Eger - hetilap, 1877
1877-11-15 / 46. szám
365 tanúskodik utolsó intézkedése, melylyel két legidösb fia (Viktor és Gyula) számára hitbizományokat állított oly föltétellel, hogy e hit- bizományok [birtokosa csak oly „katholikus“ családtag lehet, kinek neje született mágnás. — Áldás leng hamvai fölött! * (A hevesmegyei községi lanitó-testület) ez évi nagygyűlését f. hó 5-én helyben Derszib Rudolf igazgató-tanitó osztályában tartotta meg. Mindenekelőtt sajnosán kell köztudomásra juttatnom, hogy városunk összes müveit köreiből — néhány derék kath. hitfelekezeti tanítót kivéve — senki sem volt, ki, mint tanügybarát, gyűlésünket becses megjelenésével szerencséltette s tanácskozmá- nyaink szívesen látott tanúja lett volna. No de igy van ez hazánkban igen sok helyen. Saját gyermekeink taníttatása sem igen érdekel bennünket annyira, hogy kötelességünknek tartanók meggyőződést szerezni arról: vájjon mily módon ébreszti föl a tanitó kis gyermekeink szellemi tehetségét, mint fejleszti s irányozza annak minden egyes ágát; de ha valamely német, vagy isten tudja miféle újságban azt Írják rólunk, hogy mi bizony a műveltségnek még alacsony fokán állunk: akkor sértett önérzettel lamentálunk s gőgös, de üres szavakban követeljük, hogy bennünket müveit nemzetnek tartsanak. Gyűlésünk főbb tárgyait Sefcsik L. gyöngyösi tanitónak a házi feladatokról szóló jeles értekezése, Derszib R. helybeli igazgató-tanitónak a „fénytörésről“ tartott s minden tekin- tekintetben kitűnő gyakorlati előadása, Felber D. tanfelügyelöségi tollnoknak e kérdésre: „Mi oka hazánkban a népnevelés iránti közönyösségnek?“ irt s a tanügyi sajtó által kedvezően fogadott pályaművének felolvasása, megbirálása s végre az indítványok képezték. Ugyanazon nap estéjén a „Korona-vendéglőben jöttünk össze búcsúestélyre, mely alkalommal különösen a gyöngyösi három tanitónő, tanfelügyelő urunk önagysága, s Derszib igazgató köszöntettek föl. Innét, a vasúti állomáshoz kisértük kedves, szeretett vendégeinket, s nem sokára tovaröpítette őket a gőz. Adja az ég, hogy jövőre, minden nagygyűlésre oly egészségben és kedélylyel jöhessünk össze, aminövel most egymástól elváltunk. B—y. * (Pályázat.) Deák Ferenc emlékszobrára. 1. §. Alulirt bizottság pályázatot nyit Deák Ferenc bronzemlékszobra mintájának elkészítésére. Pályázhat akár hazai, akár külföldi művész. A bizottság fentartja magának, hogy néhány hírneves művészt megfelelő tiszteletdij biztosítása mellett egyenesen hívjon fel a pályázatban való részvételre. 2. §. A szobor a Ferenc-József tér egyik végén a kereskedelmi társulat épülete előtt fog állani; a tér átellenes végén a Magyar-Tudományos-Akademia palotája előtt gróf Széchényi István emlékszobra állittatik fel. — Ennél az álló alak tizenöt bécsi láb (4. 74. meter) magas; a négy ülő szoborral díszített granit-talpazat huszonhat bécsi lábra (8. 22. meter) emelkedik ; az emlék összes magassága negyvenegy bécsi láb (12. 96. meter). A pályázóknak figyelemmel kell lenni e körülményre, hogy a két átellenes szoborral díszítendő tér összhangzatosan tűnjön fel. — A helyiség térrajza a körül fekvő házak magasságának feltüntetése mellett a pályázók használatára a Magyar-Nemzeti-Muzeum irodájában több példányban le van téve, hol minden egyéb felvilágosítások készségesen fognak adatni. 