Eger - hetilap, 1877
1877-07-05 / 27. szám
XVI. év-folyam. 27. szám. 1877. ,július 5-én. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 frt — kr Félévre . . 2 50 „ Negyed évre • 1 » 3« „ Egy hónapra . — K Egyes szám . — lí „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széclienyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsávyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eger, jul. 4, lb77. Megnyugtató szavak, és intő jelek jellemzik a mostani politikai állapotokat. De a szó repül, a tények pedig fenállanak, s ha a hazafiui aggodalmak némileg csillapodtak is, a folyton elötiine- dezö intő jelek observálása mellett teljesen meg nem szűnhettek. Igaz, hogy parlamentünknek a keleti kérdésben provocált vitái, s az ezekben oroszlán-részszel szereplő kormányelnök feleletei nemcsak reánk, magyarokra, hanem egész Európára nézve is nagy jelentőségű hatással voltak, s tagadhatatlan az, hogy a magyar parlamenti élet oly fénypontját képezték, mely vezércsillagként állapodott meg a habozó világ tájékozására, s egyszersmind a külpolitikát illetőleg elfoglalta azon helyet, mely különben is az érdekek közvetlenségénél fogva leginkább öt illeti meg: — a hangadó vezérszerepet. De hát ezen megnyugtatásra szánt kormánynyilatkozatok mellett, melyek már a történelem sajátjai, folyvást szaporodnak azon intő jelek, melyek majdnem paralysálni képesek a magyar, illetve a monarchia politikájának kijelentett irányát, mintha különös heterogen erők hivatva lennének egymást ellensúlyozva elrontani egy nap alatt azt, mit a másik fél előtte való nap alkotott. Tisza kormányelnöknek_a hozzá intézett interpellatiókra adott feleletét a ház osztatlan tetszése kiséri, a birodalom másik felének parlamentje annyira helyeslő és megnyugtató tudomással veszi, hogy nem látja szükségét, mikép saját kormányát feleletre sürgesse, a felség távirati úton mond elismerést. Anglia összes lapjai vezércikkeket szentelnek a nekik utolsó betűig megtáviratozott beszédnek, s nagy államférfiaik mellett irigylik tőlünk ministerünket; — mig ezen fényoldalak mellett ott kisért az árnyék sötéten, súlyosan, mint az átok, melynek hivatása a tagadás, létele a visszavonás, és célja a zűr, és megsemmisítés. Úgy látszik, nincs egység a cselekményekben; hogy nincs következetes cél kitűzve, hogy a habozó politika gyümölcsei csak most kezdenek megérni, nem respectalva semmit, nem függve semmin, és nem tartva még a katonai disciplina szabályaitól sem. Mert mikép volna lehetséges, hogy egy birodalom politikai iránya ellenében két kormány s azok parlamentjei mistificálására oly kicsiny parány, mint Rodich altábornagy, homlokegyenes ellentétes eljárást merészel követni, mint azt a kormányok, nemzetek és fejedelem jónak látják a nélkül, hogy ezen embernek, — ha igaz mit a táviró mond — fejét lábaihoz ne tegyék. Hiszen ezen katona eljárása majdnem tökéletes utánzása egykori mesterének, Jelachich bánnak, ki a királyi parancsok, rendeletek félrelökésével saját szakállára kezdett gyilkos belháborút, egyik nemzet fiait lázitva fel a másik nemzet testvéri békében élő gyermekei ellen ! Vájjon hova vezet ily hazaárulással rokon fegyelmetlenség, nem önkéntelen azon gondolat ötlik-e fel mindenki elméjében, hogy ily rakoncátlan eljárás csak oly erő érzetéből eredhet, melynek támoszlopa van, mely meg nem rendithetöuek ismertetik. Vájjon nem verhet-e azon hiedelem is gyökeret elménkben hogy ily eljárás, midőn egy egyszerű altábornagy, ellentétbe helyezve magát a kormány kijelentett politikájával, a nemzetközi törvények lábbal taposása mellett a hozzánk barátságos állam katonáit lövöl- dözteti — csakis titkos utasításait követi, s hogy a monarchiában kétféle politikai kormányzat ural kodik : egy látható, mely a nyilvánosságra van szánva, és egy titkos, melynek kezébe van helyezve a végrehajtás, az erő. Vájjon nem gondolhatunk-e a szigorú katonai fegyelem la- zultságára, a felbomlott rendre, az önkényes katonai hatalmakra, kik Róma elfoglalt légiói mintájára sáját táborukban tesznek Caesarokat saját hadvezéreikből ? Hiszen elég volt már a türelemből, és azt végtelenig csigázni képtelenség is, — elég volt már a kis Horvátország fanatikus politikai hóbortjait elnyelni; untig elég egypár vidéki megye nemzetellenes hányavetiségét eltűrni ; most még egyes katonák kezdjenek pöffeszkedö fitymálással játszani a nemzet szent érdekei ellen ? ! Tovább nem lehet elnézni az ily eszeveszett merényleteket, mert a szűk agyvelejüség komoly nyugalmunkat még félénkségre találja magyarázni, egyenesen az orrára kell koppintani a nyomorult hányavetiségnek; — vagy pedig ki kell ugrasztani, a sötétben véka alatt tartogatott terveket a napvilágra, hogy tájékozhassuk magunkat itthon belől is, miként már kívülről birjuk magunkat tájékozni. Mert a külső láthatár már világosodik; hiszen ott van a nagy hatalmú fehér cár felelete a ministerelnök kijelentéseire a bolgár proclamatioban ; ott van felelete a Corfuban megsértett osztrák-magyar lobogó lealázásában ; ott van az elkobzott kereskedelmi hajók kapitányainak jelentéseiben. Mi kell még nekünk ? Elég volt ez egy hétre, hogy elmélkedhessünk a felett: Hol van hát az igazság ? Az angolkisasszonyok növeldéjében. Az angolkisasszonyok egri nönöveldéjében, jelesül a külső elemi nőiskolákban, s a tápintézettel egybekötött felsőbb leánynevelő intézetben az évi zárvizsgálafok a múlt héten folytak le. E sorok írója, mély sajnálatára, évek során át, még csak most részesülhetett azon szerencsében, hogy e vizsgákra meghivassék, s azokon — a körülmények találkozásánál fogva is megjelenhetvén, észleleteit az intézet tanügyi vezetéséről megtehesse. S ez észletetek és tapasztalatok valóban azon örvendetes eredménynyel jutalmazták meg, hogy az intézet oktató-növelő rendszeréről csak a legkedvezőbben nyilatkozhatik, és több oldalú tapasztalatai után tartózkodás nélkül, s egész őszintén kijelentheti, hogy az angol kisasszonyok egri növeldéjében minta-intézetet talált. Mindenekelőtt el kell ismerni, hogy az intézet kiválón jeies és tapintatos tanerőkkel rendelkezik, hol minden, a nönöveléshez szükséges és kívánatos szakma megtalálja a maga hivatott és avatott kezelőjét. Talán említenünk sem kell, hogy az intézetben a rend és fe
