviselők bécsi összejövetele nem bir még hivatalos jelleggel; de nem tudhatni, mit akarnak ismét kifőzni az oroszok javára, kik a háborút újólag áprilig akarják elhúzni, s e célra — mint a tapasztalás mutatta — legjobb alkalom a diplomatizálás. Gortsakoff kérdést is intézett már a hatalmakhoz, mily eljárást szándékoznak eszközlésbe venni a makacs Törökország ellen, mely Európa jóakaró tanácsait oly kereken visszautasította? Úgy látszik, a muszka most erősen keresi Ausztria-Magyarország barátságát, s a törökök ellen monarchiánkkal minden áron szeretne egy hajóban evezni, — mi némely bécsi uraknak szintén kedvökre lenne. Azt hiszszük azonban, Andrássy grófnak kevés hajlandósága lesz a pétervári dudaszó után a medvével együtt táncolni. — Hát Bismarck ur ? Szépen mosolyogva dörgöli a kezét, s azt mondja, hogy mindenbe belé- nyugszik, mit Ausztria-Magyarország és Oroszország a keleti kérdésben határoznak. De azért kiadta utasításban Werther bárónak, hogy amennyire csak erejéből kitelik, tolja előre Bécsben a — muszkák szekerét. Említettük már, hogy Törökország maga nemes jószántából ajánlotta meg a békét Szerbia és Montenegro számára. A kis Montenegrónak, határigazitás cime alatt területnagyobbitást Ígért, Szerbiával pedig a status quo alapján akart békét kötni, de a béke megtartására biztosítékokat követelt. Ez alkudozások azonban, legújabb hirek szerint, meghiúsultak. Az elnyomoritott Szerbia ornla- dinista-kormánya, arcátlan követelésekkel áll elé; s igy várható, hogy a fegyverszünet lejártával a háború újra megindul a szerbek
