Eger - hetilap, 1877
1877-04-12 / 15. szám
115 Jegyzéke az april 16-án tartandó megyei közgyűlés tárgyainak. 1) Az alispán, árvaszék, föpénztárnok, főmérnök és főorvos jelentései. 2) A közigazgatási hatóságnak az 1876. VI. t. e. 63. §. értelmében a közigazgatás állapotáról szoló jelentése. 3) Törvények kihirdetése. 4) A következő közgyűlés napjának kiűzése. 5) Az idősb Puky Miklós lemondásával megürülő közigazgatási bizottsági tagságnak- és az ideiglenesen helyettesített közép- tarnajárási szolgabirói hivatalnak választás utján való betöltése. 6) Herkl Sándor a pétervásári járási katasteri bizottság tagjának lemondása következtében uj tagnak választása. 7) A m. kir. pénzügyminszternek 11123 sz. rendelete, hogy az adófelszólamlási bizottságba a tagok megválasztassanak, továbbá a belügyminiszternek 853. sz. rendelete, melyben értesít, hogy az Egerben alakítandó felszólamlósi bizottsághoz Ftilöp Józsefet elnöknek és Nánásy Ignácot alelnöknek nevezte ki, a közigazgatási szakosztály előterjesztésére. 8) A m. k. belügyminiszternek a megyebizottsági tagok megválasztása végett szükséges választó kerületek újra alakítása- és a segédszolgabiróságok felállítása tárgyában kelt rendeletéi a köz- igazgatási szakosztály véleményes jelentésével. 9) A megyei házi s egyéb pénztárokról 1876. évben vezetett számadások, a pénzügyi szakosztály előterjesztésével. 10) A m. k. belügyminiszternek az iskolai könyvtárak felállítása tárgyában kiadott rendelete s a közigazgatási szakosztály véleményes jelentése. 11) A m, k. belügyminiszternek 28169. számú a községi költségvetéseknek mikénti szerkesztésére vonatkozó rendelete. 12. A m. k közmunka és közlekedési miniszter a m. k. vasgetett odújába. Csak én állottam ott a tenger szélén egyedül, mint egy Robinson. Nagy sokára, a kikötő egyik üregéből megszólalt valaki. „Csak nem akar a Signore most a — Lantornához menni ?“ S mikor aztán megtudta tőlem, hogy én bizony nem passióból áztatom itt magamat; dupla vitel-dij mellett kész volt velem a — tengerre szállani. Hogy mily vihar dühöngött ekkor; s hogy a szél mily bö- sztilten dobta ide s tova bárkánkat, — ennek jellemzésére elég lesz, ha megemlítem, hogy utunkat a rendes öt perc helyett, közel fél óra alatt tehettük csak meg s ez idő alatt nem egyszer akarta visszafordítani hajóját emberem. Valóban borzasztó idő is volt ez! Szinte bámulom most magamat is. Bőrig átázva jutottam a világító-toronyhoz, melynek alapzatán percekig kellett várnom, mig az iszonyú vihartól, — mely kis híja volt, hogy be nem sodort magával a tengerbe — befuthattam a toronyba, melynek néhány-száz apró meredek lépcsőin lihegve haladtam felfelé. Fent, a torony tetején, az „Observatorium“-ban egy derék öreg ember fogadott. Szegény öreg, ijedve csapta össze kezeit, a mint engemet megpillantott. „Buon giorno, Signore!“ — mondá félig gúnynyal, félig sajnálkozással, s azzal, se szó, se beszéd, fogott egy nagy téli bundát, 8 minden teketória nélkül betakart vele erősen, mert — Jó lesz ám vigyázni" — tévé hozzá figyelmeztetőleg. Hazudnék, ha tagadnám, hogy bizony jól — esett a bunda. Emberem, (a jó Mongiardini Károly) egy szót sem szólt, mig ki nem pihentem magamat, s csak ezután kezdé rá, hogy ö megmondja, minő nemzetiségű vagyok. Kíváncsian néztem okos arcára. „Ha különc ön Signore“ — mondá egész őszinteséggel — „s ezért tette meg ez utat ilyen időben: úgy „angol“ ön, de — ha bátorságból szállt a tengerre: akkor „magyar“ ön!“ Én bizony puszta álszemérem miatt, nem tagadtam meg hazámat. Emberem majdhogy a nyakamba nem borúit! „Oh a magyar, gavallér nemzet — kiáltott lelkesülten — „két évvel ezelőtt egy magyar embertől kaptam — öt lirát!“ „Vedd tudomásúl“ — gondolám magamban, s azzal a jó öreg kíséretében kiléptem az erkélyre. Felséges, isteni látvány tárúlt szemeim előtt ! Itt láttam, itt tudtam csak meg, mire képes a — természet!? Mire képes a — tenger?! Borzasztóan szép látvány volt ez! Az egész láthatárt stirü, setét fellegek boriták. A tenger zajuti és hajózási felügyelőség szervezé séröl értesíti a megye közönségét. 