Eger - hetilap, 1877
1877-11-15 / 46. szám
3ö2 Baktai v. kerületbeu: Danilovits Pál, Sir Lajos, if. Samassa János, Mata József, Kováts József. Hatvani vál. kerületben: Sperlágh József, Duza Antal, Homon- nay Szilárd, Scheidl Ágoston. Pászthói vál. kerül.: Kaszap Bertalan, Paczek Zsigmond, Roósz Lajos, Kis Endre, Hallay Antal. Besenyői vál. kerü.: Szabó Frigyes, Holló Mihály, Babits János, Szabó Pál (kis.) Detki vál. kerü.: Almássy Sándor, Babits Aladár, Perlaky Zenó, Széplaky György, Pólyák György. Adácsi vál. kerü.: Skódy József, Baur Mihály, Melicher Bertalan, Jelenszky Ferenc, Czirhay Vilmos. Verpeléti vál. kerül.: Babits János, Molnár András, Kováts János, Czipó István, Prokaj Pál, Pék János. Makiári vál. kerti.: id. Samassa János, Toronyi Sándor, Keleti Aladár, Engler Ferenc, Héninger István. Kápolnai vál. kerül. : Begovcsevich Róbert, Schikk Ignác, Zetner Károly, Manszbarth György, Jetléry Mihály, Jezierszky László. Domoszlói vál. kerület: Perlaky Zenó, Búzás János, Dobos István, Zimányi József. Sáári vál. kerület: Kis Ferenc, Pély József, Búzás István, Kollár Béla. Kömlei vál. kerület: Nagy Sándor József, Fajcsák János, Ambrus Gábor, Török Sándor, Nyeste György, Kis Imre József. Erdőtelki vál. kerület: Németh Gy. Antal, Bedekovits István, Borhy Károly, Forgáts István. Borkereskedésünk ügyében. Az „Eger“ 43. számában D. Rezső cikke azt akarja bebizonyítani, hogy a magyar bor-kivitel hiányának nemcsak a vám nagysága az oka, hanem annak valódi és fö okát abban keresi, hogy a magyar nem szokta borát vegytani mesterségek által készíteni, és vegyíteni. Alulirt, kinek e tárgyban évek óta gondos tapasztalást volt alkalma szerezni, ezen okot is egész határozottsággal mellékesnek állíthatja; mert igaz ugyan, hogy a külföldön és legföképen Angolországban vannak oly Ínyencek, kik a bort mesterséges módon elkészítve szeretik, de a valódi borfogyasztó közönség csak a jó, természetes bort keresi, sőt nem túlzók, ha azt állitom, hogy a magyar bornak tiszta és természetes állapota, annak kivitelénél csak előnyére válik. De ha mégis látjuk, hogy a magyar bor kivitele oly csekély mérvben eszközöltetik, annak egyedüli oka főleg az egyesülési hiányban keresendő. Hogy azonban az olvasó közönség magát bővebben tájékozhassa, szolgálunk az egri bor kiviteléről adatokkal. Eger városának egyik főbb jövedelmét a szőlőtermesztés képezi, és tapasztalás után, bátran mondhatjuk, hogy annak munkáját és művelését az egriek nagyon jól értik; de annak elárusitás- módja nagyon sok kívánni valót hagy hátra, mert minden termesztő egyedül saját terméséről gondoskodik. Ha szőlőt akar eladni, van elég ösmerös gyümölcs-árusnö, ki puttonyszámra megveszi, és pedig puttonyát melyben 20—25 kgr. szőlő van, 1 frt — 1 frt 50 krjával. Ha borából szüretkor el akar adni, van helyben elég kereskedő, ki azt megveszi: de mily árban? azt ez évben is jól látjuk ; a mit pedig későbbi eladásra hagyhat, azzal bevárja, mig egy vidéki korcs máros, vagy pedig a vidékbeli búcsúra való borvevök bejönnek néhány hordó bor bevásárlásra. E silány elárusitás ellen, egyedül az egyesülés segíthet. Létesítsen az egri bortermesztö és borkereskedő közönség egy „szőlészeti és borászati egyletet,“ melynek föladata legyen egyrészről a szőlő kivitelét előmozdítani, amint azt már most is hazánk több helyein látjuk, u. m. Nagy-Maroson, Aradon és Budán, hol ez évben is 18—22 forintjával kelt el a ;szölö 100 klgraraja. Más részről állítson az egylet Budapesten, Bécsben, Németországban, Angol- és Oroszországban borpincéket, minden helyen ahhoz