Eger - hetilap, 1877
1877-03-15 / 11. szám
84 X. Csoport. Közművelődési tárgyak, tanszerek, tudományok és szépművészeti tárgyak. Festészeti- és kézirajz-müvek, tanszerek, tanodái szerelvények, oktatásügyi munkák, tanodái munkálatok, természettan, régiségtan, stb. Végtárgyalás Borsos Sándor ügyében. Borsos Sándor, országosan birhedt rablógyilkos bűnügyében az egri kir. törvényszék, mint ez ügyre nézve a tnagy. kir. igaz- ságűgyminislerium által delegált fenyitö bíróság, a múlt hétfőn, f. hó 12-én tartotta a végtárgyalást. Elnök : Cservenitz Mihály tszéki bíró ; bírák: Hauák Sándor, és Öllé László tszéki birák; közvádló: Berkó Aladár, kir. alügyész; tszéki jegyző: Lenk Gyula. Védő ügyvédek : Polonkay Endre (Borsos S.), Gáky Ferenc (Oroszi Ágost), Gáspárdy Géza (Tóth Márta, Nagy Sámuel), Poppel Gyula (Vas Andr. liléi Kovács Sánd. stb.) Fővádlott: Borsos Sándor jászkiséri ilietöségíí, 30 éves, országoson hírhedt rabló, az Alföld réme, kinek garázdálkodásai miatt statárium kihirdetése vált szükségessé, s kinek fejére 500 írt dij volt kitűzve, elfogatván, a jászberényi kir. tszék által rablógyilkosság miatt 20 évi börtönre ítéltetett, a jberényi börtönből azonban, 1875. aug. 12-én más két társával együtt vakmerő bátorsággal megszökött, s egy ideig a püspökladányi pusztákon tartózkodott, hol szarvasi származású Karlik Jánosnak adta ki magát. Az itteni életmódot azonban csakhamar megunván, Bpes're ment, s ott revorverrel látta el magát. 1875. okt. 23-án szülőföldére visz- szatérve a gyendai csárdába állított, s az ottani koresmárost, tiller Kovács Sándort fölszólította, hogy Borsos szeretőjét, Tóth Mártát Jászkisérröl hozza ki. K. Sándor e megbízatást teljesítvén, Borsos Sándor ettől fogva szeretőjével, Tóth Mártával együtt jári, atyja jkiséri tanyájára, majd Hevesre mentek Oroszi Ágostonhoz, kivel Borsos régebben összeköttetésben állott. Majd okt. 27-én Jki- sérre visszatérvén, Törös Andrásnál talált menedéket, mig Tóih Mária anyjához ment. Okt. 29-én ismétutra keltek, s 2 heti bolyongás után, nov. 14-én újból Orosz Ágostonhoz tértek be Hevesen, hol Tóth Mártát visszahagyván, Borsos S. Orosz A. és az ez által fölhívott Nagy Sámuel nov. 14-én éjjel megindultak azon célból, hogy alkalom adtán rablást kövessenek el. Két napi barangolás után, F.-Abony, Szihalom, Csaba és Miskolcon által nov. 16-án este felé a barangodi csárdához értek, s midőn onnét is tovább indultak, Löllbach Miklós zempléni gazdatiszttel, ki Szadáról saját kettes úri fogatán haza felé tartott, találkozva, útját állották. Nagy Samu a lovak elé állt, Borsos és Orosz pedig fölvont revolverrel a kocsi mellé mentek. Borsos a kocsira hágva, s revolverét szegezve L. Miklósra, pénzét követelte, ki is 15 frtot tartalmazó tárcáját átadta. Borsos azonban még óráját is elvette, azután pedig L. Miklóst és kocsisát leszállítván, a rablók maguk ültek a kocsira s elhajtottak. Nov. 17-én értek Hevesre, hol a zsákmányon megosztoztak. Oroszinak jutott a bunda, óra és 6 frt. Nagy Samu kapott 1 frtot és a pokrócokat. Borsos pedig a megtartott lovak és kocsival, Tóth Mártát magához vévén, Csász felé ment s a hat- roDgyosi pusztán Singer Péter gazdatiszttől 5 frtot és egy birkát, majd Bischitz M. (anyáján Eckerman gazdatiszttől 10 frtot és lovainak takarmányt zsarolt ki. Innét Búza felé ment. Orosz Guszti pedig nyomon követte őket, állítólag azon célból, hogy Borsost visz- sza csalva, a csendbiztos kezeibe szolgáltassa. Uiólérvén őket, visszafordultak Heves felé, miközben a várfeneki csárdánál Orosz G. Cseh Mátyás kanászfiut tettleg bántalmazta. Majd F.-Abonynál, üldözéstől tartva, Kertcsend felé Gyöngyösre tértek, hol Orosz 50 revorvertöltéssel látta el magát. Innét Hortra, végre nov. 23 án Hevesre tériek vissza Orosz lakására, hol ugyanazon éjjel Sághy M. csendbiztos által elfogattak, s a fenyitö tszéknek átadattak. Elnök, Cs. M. a nevezett nap regg. 9 órakor a tárgyalást megnyitván, a nagy számmal megjelent hallgatósághoz intézett szokásos figyelmeztetés után, felolvastatnak a tárgyalásra vonatkozó iratok. Borsos S. vallomása olvastatván, elnök felhívására, maga a vádlott, a hallgatóság érdeklődése közt, következőleg beszéli el a jberényi börtönből való megszökésüket: A jberényi 5. számú börtönben — úgymond — négyen voltak elzárva: Ócskái Sándor, rablógyilkosság miatt halálra Ítélt rab, Gombos Lőrinc vizsgálati fegyenc, és ö. A negyedik nevét nem tudja. Miután Borsos és Ócskái 1 év és 12 napig voltak már keresztvasba elzárva, ezenfölül amaz halálra, ö pedig 20 évi börtönre