Eger - hetilap, 1877

1877-08-02 / 31. szám

243 tói az egyesülethez érkezeit átirat, melyben az egyesület felhivatik, hogy egy netalán tervbe vett gyűjteményes kiállítás élére állana, Ígérvén c. albizottság ezen vállalkozást tőle telhetöleg készségesen támogatni. — A párizsi közkiállitás albizottságai önállóan működő testületek lévén, az általuk kiállításra érdemesített tárgyak felül­vizsgálására az egyesület magát illetékesnek nem tartja, és igy a gyüjtetuényes kiállítást csak olyképen értelmezi, hogy annak idején az albizottságok gyűjtött anyagaikat kellőkép reteszelve azok együt­tes elküldése végett ide küldeni jónak látják, s azok továbbítását az egyesület készségesen elfogadni hajlandó. Ha azonban az albi­zottságok az egyesület cégét kívánnák Párisban, mint csoportkiálli- tás használni azt, átengedni kedves kötelességének ismerendi, mi­nélfogva a gazdasági egyesület területén működő egri, jászberényi és gyöngyösi albizottságok erről jkönyvi kivonattal lesznek érte- sitendök. Végül különösen a bor kiállításának egyöntetűsége céljá­ból határoztatok, hogy címzett albizottságok kéressenek fel a bor­kiállításhoz szükséges üveg, címlap és lemezek iránti szükségletei­ket az egyesület titkári irodájában bejelenteni, hogy a megrendelés ahhoz képest történhessék, az egyesület pénztára fogván a költsé- neket előlegezni és azokat a beszerzési áron szolgáltatja a kiállítani szándékozó termelőknek. Hogy azonban a megrendelt menyiség át­vételére is bizton számíthassunk, minden üveg árába elölegesen 10 kr. a megrendelésnél beküldendő, mely elöleges fizetés az üvegek átvételénél leszámítandó lesz. Olvastatott a nmélt m. kir. töldm. ipar- és kereskedelem ügyi minisztérium f. év jun. 30-án kelt leirata, melynek kapcsában Sza- gay Imre országgyűlési képviselő által a „gyártott borokról“ benyúj­tott törvényjavaslatot, úgy az ezen ügyre vonatkozó szakértői érte­kezletek összeállított adatait küldi, hogy az egyesület ez iránti né­zeteit a c. minisztériummal közölje. A választmány e célból egy bi­zottságot alakított, metynek tagjai: Berecz Ferenc, Főkövy Antal, Kozmári János, Újhelyi János, hogy a minisztérium által megkül­dött szakértői értekezletekben összeállított adatokat tartalmazó munka áttanulmányozása után az ezen ügyet érdeklő törvényjavaslat iránt a jövő gyűlés elé véleményes jelentésüket beterjeszteni szíves­kedjenek. Olvastatott Pozsony megye gazd. egyesületének átirata, mely­nek kapcsában küldi a nmélt. m. kir földm. ipar- és kereskedelem­ügyi minisztériumhoz intézett feliratát egy országos gazdasági érte­kezlet megtartása végett, kérvén azt hasonirányu felirattal támo­gatni. A közgazdászainak, de különösen a földmivelésnek árvasága a közkormányzat részéről teljesen elhanyagoltatott, ez okból egy ity értekezlet megtartása elkerülhetetlené válván, hol a meghívandó egyesületek küldöttjei és szakférfiak bajaink okai s okozatairól ta­nácskozván, a törvényhozás és kormány által teendő intézkedésekre vonatkozólag véleményt mondanának, s igy igen sok intézkedések­nek lehetne alapja, mely által a magyar földbirtokos-osztály szo­morú viszonyaibó kiemeltetnék, ezek indoklása mellett a választmány elnöki úton a c. minisztériumhoz hason-irányú feliratot intézni határozta. Rhédey Béla egyesületi titkár bemutatja a válaszmánynak f. év. máj. és jun. hónapokról az egyesület pénztári kimutatását, jelentvén, hogy a kiadások levonása után maradt 304 frt. mely összeg kama­tozás végett a helybeli takarék és hitelintézetnél van letéve. Jóvá­hagyólag tudomásúl vétetik. A titkárság jelenti, hogy a következők: Almásy Miklós Gy.- Halászról, Wagner József Szűcsi, rendes tagokúi-, Mészáros György Mérhelyi Lajos. Fehér Kálmán Gy.-Tarjánból-, Csekey Lajos Gyön­gyösről éves tagokúi ajánlkoztak. Ajánlkozá sukhoz képest alapsza- bályszerüleg egyhangúlag tagokúi bevétettek utasittatván a titkár­ság nevezetteket a tagok névsorába felvenni. Dr. Vezekényi István vál. tag indítványt tesz a választmány elé: engedtetnék meg az orvosi egyesületnek gyűléseit, úgy szak­lapjait a gazd. egyesület helyiségében tartani; ez esetben nem vo­nakodnék a c. egyesület anyagi segélylyel is járulni a helyiségért fizetendő lakbérhez. Az indítványt a választmány legnagyobb kész­séggel fogadja, és az egyesület helyiségét az említett egyesület ren­delkezése alá bocsájtja. Y. Kovách László egyl. elnök előadja, hogy az egyesület által f. év szept. 