Eger - hetilap, 1877

1877-07-05 / 27. szám

212

közegek vagy tényezők közremunkálása volna kívánatos? — Az egyesület magáévá tévén az ügyet, ez iránti érdeklődéséből, mielőtt annak lényeges taglalásába- bocsátkoznék, jónak látta egy szak- bizottságot alakítani, melybe v. Kovách László elnöklete alatt Gru- biczy György, Móczár János és Streitman József biz. tagok küldetvén ki, vezértitkár utasittatott ezen bizottságot levél útján az iránt felkérni, hogy az emlitett két iparágra vonatkozó szakvéleményüket a választmány elé beterjeszteni szíveskedjenek, hogy ekként beható tanácskozmány után az a minisztériumhoz felterjesztethessék.

Olvastatott Hanisz Imre választ, tagnak, a választmányhoz beadott emlékirata, melyben az egyesületi kert jelenlegi állapotát, múltját s ebből folyólag egyéni nézete szerint jövőjét ismertetvén, hiányosnak találja az irányt, melyben az vezettetik, minthogy sem mü-, sem haszon-kertészeti jelleget nem visel; kiterjeszkedvén az egyesületi kert jövedelmének a kiadásokkali viszonyítására is, mely szerint ezeu kert az egyesület áldozatával tartatik fenn anélkül, hogy rendeltetéséhez kép est az egyesület területén a gyümölcs nemesítésére oly mértékben hatna jótékonyan, mint azt egy gazd. egyesület nemes feladatának betöltésével e téren is, mint a cultura zászlóvivőjétől méltán és joggal várni lehetne ; mire nézve a nézete szerinti reformoknak keresztülvitelét pontokba foglalva adja elé. Ennek folytán batároztatott, ezen emlékirat beható tárgyalása és netaláni alkalmazása tárgyában s egyúttal a kerti épületnek kiigazítására adandó vélemény céljából Kürthy Antal, Berecz Ferenc, Freyburg Lajos, dr. Vezekényi István, Hanisz Imre és Kékesy Kálmán küldettek ki; jelentésük a jul. havi gyűlés elé elváratván.

Elnök előterjeszti, miszerint f. év máj. 21-ére kitűzött, de meg nem tartott évi köz- és választó gyűlést jónak látná f. évi aug. vásárkor, azaz aug. 21-én megtartartani. Indítványa elfogadtatván az hirlapilag közzététetni rendeltetik.

Egyesületi titkár jelenti, miszerint: Mészáros János Varsány- ból, Györki Imre Gyöngyösről, Hamar Ignác özv. Zaleszky Józsefné, Ebeczky Elek, Györffy Kálmán Atkárról részvényestagokúl, továbbá Makra Mátyás, Kovács Ferenc Gyöngyösről éves tagokúi jelentkeztek; kik is az egyesület tagjaiúl felvétettek.

Mi hir a nagy világban?

Országházunkban a közelebbi napokban hosszas vita folyt a keleti kérdés fölött. Okot rá Somogymegyének — Törökország integritásának az orosz invasio elleni megvédése tárgyában — a képviselőházhoz benyújtott, s már több megye és város kérvényei által is támogatott fölirata szolgáltatott. A vitában minden párt köréből számosán vettek részt. Ennek folyamában nagy feltűnést keltett KálLy Béni szélsöjobbpárti képviselő hosszas beszéde, ki, mint egykori belgrádi consul, jól ismervén és tanulmányozván a törökországi viszonyokat, ezeket egész leplezetlen nyíltsággal, s talán több pessimismussal, mint hűséggel tárta fel. Beszéde, melyben a török államot, mint hanyatlása felé föltartóztathatlanul haladót mutatja be, — mély benyomást és több oldalú megtámadást idézett elő a képviselők között. A hosszú vita a juu. 30-iki ülésben ért véget. A képviselöház a delegatio megválasztása után szept.

15-éig fog szünetelni. Ez idő alatt azonban a kiegyezési bizottságok folytatni fogják működéseiket, hogy az országgyűlés összekerülésekor kész javaslatokkal állhassanak elő.

A keleti vita alkalmával újra felszólalt Tisza K. miniszter- elnök s ez úttal, az eddigieknél valamivel határozottabb s önérzetesebb hangon biztosította a házat, hogy Ausztria-Magyarország érdekei a keleti háborúval szemben szigorun meg fognak ovatni, s a monarchia nem fogja tűrni, hogy keleten a mi érdekeinkkel ellenkező államalakulások jöjenek létre. Mindaddig, mig ez érdekek nem érintetnek, monarchiánk meg fogja őrizni szigorú semlegességét. A kormány-elnök e nyilatkozata megnyngtatólag hatott a házra nemcsak, de az európai, különösen az angol lapok is igen elismerőleg nyilatkoztak s vezércikkeztek fötötte.

Mind e biztató nyilatkozatok ellenére a közelebbi események igen gyanús színben kezdik föltüntetni keleti politikánkat. Rodics báró, Dalmátiaj:helytartója, nem rég Bécsböl viszatérvén, igen furcsán kezdi viselni magát. A helytartó úrról ugyanis erős a gyanú, hogy a muszkákkal s a hercegovinai fölkelökkel koketiroz, s mint táviratok mondják, az osztrák-magyar hadsereg katonái közelebbről a hercegovinai török katonákat a határ közelében meglövöldözték. A törökök nem viszonozták a tüzelést, hanem visszavonultak. A porta azonban, hir szerint, erélyes jegyzéket készül intézni Bécsbe, a nemzetközi jog e brutális megsértése ellen.

