Eger - hetilap, 1877
1877-05-31 / 22. szám
170 14) Özvegy Jungreisz Lipótné pásztói lakos panasza, Roosz Lajos Pásztó község birája ellen. 15) Antal István kaali, Francz István kompolti, Kalmár Sándor tisza-nánai, Tóth Ferenc gyöngyösi, Angyal Gábor kömlöi, Váradi István mérai, Tárnái Gyula egri lakos katona-elbocsájtási kérvénye. 16) Harangi Ferenc bodi, Tóth Pál feldebröi, Katona János feldebröi, Kovács István feldebröi, Müller Ferenc nagytállyai, Besznyák János Pál egri, Zám Ignác tiszaörsi, Tisza János bak- tai, Sztics Bálint tiszanánai, Galambos József tiszanánai, Csonka Márton feldebröi, Balázs János Ignác egri, Pászti Gáspár egri és Nagy Pál egri lakosok nösülhetési engedélyérti kérvénye. 17) Kaan Sándor egri lakos az 1877. évi fényüzési adó ellen. 18) Földváry János szűcsi birtokos az 1877. évi fényüzési adó ellen. 19) Özv. Ujlaky Antalné egri lakos az 1876. évben kivetett fényüzési adó ellen. 20) Karpelesz Vilmos telek-pnsztai birtokos az 1877. évi fényüzési adókivetés ellen. 21) Lipcsey Imre tisza-füredi lakosnak, az 1877. évi fényüzési adókivetés ellen. 22) Bodor János gy.-ptispöki lakos az 1877. évre kivetett fényüzési adó ellen. 23) Végh József egri lakos az 1877. évi házosztályadó kivetés ellen. 24) Diviaczky Károly uradalmi kasznár, gy.-püspöki lakos az 1877. évi fényüzési adókivetés ellen. 25) Majzik Viktor országgyűlési képviselő, T.-Mérán 1877. évben kivetett általános jövedelmi pótadó ellen. Az osztrák külügyi politika 1848 óta, A mindenható osztrák államkancellár Metternich herceg hires jóslata: „utánam az özönvíz“ — amint ö a magas politika színpadáról s a legfőbb hatalom magaslatáról lelépettetett, s eltűnt, a szó legszorosabb értelmében azonnal beteljesedett, úgy az egyetemes európai, mint a specialíter osztrák politikára nézve. A politikai özönvíz, azt mondhatni, mindenfelé megfékezhetle- nül, mértéket, határt s irányt nem igen ismerve és nem is tartva, csapongott ide s tova és tört s rontott. Hogy Ausztriában a forradalom előtti uralkodói mindenhatóságot vissza lehessen állítani: az udvar kész volt az orosz cár jó szolgálatait elfogadni; és a „muszka segédseregeket“ bevezettette Magyarország leigázása végett. I. Napoleon uralmának megsemmisítése óta , az orosz cár Európa nemzetközi politikájában, az uralkodók legfőbb tanácsa körében, mintha ö volna a létező állami viszonyok fő pro- tectora és az úgynevezett „legitim jogok, az állami legitimitás megtestesült képviselője s tekintélyét kiváló súlylyal érvényesíteni tudó con8ervatora,“ — bizonyos világhatalmi autocrata fensöséget és vezérletet törekedett a maga számára elsajátitani s gyakorolni. Ezen fensöbbség az által méginkább emelkedett világhatalmi kiterjedése tekintetében, hogy a vezérkedö öt európai nagy hatalmasságok egyike, birodalmában hatalmát egyenesen a muszka cár segítségével állította helyre. Az osztrák mérvadó köröknek az volt a szerencsétlenségük: miszerint azt hitték, hogy amint 1849-ben a reactio hatalomra s uralomra kapott, az 1848-ki forradalom előtti állami és nemzetközi állapotokat könnyű lesz helyreállítani; és az öt nagyhatalmasság újólag és továbbra is azon egyensúlyozó conservativ szerepet fogja együtt s egymás mellett játszani, a melyet az egykori orosz, porosz és osztrák államkancellárok egész bureaucrata pe- dantsággal és rokonszenvező féltékenységgel szigorúan observáltak egymás