16-án Hevesen tartandó terménykiállitásra a felhívást elkészítette, mely fel is olvastatott. Továbbá, kéri a választmányt bocsátkoznék az ezen kiállítást rendező vidéki bizottság megválasz­tásába. — A felhívás némi módosítással helybenhagyatott, és 500 pél­dányban kinyomatni határoztatott; a kiállítást rendező vidéki bizott­ság elnökéül: Ivády Rudolf, alelnökül: Gosztonyi Kálmán, jegyzőül ifj: Doboczky Ignác, tagokúi: Nagy András, Fülöp István, Orosz Gábor, Remenyik József, Braun Gábor, Spitzer Ignác, Szerelem Alfréd egyhangúlag megválasztattak: miről a titkárság útján levél által a rendező bizottság értesittetni határoztatott. Yezértitkár kéri a választmányt; utasítaná Mátray Sándor egyl. ügyészt, hogy a nála beperlés végett kiadatott tagok névsorát mi­előbb kimutassa, mert e nélkül a tagsági dijak behajtása körül nagy hiány mutatkozik. A választmány által utasittatik az egyl. ügyész, hogy az emlitett kimutatást minélelőbb eszközölje. — Segítség! Emberek fegyverre! Szolgák sietnek elő, de Harun-al-Mansur jónak látja addig eltűnni. — Uram! a reggeli aranyos ur ismét itt volt, de most arany helyett oly emléket adott, melytől arcom holnap is lángolni fog — panaszolja urának Hakem. Dsafár díszruhát ölt, és jelenti magát azonnal a chalifánál. — Chalifa! enyim volna a kötelesség a város békéjére ügyelni. És a város csendes. — De mig a külrendre vigyázok, saját házam van kitéve kellemetlenségeknek. Ma két ízben támadta azt meg egy vakmerő, erőszakosan be akarva hatolni lakásomra. Saját ügyemben biró nem akarok lenni. Parancsolj, mit tegyek? — Hogyan nézett ki az alkalmatlankodó ? Dsafar a chalifára néz, s most veszi észre, mennyire ráillik erre a szolga leírása. Zavarba jő. A ebalifa szemei szikrát szórnak a gondolatra, hogy az öreg gyanúja öt terhelheti. — Szolgám, ámbár kétszer látta, pontos leírást nem birt adni. — Kétszer ? — szól a chalifa meglepetve — talán szolgád álmodott, vagy leitta magát. — Nem, uram! Reggel aranyat kapott tőle, délután pedig egy hatalmas pofont. — És hiszi a szolga, hogy mindkettőt egy kéz adta ? — Esküszik rá. A chalifa a közötte, s fia közötti nagy hasonlatosságra gondol. — Ha még egyszer jönni fog azon ember, fogasd meg, tartsd őrizet alatt, s add tudtomra, magam fogom a nyilványos botrány elkerülése végett házilag megfenyíteni. Napok teltek. . . Hakem nyugodtan aludhatta álmait, a kapu rézoroszlána pihent. Zamira egyrészről örült a chalifa kimaradásának, más részről nyugtalankodott Harun-al-Manssur miatt. Dsafar feledni kezdi az e gész dolgot, s haragudott önmagára azon gyanú miatt, melylyel, habár csak gondolatban is, a chalifa ellen vétett. A chalifa szemmel tartá fiát. Harun-al-Manssur törte fejét, hogyan lelhetne módot Zamirá- val csak egy percre is találkozhatni. Elfáradva a nap teendőitől, szokottnál ko rábban tér haza Dsa­far egy délután. — Vezér! a magas fekete ur házadban van — súgja be a szolga — pár perccel ezelőtt amaz ablakra kúszott fel egy kötélen. Dsafár szive elszorúl, amint a mutatott ablakban Zamiráéra ismer. . . A chalifára gondol, s kardjára néz, mely mintegy biztatni látszik öt, hogy képes lesz átszúrni a chalifa szivét is. . . Majd eszébe jut a parancs : „magam fogom megfenyíteni“ — s gyorsan ir néhány sort. — Vidd ezt a chalifának. . . . Lássuk, el fog-e jönni önma­gát megbüntetni. Pár perc múlva belép haragtól pirult arcc al — Harun. Dsafar felindulástól reszketve fogadja. — Hol van? — Itt uram! — mutat Dsafar reszkető kezével Zamira lak­osztályára. Harun kihúzza széles kardját, s izmos öklének egy ütése alatt behúl a szétzúzott ajtó. Zamira ijedten sikolt fel. Harun-al-Manssur bátran közéig a nehéz selyem-fiiggönyök miatt homályos szobában a chalifa felé. •i-

Next

/
Oldalképek
Tartalom