Ítélve, eme nyomasztó állapotukban elhatározták, bogy kedvező alkalom fordultán a börtönből megszöknek. Ez sükerült is aug. 12-én. Keresztvasaikat elébb a kövön csiszolva megkoptatták és lecsavarták, s midőn estve 8 órakor a bürtöufelügyelö egy börtönörrel, ez utóbbi egy lámpával kezében, vizsgálat végeit börtönükbe léptek, előbb Ócskái, nyomban utána Borsos és harmadik társuk, kirobanva a folyosóra törtek, g az ott álló két őr kezéből a fegyvereket kicsavarva, a börtönörökre az ajtót rácsukták, s a sétandvarra menekültek, hol egy lajtorja segítségével a kőfalon át a szabadba jutottak. Hogy társai merre vették utjokat? nem tudja. Nem kevés érdekkel birt Orosz Ágoston vallomása, ki szemtelen önbizottsággal makacsul azzal védte magát, hogy ö csak azért társult Borsossal, hogy alkalma nyíljék ezt a büntető igazság kezeibe szolgáltatni. Valahányszor azonban a bíróság kérdéseivel kelepcébe került, nagy jámborul elismerte, hogy biz ö egyben- másban tévedett. Azon kérdésre pedig: miért fenyegette L. Miklóst felvont revolverrel ? azt válaszoló: nehogy a megtámadott gorombáskodni találjon! A számszerint 13 vádlott vallomásának hitelesítése után, a délutáni órákban folytatott, tárgyaláson a tanúvallomások olvastattak fel; minek befejeztével vádló kir. ügyész B. Aladár élénk vád- beszédben előterjesztvén indítványát, Borsos Sándort rablás és két izbeni zsarolás vétségében elmarasztalni, s tekintve azon körülményt, hogy előzőleg már húsz évre el van Ítélve, kötél általi halálra, Orosz Ágostont, rablásbani részvét s tettleges bántalmazás bűnében elmarasztalva 15 évre, Nagy Sámuelt 12, Tóth Mártát 2, Orosznál és a többi vádlottat 1 8 ilietöleg V2 évi börtönre Ítéltetni kéri. Következtek a védbeszédek, melyek között különösen Borsos védője, Polonkay E. ügyvéd hosszasabb, talpraesett, főleg a bíróság szivére hatni célzó, és sok bensöséggel előadott védbeszédjét, lankadatlan figyelemmel kisérte a hallgatóság. Azután a bíróság visz- szavonult s 1V2 órai tanácskozás útán kihirdette az Ítéletet, mely szerint Borsos Sándort a Löllbach M. ellen elkövetetett rablás és ezt kővető 2 izbeni zsarolás bűntényében elmarasztalva, a már jogerőre emelkedett 20 évi börtönbüntetés kitöltése u’áu, újabb 10 évi, Orosz Ágostont, rablásbani bünrészesség, s tettleges bántalmazás bűntényében marasztalva 6 évi, Nagy Sámuelt 4 évi börtönre Ítélte. Tóth Mártának bünrészessége büntetésébe 14 havi vizsgálati fogságát tudta be, a többi vádlottakat pedig fölmentette. Borsos Sándor, az egykor rettegett rabló, a tárgyalásnál mint szánalomra méltó, megtört és sorvasztó láz által végkép elcsigázott, nyomorult alak jelent meg, annyira sem lévén képes, hogy helyéből fölemelkedjék. Csak a börtönörök segélyével birt a teremből eltávozni. Orosz Ágoston ellenben, egy középkorú köpcös férfiú, kihívó, vakmerő tekintettel, ki élénk szemjátéka s furfangos feleletei által törekedett a jelenvoltakaí irányában kedvezöleg hangolni. Mi hir a nagy világban? Az országgyűlés jelen (második) ülésszaka, hir szerint, e bét végén fog királyi leirattal bezáratni, s a húsvéti ünnepek utáni időig elnapoltatok Ennek következtében a képviselöház egyik közelebbi ülésében, Tisza K. belügyér előterjesztésére, elhatározta, hogy a bagatcll-ügyekre vonatkozó tjavaslatot, melynek tárgyalása, fontosságánál fogva is, több időt vészén igénybe, csak a húsvéti szünetek után fogja tárgyalás alá venni. A keleti kérdésben újabb hir kevés. Ignatieff Berlinből Parisba ment, bogy az orosz terveknek a hatalmakat megnyerje, s együttes működésre bírja Törökországgal szemben. Tervének, mely igen békés szelleműnek látszik, hir szerint már megnyerte a német és francia kormányokat. Most a diplomatia feszülten várja Angba nyilatkozatát. Ignatieff Párisból, hir szerint, Becsbe megy. Törökország azonban újra megelőzte az orosz diplomata furfangos tervét, amennyiben egy, a hatalmakhoz intézett jegyzékében kijelentette, hogy a conferentia javaslatait kész keresztülvinni, ha időt engednek reá. Egyébiránt mindenki tudja, hogy az egész orosz diplomatizálás csupa komédia, mely arra szolgál, bogy a háború megkezdésére kedvező idő beálltáig a dolgot valamiképen elhuzza-vonja. A béketárgyalások a porta és Montenegro közt lassan haladnak előre. Angolország, hir szerint, a béke esetére, Törökország számlájára annyi pénzt Ígért Montenegrónak, mennyit a fekete hegyek lakói még soha sem láttak. A török nemzetgyűlést Konstantinápolyban a közelebbi napokban a szultán, kinek egészsége teljesen helyreállt, személyesen fogja megnyitni.