13) A m. k. honvédelmi miniszternek felhívása, a honvédtisztek özvegyei s árvái részére alapítványok tételére. 14) A m. k. belügyminiszternek a legtöbb adótfizetök adóhivatali kimutatása tárgyában kelt feliratra adott válasza. 15) A m. k. belügyminiszternek 11630. sz. rendelete, hogy Recsky László szolgabiró az 1877. évre mozgósítás esetén jelen polgári alkalmazásában meghagyatik. 16) A magyar történelmi társulatnak a megyét az alapítók sorába belépésre felhívó megk eresése a közig, szakosztály vél. jelentésével. 17) A m. kir. honvédelmi miniszternek 4082. sz. rendelete a lovaskatonaság beszállásolásának időpontjára nézve, a közigazgatási szakosztály előterjesztésével. 18) Pest-Pilis-Solt- Kiskun megyének a képviselöbázhoz Ausztriával kötendő vámszövetség a bankit gyi megállapodások tárgyában intézett felirata a köziga zgatási szakosztály véleményével. 19) Mersics Nándor és Csány község kérvénye, hogy Csány községben fiók-gyógyszertár felállittatbassék ; a közig, szakosztály előterjesztésével. 20) Pest megye közönségének a személy és vagyonbiztonság érdekében a m. k. helügymin iszterinmhoz intézett felirata szakosztályi véleménynyei. 21) Pataki Ferenc s érdektársai gyöngyösi lakosok által az erdei legeltetés és faizás megszorítását panaszló folyamodványa következtében kelt küldöttségi jelentés, és a közig, szakosztály előterjesztése. 22. Somogy megye közönségének a hagyatéki tárgyalások körül tapasztalt hiányok orvoslása tárgyában kelt felirata szakosztályi véleménynyel. 23. A közigazgatási szakosztálynak előterjesztése, a községek lőtt, zúgott folytonosan ; az ég, komoly arcához hűen — mormogott, dörgött szünet nélkül; olykor-olykor meghasadt az égboltozatja, s szemetkápráztatólag villámlott egy borzasztót, mely tündé- ries fénynyel világitá meg a távolban Gorgona, Capraja és Elba szigetét. Elkábúlva szemléltem e ritka tüneményt. Shakespearenek ily helyről valahonnét kellett megírni „Lear király“-a azt a jelenetét, a hol az őrjöngő ősz király lesújtva bá- múlja a vihart, megalázva, türelmesen szenvedi, mint kúszálja szerteszét a bőszült szélvész ősz haját, mint veri a zápor agg fejét, mint cikázik a villám könytelt — szemei előtt! „Hiszen ők nem — lányaim !“ Vo ltairet kellett volna ilyenkor ide hozni, ki mint Fievé! mondja — szeretett minden^nagyszerüt kicsinynyé tenni: —- tiadd kicsinyelte volna a tenger nagyszerűségét. Az embernek be kell ismer nie, hogy a természet hatalmasabb nálánál. S még is Socratesnek igaza van: „kis Isten az — ember!“ E torony méltó példa rá. Közel hat század óta áll itt a tenger mélyében e torony, s a tengernek — ez önmagával meghasonlott bősz elemnek — ellenében folytatott millió harcában, mindig ö volt a győztes ! Ily harcnak voltam szemtanúja én. Az ég dörgése, a menny villámlása között vette kezdetét a csata. Aeolus kibocsátá minden szeleit, hogy azok — mint a bika-viadaloknál szokták a vadál- lat-hajszolók — felkorbács olják a tengert, s böszülten hajtsák hullámait a torony nyakára. Az egész tenger kié melkedett ágyából. Kiterjeszté mindkét kezét a tenger partjára, hogy megfogózkodva bele, annál hatalmasabb legyen. A hullám-tömeg pedig jött messziről hihetetlen gyorsasággal, s mikor oda ért a to rony lábához, egy pillanatra hátra- hajlott, 8 aztán rettentő düh hel csapott a torony falzatára. S a másik percben — széttörve ezer meg ezer darabra, az óriás hullám-tömegből csak apró, néhány habfoszlány marad, mely lankadta n, kimerültén lapult oda: — a szárazföld partjához. Megelégeltem e csatát, s jól esett a kéjes érzés, hogy — ily látvány után, mely a keblet csak felzavarja, — oda mehetek, mely a keblet nemes megnyugvással tölti el — s ez, a művészetek két örök hazája : Florenc és Róma. Fenyvessy Ferenc. *