közt. Egyszóval: hogy az 1850. után következő korszak ismét a bécsi congressus tanaira és határozataira lesz visszaállítva, s egyenesen annak lesz a folytatása. Épen ez okon a bécsi uvar: olasz- és németországi traditoit s vezérkedését továbbra is érvényben hitte tarthatni. Azonban a francia-, orosz- és porosz uralkodók csakhamar más, modernizált jogi fogalmak szerint kezdettek működni és vezénylő világhatalomra törekedni. III. Napoleon proclamálta legelsöbb: hogy ö többé nem isA T Á R G A. ► Falusi csendélet. Életképek Kürthi Jenőtől. Két év története. Együtt ültünk tehát ismét Prokop barátommal épen úgy, mint két év előtt. Először is megnéztük egymást. — ügy látom, fráter barátom, maga e két év alatt négy évi egészséggel rendelkezett! — Na, teccik tudnyi, sakk megvagygyunk! De zurazsag . . . enyem zizsten, hogygy megsovankotta magat! — Jha, velem elbánt az idő, félek, hogy a jövő két évnek már nem jut belőlem semmi! — Juj! ne mongyon zurazsag, mer bizzom megrikattya! — Oda se, fráter Prokop ! nem élhet az ember mindig, elöbb- utóbb meg kell annak történnie! — Zurazsag! ha nekem aszongya: „eleb utob,“ bohpriram si- rattyuk magát, ha meg aszongya: „fráter Prokop,“ — siratyuk magunkat. — Hát minek mondjam ? — Mongyon nekem Zabuzcin, vagygy Zestok, vagygy színész, vagygy komediazs . . . bánok izs en! — Hát jól van pan Zabuzcin, ezzel tehát tisztában volnánk, hanem már most mesélje el nekem, mit csinált e két év alatt? — Sokk . . . nagyon sokk! — Nem tesz semmit, kitelik a hoszú éjszakából! . . . János, hozzon fel a frissiböl! — Zurazsag tugya, mi kell szegin magygyar színesznek ! . . Hat hun izs kezgyunk ? — Ott, midőn két év előtt elváltunk egymástól. — No bizzom . . . mikor elváltunk magunkot, házzá mentünk zin zárnék, zenyim kolostorba, ott vóta nagygy dolog: nálunk vóta vendégnek az miltozsagozs zástupce, kegyelemzurazsag. Mingyan huztunk le borr, meg borr ... jó veress . . . fajin fehír . . . azz fráter kókusz meg pantsolta sokk dragalatozs eledel. Azz miltozsagos zástupce nem győzte maganak a sokk ditse- ret azz fráter kókuszra ... ott izs vóta nekünk vendeg egygy hétig. Mikor elakarja menyi, aszongya fráter kókusznak sutyomba: — Halya, fráter kochem, maga nekem nagygyon derek kókusz, nagygyon tudomanyozs birge-farkat kirántotta! Gytijjön nekem szakatsnak . . . adom szíp fizetezs . . . nem izs lesz fráter kókusz, hanem titulalya magát minden zinazs „pan francauzon — szakats.“ Frater kókusz nagygyon tetcette magát azz francia szakats ... elbut8uzta gardianytú, meg tálunk izs. Ahogy mikor nekem mongya zeset, aszondok neki: — Frater kókusz, vótunk magunknak jóbaratya ... te vótad fráter kókusz, en vótunk fráter ssenkár. Ha te menel francia kókusznak . . menek zen izs — talian ssenkarnak. Mentünk izs. Azz miltozsagos zurazsag adta nekünk sokk minden! Neki fehír lajbi-, nekem sarga nadrag. Zen húztam neki sokk zborr — talianul . . . ö sütötte neki francia petsené — magygyarúl . . Ájj! nagygyon szípen éltünk három hétig . . . akkor zurazsag bukta magat . . . azz kástely vette Icig, aminek nem kellette se francauzon- kókusz, se talian ssenkar ! — No, baratya, fráter kókusz, mit mozst megtsinalyuk ? Frater kókusz zokozs zember maratta akkor izs, mikor lette francauzon szakats. — Mi tsinalyuk? — Zen megtsinalok, hogygy elveszek Nani szobalan felezsig . . . van neki egygy kitsin piz!