3. §. A feladat az: hogy Deák Ferenc alakja az élethez és jelleméhez híven legyen ábrázolva, a milyen az 1860—1869 közt volt, mielőtt a kor s betegség súlyos nyomai rajta észrevehetők lettek. — 4. §. Az emlék összes költségei a talapzattal és felállítással együtt százötvenezer forintot meg nem haladhatnak; a bizottság ugyanazért kívánja, hogy a pályázók költségvetést csatoljanak mintáikhoz. 5. §. A pályázó művészek úgy az alakra, mint a talapzatra kiterjeszkedö mintavázlataikat, melyek az emlék nagyságának egy tizedrészében készítendők, a nevöket tartalmazó pecsételt jeligés levél kíséretében, az 1878-ik év október hó 31-ig a „Deák szobor-bizottság elnökéhez Budapesten a Magyar-Tudományos-Akademia palotájában“ címezve küldjék be. — 6. §. A beérkezett minták alkalmas helyiségben egy hónapig közszemlére ki lesznek téve. 7. §. A kiállított pályázó müvek 1878 évi december hó kezdetén egy jury által meg fognak biráltatni, mely a feltétlenül kiadandó pályadijakat döntöleg oda Ítéli. — 8. §. Ezen jury tizenegy tagból fog állani, melyek közül egyet, egyet választ: A képzőművészeti Tanács, A fővárosi közmunka Tanács, Budapest fővárosának épitészeti bizottsága, A képzőművészeti Társulat. A mérnök- és építész egylet. A bizottság ezenfelül három külföldi művészt fel fog hívni a bírálatban való részvétre, s három tagot választ a maga köréből. 9. §. A pályadij 6000, 4000 és 3000 frank aranyban. Budapest, október hó 31-én. A Deák Ferenc emlékszobor bizottsága. * (Ehrbar Frigyes) a hírneves udvari zongoragyáros bécsi palotájában közelebbről egy hangversenytermet rendezett be, mely e napokban fog megnyittatni, s azontúl számos salonhangversenynek szolgáland helyiségetil. A terem kiváló elegánsával s Ízléssel van földiszitve, s 500 hallgatónak nyújt kényelmes helyet. Ehrbar Frigyes Bécsben a legkedveltebb egyéniségek közé tartozik, s zongora-gyártmányai, kitűnőségük miatt, igen keresettek. * (Ismét botrány) volt a színházban a vasárnapi előadás alkalmával. Ezúttal egy tisztességesen berúgott p ó g á r garaboncás- kodott, s nem csak a teremben, de még kivezettetése után is, az előcsarnokban, sokáig háborgatta, lármájával az előadást. S mindezt t á t o t t s z á j j a 1 ott bámulta a rendőrnek odaállított 1, sage: egy árva hajdú. Tisztelettel kérdjük ez úttal ismételve a rendőrfőkapitány urat: meddig lesz még szives a színházhoz küldeni rendőröket szájat tátani? * (Színház.) Cstit. nov. 8. „Sárika,“ lomtári vigjáték. A címszerepben Kovacsicsné, a vén ügyvéd szerepében Kovacsics tehetséges tagokul mutatták be magokat. Szomb. nov. 10. „A veres hajú“ Lukácsi S. népszínműve, a budai népszínház egyik újabb repertoir-darabja, melyet ügyes szerkezet, cselekvésgazdag tartalom, gyors , élénk fejlődés, egészséges, magyaros népnyelv jellemez. Alakjai nem újak, de élethüvek s rokonszenvesek. Az előadás ke- rekded, összevágó, a szerepek kivétel nélkül illetékes kezekben, s gondosan be voltak tanulva, s gördülékenyen folytak. Kiemelkedtek : V ö 1 g y i n é érzésteljes játéka, Kovacsicsné természetes előadása s csinos, erőteljes tiszta hangon, s jó intonatió- val exequált magyar dalai, — Völgyi