Eger - hetilap, 1877
1877-09-20 / 38. szám
XVI. év-folyam. 38. szám 1877. szeptember 20-án. Előfizetési dij: Egész évre. . 5 írt — ki Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — > Egyes szám . — l „ Püiiiikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyeeumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : « szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceuni átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. GER Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetésre való felhívás. Évnegyedes előfizetőinket tisztelettel kérjük előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék. Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány útján — kiadó hivatalunkba küldendők. Előfizetési föltételek: Félévre . . . . 2 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Az „Eger“ kiadó hivatala (érs. lyc. nyomda.) Eszmetöredékek a megyei tisztválasztások körül. IV. „Fotürekvéseiket a gondjaikra bízott népesség jólétének ebömozditására s bel ügyeik rendes vezetésére irányozzák.“ Ezen nagy jelentőségű szavakkal bocsátá el Kassán az országban utasó király a nála tisztelgő borsodmegyei küldöttséget. „Addig is ajánlom önöknek mint e szép megye képviselőinek a közigazgatási ti g y e k buzgó kezelését“ válaszold a felség a szepesmegyei küldöttségnek. És Pest-Piiis-Solt és Kis-Kuu megyék küldöttségéhez Cegléden intézett válasza egy valóságos belügyi politikai programúi, hol világosan kijelenti a felség, -hogy az országot és népeket boldogító törekvéseiben a törvényhatóságok engem és kormányomat leginkább támogathatnak közhatósági ügyeik buzgó és példás kezelése által, mert a jó közigazgatás a népesség jólétének és megelégedésének egyik fötényezöje.“ Aranyszavak, arany igazságok, s még akkor sem férne hoz- zájok semmi szó, semmi kritika, ha ezen szavak nem az uralkodó ajkairól hangzottak volna le. Hanem mi, erősen hangoztatott loyalitásunk dacára is nem akarjuk követni a fejedelem ezen intő szavait, hozzájárulunk a rósz közigazgatáshoz, mely hogy nálunk mily mértékben van meg. mutatja azon óriási elégedetlenség és nyomorúság, mely megyék szerte majdnem mindenütt észlelhető. Hová visznek bennünket az ily szomorú állapotok? vájjon lehetséges iesz-e a megyék mostani iudolens administratiója meliett támogatni az országos kormányzatot, lehetséges iesz-e előmozdítani a népesség jólétének emelését, megfelelünk-e a trón, és haza iránti kötelességek teljesítésének mostani eljárásunkkal, és nem ássuk-e alá romboló munkánkkal rohamos sietséggel alkotmányos szabadságunkat, nemzeti jólétünket és állami felmaradhatásunk lehetőségét? Ezen feltoluló kérdések elsején szomorúan csóváljuk fejünket; mig a legutóbbi részére sóhajtva bolintgatunk gondterhelt fejünkkel, de csakis ennyire vagyunk, képesek semmi szilárdabb elhatározásra nem, mert hiányzik belőlünk az önzéstelen hazafiság. Hanem hát ezen virág nem igen diszlik napjainkban, helyette a pártdüh, cselszövény, apró cotteriák harcaival vegyest a sógor- ság, komaság és más eféle atyafiságos érzelmek tenyésznek buján, s ezek mellett kénytelen elbukni a közügy és súlyosbodik a folyvást uralkodó nyomorúság. Pedig hát a jövő év elején a megyék közigazgatási köilségei többé már nem az ország- fejedelmi adóból, a pénzügymiuister Wevtheimcassájáből és a belügymini ster költségvetéséből fognak kikerülni, — hanem a megyei adózó nép filléreiből, mely pótadó óimén mint megyei közigazgatá si költség adója fog szedetni, annál fogva kétszeres érdeknek kellene fűzni a könörséget ahhoz, hogy az általa fizetett közigazgat ási tisztviselők méltók legyenek azon díjazásra, meiy hivatalukhoz kötve van, mely évről évre emelkedik. De valamint szükséges lesz a fentebbieket szoros figyelembe venni, úgy felette szükséges lenne mindazon állomások, javadalmazások, és sinecurák megszüntető se, melyek a régi nemes vármegyék olygarchikus cufrnngjai gyanánt fityegnek még most is szégyenére a demokraticus áramlatnak, és terhére az adózó népnek.*) Megszüntetni mindazon tékozló pazarlásokat, mik eddig követ- tettek a vármegyék házainál**) és végre szigorúan megbírálni azt, hogy .zon tisztviselők, kik választandók lesznek, képesek lesznek-e eleget tenni azon kötelességeknek, melyeket áll ásaik követelnek. Mert ha tovább is fenn akarjuk tartani a megyék alkotmányos önkormányzatát, az esetben a boldog semmit nem tevés napjainak el kell múlni örökre, és meg keil szűnni azon hivataloknak, melyeket az élhetetlenség istápolására talált ki a cliquek uralma, és elkeli tűnni a cselekvés mezejéről azon egyéneknek, kik önhittségükben elég szemérmetlenek voltak feltolakodni és a korteskedés minden aljas eszközeivel felkapaszkodni azon állásodra, melyeknek eddigi jó liirét, az indolencia és tétlenség sivár mezejévé változtatták. A hevesi kiállítás. A hevesmegyei és jászkerületi gazd. egyesület múlt vasárnap, f. hó 16-án tartotta meg Heves mezővárosában, ez úttal termény- kiállitássnl. futtatással s ügető kocsi verseny nyel egybekötött lóki- állitását. A sokat igérö látványosságokra a megye s a környék értelmiségéből tekintélyes számú közönség gyűlt Hevesre, mely ez alkalommal Uunepies szint öltött. A kiállítás és ezzel kapcsolt versenyek azonban kevésbbé feleltek meg a h ozzájok kötött várakozásnak, mi egyébkint nem az intéző gazdasági egyesület ügyekezetén múlt, melynek ritka tevékenységű, buzgó elnöke, v. Kovácb László, főleg, mindent elkövetett, hogy azokat a lehető legérdekesebbekké s tanulságosakká tegye, — mint inkább közönségünk apathiáján, mely, tapasztalás *) Mire valók például a várnagyok, kik hajdan a porkoláb kötelességeit teljesítve, fontos közegek voltak úgy a közigazgatásnál, mint az igazságszolgáltatásnál, de miután kezeikből ki lett véve a börtön-kezelés, semmi dolguk, legfeljebb a szegő dményeseket fogadják és a pletykát keverik és mellette 6—800 frt fizetés-, szabad lakás, fűtés világítással — egy nagy összeggel terhelik a megyei adót. Ott vannak a megyei lovas ordonancok, kiknek semmi kötelességük és teendőjük, s azon egyetlen feladatuk, hogy a főispány kocsija előtt lovagoljanak évenkint kétszer, szinte megsziintettetett, és ennek dacára lótartás és fizetéssel, ezrekkel terhelik az adózó népet akkor, midőn a közbiztonság hangosan kiabál a csendbiztosok, és a csendlegények szaporítása után. —Nem sokkkai hasznosabb lenne ez a közjóra? **) Példáúl a fával és fűtési anyaggal, mely tudtunkkal szabad zsákmány volt, és világítási anyaggal, mely pocsékoltatott.