Eger - hetilap, 1877
1877-08-09 / 32. szám
250 Most, ha ezen mocsár-szeiniét befejezte a bizottság, fordítsa figyelmét az ezen mocsártól lefelé kinyúló utcára, s ezen utca bö elmélkedési anyagot fog neki nyújtani a közegészség- és tisztaságra vonatkozó nyilvános építkezés nyomorultságáról, és az e körüli vétkes mulasztásról, mely miután a város adózó polgárait is érdekli, méltó lesz reá egy kissé jobban kiterjeszkedni. Ezen utca rondasága, miután a benne lévő szeszgyár egész piszkával elárasztotta, ez előtt két évvel e lapokat arra indította, bogy ezen elhanyagolást szóvá tegye. Síikére lett is ezen felszólalásnak, mert a múlt évben a város részéről, — ha jól vagyunk értesülve — 1500 írt. lett utalványozva egy csatorna építésére, s a csatorna el is készült, de oly minden kritikán alul álló hanyagsággal és lelkiismeretlenséggel, hogy a kidobott nagy összeg a szó teljes értelmében az ablakon lett szélnek eresztve. Mert eltekintve attól, hogy a csatorna nélkülöz minden rendszert, oly gyarlón lett kiépitve, hogy a tetején végig tilalom-oszlopokat kellett felállítani, nehogy egy fölötte elrobogó szekér terhe alatt beroskadjon, mint az már két helyen megtörtént. Azonkívül az utca lakói az udvaraikból kivezető csatornák folyását akkép vezetik be az utca alatt elvonuló fő-csatornába, hogy egyszerűen függőleges lyukakat vágnak csákánynyal a csatorna tetején, nem törődve sem a nagy költséggel kiépített alag-csatorna épségével, sem pedig a járó-kelők biztonságával. Igaz, hogy ezen botrányok megakadályozása nem a közegészségügyi bizottság hatáskörébe tartozik, hanem a rendőrség kötelessége lenne azt megakadályozni, de a rendőrségről már a múlt cikkünkben kifejezvén véleményünket, ennek működésétől mit sem várunk ; de igen is elvárjuk a városi administratiótól azt, hogy egy szakértőkből álló bizottsággal megvizsgáltatva a feltüntetett csatornát, felelősségre fogja vonni nemcsak azon hanyag tisztviselőjét, a ki a város drága pénzével oly lelkiismeretlenül gazdálkodva, oly nyomorúságos építkezést végzett, hanem egyszersmind felelősségre vonandja azon polgárokat is, kik nemcsak tudatlansággal, hanem Csak egy virágot . . . Csak egy virágot kértem tőled, S te megtagadtad; — jól tevéd. Mért is gúnyolnád a virrággal, Sivár szivem bus életét? Mért is gyötörnéd víg tavasznak Édes jelével lelkemet, — Melyet örök tél gyásza vont be, — Melynek tavasza nem lehet ?! Egykor tán átkom sújtott volna, Miért most áldva áldalak; — S kudarcnak véli büszkeségem, — Mi jóságodnak müve csak; És lettem volna dúlt szivemmel, Ádáz, boszuló démonod .... De most, csak áldlak, hogy nem sebzesz — Hogy a virágot megvonod. Ah, más idő volt egykor . . . régen . . . Voltak virágim, . . . hit, remény . . . Szin, illat akkor nem gúnyolt még, Az ábránd, álmok idején ! Akkor, még akkor, egyetlen szód Sorsom szava lett volna tán! Szavad most síron lengő szellő, — Békét áraszt a holtra — rám . . . Te megtagadtad a virágot, S adtál nyugalmat, irt nekem . . . Jobb, jobb, maradjon mindkét rózsád, S hervadjon el csak kebleden! Titkos beszédök, hervadásuk, Tudom, meghatja lelkedet, — Éltemről szól, s tán életünkről... S te k önvet adsz virág helyett!