jólértö ügynököket, kik minden helyre olyan bort szállíttassanak, a milyet az ottani szükségletek igényelnek; ekkor, és csak ekkor látjuk meg, minő lendületet vesz az egri bor kivitele! Egy ilyen egylet alakításáról csak akkor lehetne szólani, ha e tervezet a nép között visszhangra találna; azonban annak főbb elveit nem árt itten is elsorolni, melyek hozzávetőleg, ezek volnának : Az egylet kiad 1000 drb 100 frtos részvényeket, mely ősz4 T A R G A. f*Egy laidinand reminiscentiái. kiirthy Jenőtől. (Folytatás.) Szakadt az eső szerdán úgy, hogy mikorra beugrattam Fló- ráék udvarába, minden zukedl és bonbon fluidummá változott zsebemben. Belépek az előszobába, mint egy vízbe mártott egér. (Egy bőrig átázott lovag a szép lovagkorra emlékeztet, — a hölgyek mindazt szeretik, ami a lovagkorra emlékeztet.) Flóra tapsol, Valpurga tánti pukedlizik. . . . Ruhát cserélni pár percig tartó munka volt, s akkor megjelentem a salonban, fényesen, ékesen, mint egy-------mint e gy császármadár. Siettem mindenekelőtt kijelenteni, hogy a hideg, négy óráig tartó zuhanyt venni csak azért bátorkodtam, mert szivem nélkülem is eljött volna Valpurga tántnak minden jót kívánni holnapi név- ii nepe alkalmából! Valpurga néni elhitte. — Boldogok, akik hisznek. Flóra nem hitte el. — Sok esetben az is boldogság, ha nem hisz az ember! Nem sokára legjobb úton voltam megszerezni Valpurga néni grátiáját — midőn egyszerre . . . Mindig is van valami, mi az ember számításait áthúzza! Ugyan ki is hihette, hogy azon időben valamirevaló ember vállalkoznék átlépni házküszöbét! Midőn egyszerre kopognak, nyílik az ajtó, és belép egy junker, egy ripők, egy hórihorgas ifjú — térdig sáros bagariában. (A sáros bagariának a lovagkorhoz semmi köze!) Valpurga néni tapsol, Flóra pukedlizik. — Ah, Hänschen (Hansnak is beillett már) igen szép, hogy eljött ez időben ! Isten hozott! — kiáltja Valpurga néni lelkendezve. (Azt hiszem, nyakába ugrott volna, ha tőlem nem resteli.) — Ki ez a sáros phoenomenon ? — kérdem halkan Flórától. — Az én udvarlóm, — felel ö pajkos mosolylyal — nem ismerik egymást ? — Még nem volt szerencsém. — Zacsek Johan helybeli edény-gyár tulajdonos ur (köznapi néven nevezve fazekas) — Perczegh Tuhutum hadnagy nr! — Meghajtjuk magunkat; — neki ropogott bele a dereka. — De az Istenért, Hansli, hisz lába egészen át lehet ázva. Náthát, migraint, hurutot kaphat! Jöjjön, pucoltassuk meg csizmáit! — Majd megpucolnám én öt magát! — beszélem félhangon — ez meri szemeit kegyedre emelni bájos Flóra ?! — Flóra kacag — azóta sem esett oly jól, kacagást hallani. — Úgy látszik, Valpurga néni skatulába fogja tenni ezt a ropogós derekú Hanschent! — Flóra ismét kacag. (Gyönyörű fehér fogai voltak! — Azóta gyakran tapasztaltam, hogy a szép fogú hölgyek igen szivesen kacagnak.) — És ez csakugyan udvar — ló — ja kegyednek ? — Flóra méginkább kacag, s pici 71/4"es kezével befogja szájamat. . . . Méltóztassanak kitalálni, hányszor csókoltam én meg akkor azt a pici N-ro 6V2 kezecskét. Pucolhatta is miattam Hansli a bagariát, s akar ecetbe rakhatta öt magát Varpurga tánt! ... A pucolás azonban nem tarthatott örökké, sőt gondolatom szerint nagyon is hamar véget ért. — Már ebédre nem jő több vendégünk, — zengi a Hanslival belépő tánti, — hadnagy ur karját kérem ! Kevésbe múlt, hogy fel nem jajdultam ! Ereznem kellett Valpurga Nro 8 kezeit karomon, s látnom Flóra Nro 6V4 kezecskéjét Hans kezében ! Elértük az ebédlőt. Átkozott hosszú út volt ez! Cook bizonyára rövidebbnek találta a világ kerületit, mert kedve volt megrepetálni is.