Minden cáfolás dacára az is bizonyosnak látszik, hogy hadés római nyelvnek és irodalomnak új életre ébredé se termékenyité meg az új olasz, spanyol, angol, francia és német, — szóval, az európai műveltség csiráit. Az ó klassikai irodalmak nevelők az újabb müveit államok nagy embereit, állambölcseit, szónokait, költőit, művészeit, — sőt magokat reál tudósait is. A humán tanulmányok középkori magas virágzása idején találták fel az órát, szélmalmot, a papirt. Ekkor vetették fel az újvilág — Amerika — fölfedezésének, a léghajó és gőzerő használatának legelső eszméjét. A humán nevelés századaiban gazdagodott a vegytan: a timsó, ammonsó, és választóvízzel; ezen nevelés férfiai találták fel az optikai üvegeket, a kompaszt, nyomdászatot és — bár ne találták volna fel — a realizmus által az emberiség irtására fordított 1 ö- p o r t is.

És vájjon puszta esetlegességnek tartsuk-e, t. h.! hogy épen az impraktikusnak mondogatott humán műveltség idejével esik egybe magoknak a képző-művészeteknek és az építészetnek klassikai korszaka is, melynek szülöttjei Michel Angelo, Rafael, Urbinó, s nagyszámú halhatatlan kortársaik. Ezen kor épité a londoni West- münstert, Granada és Toledo építészeti csodáit, olasz, francia, némethon fenséges dómjait; mig reális korszakunk egyenes utcákat, palotasorokat, hidakat, alagutakat, gyárakat, bámulatos bolti kirakatokat, — ilyeket, ingen is, létrehoz; de a nagyság és ízlés monumentális alkotmányainak vajmi ritkán mutatja fel egy-egy új példányát. — Mert a nagy és halhatatlan müvek alkotásához nemcsak anyag és technika, hanem szellem is kell, emelkedett szellem, s az erkölcsi szépért, jóért lelkesedni és akarni tanult s z i v és jellem.

És végre már most t. h.! — hogy félre ne értessem — szükségét látom megjegyezni, miként fejtegetésem távolról sem akarhatja jelenteni, mintha én, és épen e helyről, a reál tudományok ellen céloztam volna támadást intézni. Senki sem ismeri el nálam- nál őszintébben a mathematikának, a technikai és természettudományoknak bámulatos alkotásait, rendkívüli fontosságát, és azt, hogy az állam virágzóvá, hatalmassá emelked ésének mellözhetlen tényezői voltak és maradnak azok mindenkor. Ki a tudomány szolgálatában élek, nem a tudomány ellen, hanem az egyoldalú tudományos nevelés ellen szólalok fel, mint a ki a köznevelésnek is szolgálatában állok egyszersmind. Mert sajnos tudomásunk van róla, t. h ! hogy tanuló-növendékségunknek humán irányú vezetése ellen, melynek saját hivatása : a vallás-erkölcsi, keresztény-bölcselmi és a klassikai tanulmányok ösvényén, emelkedettebb világnézleti színvonalra, magasabb kultúrára előkészíteni az ifjúságot, — sajnos tudomásunk van róla, hogy ezen nevelési irány ellenében, az iskola falain kívül levő közönségben tábor ál! fenn, mely a minden magasabb, sőt minden valódi kultúra alapját képező humán tanulmányok körét s viszonyait rostálgatja, s csak az úgymondott életgyakorlatibb tanulmányoknak, a kenyér, a vagyon után tódulás- nak sürgetője és barátja. Ezen tábornak kívántam tisztelettel, de nyílt egyenességgel fölhivni figyelmét, s megszivlelésébe ajánlani: miként mai megdöbbentő társadalmi bűneink és nyomoraink épen ama nagyon praktikus, de félszeg nevelési irányból serkedeznek. S ez iránytól a haszon- és anyagelviség Moloehjához vezet az út, ki időnkben napi rendjén szedi a maga áldozatait. Üssük fel bár napi lapjaink akármely számának ujdonsági rovatait : s nevelésünk, és kiváltkép házi nevelésünk némely sötét foltjaira kell, mint első okokra, megrendülve rájok eszmélnünk, s azok tanulmányozásának égető szükségét beismernünk . . .

*Jó lesz tehát, m. t. szülök! jó lesz megfontolnunk, hogy nem csupán anyagi, hanem szellemi érdekei is vannak a családnak, s hogy a nagygyá, életerőssé fejleni kívánó nemzetnek nem csak vagyonos polgárokra, hanem nagy állam-bölcsekre, emelkedett lelkű honatyákra, szónokokra, írókra, hadfiakra is szüksége vagyon. Hogyha csakis azt tanuljuk, ami anyagi hasznot hajt, cséplőgéppé alázzuk géniuszunkat, s minden magasabb szellemi életet megtagadva, vagyonosakká, — ezekké, igen is, felküzdhetjük magunkat: de milliókra kiható müveket s hon-dicsöitö emlékeket akár honpolgári .köreinkben, akár az irodalomban, akár végre a harc- mezőn magunk után ugyan fenn hagyni nem fogunk.