------------------- 8. v alóságos maliciával merészkedtek egy középitményt önhatalmúlag rongálni, s annak tetején kényök-kedvök szériát különféle nagyságú réseket vájni. — Ezt elvárjuk a városi közigazgatástól. Egy kis pénzügyi operatio, vagy : a mi ßnanc-kapacitdsaink. Ismeretes dolog, hogy az egri önsegélyző egyletből alakult „egri takarékpénztár,'1 a múlt évben, az igazgató tanács egy kiváló tagjának tanácsa folytán, 50,000 írt. értékben magyar vasúti kötvényeket vásárolt azon célból, nehogy pénze , melyben úgy is bővelkedik, cassájában gyümölcstelenül heverjen, s mely kötvények szelvényei a nevezett intézetnek 6°/0-ot biztosítanak és pedig minden 100 frt. után félévenkint 3 irtot ezüstben, vagy 7 frank 50 centime-ot aranyban, miként ez az illető részvények szelvényein olvasható. Ez a dolog eddig rendjén volna. Történik azonban, hogy midőn a folyó év I. fele letelt, s a félévi szelvények beváltásának ideje elérkezett, a nevezett intézet körében egy sajátságosán tragicomikus esemény adta elő magát. Tragicus, amennyiben egyrészt az intézet igazgató-tanácsa ez alkalomból egy könnyen elháríthatott csalódással lett gazdagabb, rm ga pedig az intézet néhány száz forinttal szegényebb. Komikus pedig annyiban, amennyiben az intézet igazgató-tanácsosai egyik tanácsos-társuk furfangos financ-mauipulatiója által — hogy gyöngébb kifejezéssel éljünk — félre hagyták magukat vezetni. A dolog igy történt: K. helybeli pénzváltó-cég az egri takarékpénztár igazgató-tanácsához azon kérelemmel járult, hogy a magyar vasúti kötvények f. félévi szelvényei neki adassanak, s ö kész a szelvényen kikötött 3 frt. ezüstpénzben kifizetni, ép úgy, miként az Pesten történik. Az igazgató-tanács kérdéses diabolus rotae-ja azonban, G. ur, kinyilatkoztatta, hogy ily föltétel alatt ö is hajlandó a szelvéG A. Az önfejű. (Lélektani kép, Weber „Demokritos“ c. müve után.) Az önfejűség az önzés sarja, s már a kisdedeknél nyilatkozik) miként erről az anyák és nevelők tanúságot tehetnek, kik annak gátat vetni gyakran hasztalan ügyekszenek. A gyermeknek, kinek mindent megtesznek, amit akar, kinek a kivánt tárgyat rögtön kézhez szolgáltatják ahelyett, hogy a kivánt dologhoz odavezetnék, okvetlenül önfejűnek kell lennie. Engedni kell, hadd ordítson egy kissé, különben ordítása, mely kezdetben kérés volt, parancscsá leszen, s az ilyenekből származnak azután az úgynevezett grands enfans, petits hommes.“ (Nagy gyermekek, kis emberek.) Absolut akarat, vagy önfejűség közönséges tulajdona a lái.gésznek; de sokkal nagyobb keményfejűek a hájfejüek, kik gondolkodási tebetlen- ségökben az egyszer megragadott eszménél maradnak, a nélkül, hogy a nehézségeket belátnák; s mégis gyakran célt érnek. Az ismeretes köménybogár, mely a legcsekélyebb érintésre döglöttnek téteti magát összehúzott lábaival, épen úgy megérdemlette nevét: Pertinax, mint a hasonnevű római császár. A német szó (Trotz) után, mi is „íruccu-nak nevezzük, midőn az önfejűség kívánságának nincs más tárgya, mint egyedül saját akarata, tekintet nélkül annak előnye, haszna, vagy élvezetére. S innét a „trucc“ leginkább uralkodik a nőknél, kik ezért méltán nevezhetők „nagy gyermekeknek.“ Tapasztalhatjuk továbbá ttidövé- szes és rásztkóros (hypochondrikus) férfiaknál, különösen tudósok- és aggoknál. Vannak oly önfejű ostobák, kik azt, mit mások a legelső balsükernél abbahagynának, addig erőszakolják, mig kekre nem veretnek, s inkább meghalnak, semhogy engedjenek. Zsarnoki önfejűség szintén közönséges rósz tulajdona a nagy és kis hatalmaknak, kik nagylelkűség s kellő belátás hiányában, akaratuk helyes megváltoztatását nagyobb szégyennek tartják, mint makacsfejüségök minden jogtalanságát és nevetségességét. Az ellenmondásra való hajlam a nők önfejűsége. Oxenstierna állítása szerint az önfejűség az állatok, gyermekek, nők és bolondok tulajdona. De a férfiak közt is találunk rá kiváló példát, minő a többek közt XII. Károly svéd király volt.-4 T Á R