ésSárdi szerepeik törölmetszett magyaros, élénk előadása, — Rajz ügyes játéka s rokonszenves éneke, — Daróczy eleven komikuma által. A termet csúfolásig betöltő müveit közönség élénk tapsokkal jutalmazta az ügyes előadást, melyből meggyőződhetett, hogy a társulat megérdemli a pártolást. Vasárnap, nov. 10-én ismételték a „Ve- reshaju“ előadását, újból szép közönség előtt. Kedd apr. 13. „Dr. Wespe, vagy: hogyan kell a nőket emancipálni ? Benedix 5 felv. vigjátéka. Völgyi társulata, úgy látszik, nincs az eféle francia genre-ü vígjátékokhoz szervezve, s innét van, hogy az előadás nehézkességén s vontatottságán sem Völgyiné teljes iigyekezete, sem Kovacsicsné átgondolt játéka sem Arányi elevensége, s általán a többiek törekvése — nem bírtak segíteni. Gyér közönség. Nyílt tér#) F.-abonyi bérlő Roth Sámuel engemet alólirottat vádol azzal, hogy én hagytam ki az országgyűlési képviselő választók állandó névjegyzékéből, ez nevetséges valami, én mint községi biró közhírül tétettem, hogy mindenki jelenjen meg a község házánál, az országgyűlési képviselő választók állandó névjegyzéke összeírására, ezt az egész község lakósi bizonyítják, de számosán meg is jelentek, de hogy Both Sámuel bérlő talán az időben nem volt hon, arról alólirott nem tehet. Roth Sámuel bérlőnek tudni kellene azt, hogy az összeíró bizottság ezen összeírást kiadja közszemlére és ha valakinek joga csonkítva van azt orvosolhatja. Sajnálom hogy ezt sem tudja, de Roth Sámuel bérlő közvetlen adó fizető, és azt a községi elöljáróság nem tudhatja kifizette-e az adóját az egri adóhivatalnál vagy sem, mig az adókönyveit fel nem mutatja, mért nem mutatta fel akkor midőn az összeírás történt, bizonyára fel lett volna véve, következve az egész állítása valótlan. A katona elszállásolásra nézve csak annyit mondok, hogy azon állítása Roth Sámuel bérlőnek, hogy a zsidók a katona tartással túl vannak terhelve szinte nem való, nem pedig azért, mert azt mondjuk közteherviselés, ha közteherviselés legyen közteherviselés, és érezzük egyformán a terheket az uj polgárok úgy mint mi, ezen célzásom csakis Roth Sámuel bérlőre, nem pedig a többire terjed ki. — Azon állítása pedig, hogy minden ló után egy hónapra 2 írt 46 krt kell fizetni hazugság, mert csak is 1 frt 95 krt kellene fizetni a mit még egy sem teljesített; de sajnálkozva kell kijelentenem azon állítását is, hogy a szegényebbektől a télikabátot vetette volna el, az alólirott biró, és azt mondani reá az hazugság, mert én egyiktől sem vetettem el, hanem a mit maga jó szántából zálogul kijelölt azt mondottam cselédjeimnek hogy hozzák el, ezt bizonyítja, a megtörtént dolog t. i. hogy van lefoglalva illetőleg a lefoglalt tárgyak elhozva, búza, árpa, kukorica, gyertyatartó és más egyebek, de mind önakaratulag lettek zálogtárgyúi kimutatva, nem pedig erőszakolva, igy tehát híjába van annyi okmány a kezében Roth bérlőnek, állítása mind a mellett valótlanok; hiszem, hogy e cikkre válaszolni fog. Jövőre pedig válaszára vastagabban fogok felelni, még most csak csinyán. Kelt F.-Abony. November 13. 1877. Tóth Lajos, biró. *) E rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal a Szerkesztő. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Szabó Ignác.
