Eger - hetilap, 1877
1877-02-15 / 7. szám
XVI. ér-folyam. 7. szám. 1877. febraár 15-én. Előfizetési díj: Egész évre . Félévre . . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám . . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft Ul hr. . — 45 kr. . - ttkr. EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 1'5 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Qy. könyvkereskedése (Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Eger febr. 13. 1877. Két nemzet sorsa áll ez idők szerint a válság zenithjén; a „lenni vagy nem lenni“ végzetszerü kérdésének megoldása előtt. Két nemzet sorsa, melyek századokon át, mint bősz ellenek, véres harcokat vívtak egymás ellen, s miután a bősz küzdelmekben egymás erőit, hatalmát megbénították, letiporták, most, a fenyegetőig föllépett európai népmozgalmak, s politikai viszonyok vészjósló viharfellegeinek közepette veszik észre s látják be, hogy nemcsak fajrokonok, de sorsuk is közös, s egymás támogatására vaunak utalva. Két nemzet sorsa, kik épen úgy a vér jogával szerzék Európában hazájokat, mint a többi elhatalmasodott vándorfajok, s ezek által mégis betolakodott idegenekül tekintetnek az európai nemzetcsaládban, bivatlan zenészekül az európai con- certben, kik immár divatból kiment hangszereken az ö szolgaftt- löknek kellemetlen, s veszedelmes nótákat fújnak ! E két nemzet a magyar, és a török. Mikorra e sorok megjelennek, olvasóink bizonyára értesülve vannak már, hogy a Tisza-kormány, miután a perfid osztrákokkal a bankkérdésben a végletekig vitt engedékenység mellett sem tudott egyességre lépni, a nemzet s a monarchia sorsa fölött aggódó fejedelem pedig a különben jogosnak tartott önálló magyar nemzeti bank fölállítására a jelen válságos viszonyok közt az engedély megadását nem tartotta tanácsosnak, — lemondását beadta, s e lemondást ö felsége elfogadván, a couservativ jobb ellenzék nyomban Bécsbe hivott vezérférfiait, b. Sennyey Pált, és Majláthot kínálta meg egy uj cabinet alakításával. Sennyei azonban, hir szerint, kijelenté ö felségének, hogy a mai viszonyok közt a kormányt el nem vállalhatja. Közelebbről tehát Ghyczy, és Bittó volt ministerek hivattak föl egy, valószínűleg átmeneti kormány alakítására, azt hisszük, szintén eredmény nélkül. Mi fog tehát történni? A bécsi sajtó, mely a Tisza-kabinet lemondását közönynyel fogadta, miután Tisza ur az osztrák hadi párt körében nem igen grata persona, — nem kissé ijedt meg egy conservafiv magyar cabinet alakitásának eshetőségére, mely a mostani osztrák kormány bukását, s alkalmasint a Hohenwart uralmat vonta volna maga után, — ma már szelidebb nótákat du- dolgat, s az osztrák kormánynak a [magyarok iránt engedékenységet ajánl. Hoszas huzavonás, osztrák cselfogások, perfid szószegések, s ármánykodások után végre itt az ideje, hogy Ausztriával komolyan végezzünk. Mai viszonyaink közt mi nem tudunk képzelni oly vakmerő magyar kormányt, mely az eddigi sújtó megállapodásoknál még megalázóbb föltételekkel merjen a képviselöház, s az ország elé állam az osztrák okkal kötendő bank-egyességben. De más részt nyíltan kimondjuk, hogy egyátalán nem lehet bíznia Magysrországnak egy oly osztrák kormány engedékenységében, s jó akaratában, mely az általa másfélévig hurcolt bankkérdés ben az őszinteségnek nemcsak legisebb jelét nem mutatta, de adott szavát is megnevezhetlen könnyelműséggel megszegte. Ily körülmények közt a bankkérdésben Ausztriával s a magyarok végkizsebelésére törekvő osztrák nemzeti bankkal a becsületes kiegyezés alig képzelhető. Nincs tehát más mód hátra, mint a független magyar nemzeti bank felállítása, melyhez az országnak teljes, törvényes joga van, s mely az összes nemzet egyhangú akarata. Nem ringatjuk mi magunkat illusiokban. Tudjak, hogy a magyar bank felállítása a mai viszonyok közt súlyos calamitásokkal^ küzdelemteljes pénzügyi s közgazdászati rázkódásokkal leszen egybekötve. De másrészt azt is tudjuk, hogy e rázkódások bekövetkezése, bármily körülmények közt is, csak idő kérdése már, a bajon pedig jobb hamarább, s elkészülve kereszttilesni, mint később, váratlanul. Szomszédunk, Törökország is, most éli a legkínosabb válság napjait. Nem elég, hogy az orosz roppant haderőt állított föl határainál, s csak a 'kedvező időre vár, hogy az ozmán birodalmat pusztító csordáival eláraszthassa; nem elég, hogy mig a török kormány az uj alkotmány keresztülvitelének óriási nehézségeivel küzd: e közben vazall-tartományaiban orvul fegyveres támadásra készülnek ellene; — még saját kebelében is folyvást dúl a titkos vész keze. Mithad basa, az ozmán birodalom szeme-fénye, minden reménye, hihetőleg idegen fondorlatnak áldozatául esve, száműzetett a birodalomból. E megfoghatlan eljárás nem maradhatott ellenhatás nélkül, s mint Konstantinápolyból jelentik, a szofták erősen fegyverkeznek, Mithad visszahelyezését követelik, s aligha újabb végzetes jeleneteknek nem lesz színhelye az ozmánok fővárosa. E közben úgy hirlik, hogy Ignatieff nagyon elégtilten távozott Béesböl. Elindulásakor a vasútnál olyan csókolózást vitt végbe a reá várakozó gr. Zichy, volt konstantinápolyi osztrák-magyar követtel, hogy alig adhatta volna eclatánsabb jelét a muszka barátság — émelygösségének. Tartunk tőle, hogy Bécsben, titokban, a hadi párt kerekedett fölül, mely Oroszországgal szövetkezve Törökország ellen, elég vak az orosz-porosz politika szomorú következményéül, Törökország megsemmisülésével, az Osztrák-Magyar birodam végromlását be nem látni. De egyet biztosan állíthatunk. Hazánk a szabadságra törekvő, s jogtalanul eltiporni szándékolt Törökország iránt rokonszenvének, az egész magyar nemzet ajkairól kelt, félreismerhetlen nyilatkozását adta. S az a hatalom, az a kormány, mely Magyarországot, természetes és őszinte szövetségese, Törökország ellen, muszka- zsoldosnl merészelné föleröszakolni — halva született. Megyei élet. Folyó hó 5-én Beöthy Lajos főispán ur elnöklete alatt tartott köz- igazgatási bizottsági ülésen következő fontosabb ügyek tárgyaltattak. Az adófelügyelönek, az adóügy állapotáról szóló 1877 évi január hóra vonatkozó jelentése folytán:
