Eger - hetilap, 1877
1877-06-21 / 25. szám
194 nak, habár eszökre nem is sokat ád a világ, mert hiszen a legszentebb cél el lenne érve ezzel, mert meg lenne óva Europa békéje és inangurálva lenne nagyhatalmi tekintélyünk, melynek megmozdulása elegendő lenne Oroszország hanyatthomlok hátrálására. Ily izgalmas feltevések, és zsibbasztó fatalistikus ábrándok, valamint a teljes indignatio elenyésztetésére elkerülhetetlen azért, hogy megnyugtató választ kapjunk a kormánytól; nem remélt esetben elvárjuk a parlament többségétől, hogy annak tárgyalását napirendre fogja tűzetni. Indokolt felszólalás. A közegészségi tanács köteles figyelmét fel kell komolyan hívnunk azon meg nem magyarázható elnézésére a’ városi köz- igazgatásnak, mellyet a város utcáin, téréin, megenged, megszenved, és megtűr; mely látományok teljesen méltó indignatióba hoznak bárkit is, ki önállóan gondolkodni képes, s a közegészség ügyét szivén hordozza, és csak egy kis érzékkel bir a tiszstaság és rend iránt. Elég lenne egy rövid sétája néhány tagból álló commissiónak hogy felfedezze ezen közegészségügyi botrányokat, elég reájok egy tekintetet vetni, hogy felösmerje még egy nem szakértő is a m i- a z m á k nyilván ápolt fészkeit, a ragályok tenyészdéit és a nyavalyák kútfejeit. Nem elég volt már azon keserű lecke, melyet a múlt 1877 évben adott a rémítő járvány, amikor is városunkból mintegy 600 ember lett áldozata a kolerának! Nem elég fenyegető jelenségek még a baj megelőzésére a dühöngő háborúval határainkon mejelent éhes szörnyetegek, melyek százszorta nagyobb zsákmányt szedtek az emberekből, mint a gyilkoló fegyverek, és pedig védtelenül ; férfiak, nők, aggok és gyermekek sorából; értem a k e leti pestist, melyet Ázsiából hoznak által a hadviselő felek, és a kolerát, mely még eddig mindenütt megtermett a ronda orosz sereg dögvészt terjesztő táborában. Mindezen fenyegető jelenségek nem riasztják fel a város atyáit T Á A gyászjelentést. . . A gyászjelentést ah! régen megírtam, S áldást rebegtem hütelen nevedre! A világ azt hiszi, hogy meg vagy halva, Hogy ottlenn alszol, mélyen eltemetve. Látták, a mint zokogva leborultam, És átöleltem bús, hideg fejfádat; Hallották hangom, meiy a semmiségtől Sziláján követelte vissza árnyad’. Pedig lehet, hogy távol, ismeretlen, Nem egy szív reszket fájó dalaimra — Nem egy szív, mely tört daccal jár előtted, Vagy lábaidhoz omlik szótlan sírva. Ott élsz közöttük s gőgös kedvteléssel Veszed, unod meg szolgahódolásuk’; Ha ők olvadni kezdenek, hideg vagy, S kegyes, ha rabságuknak lánca tágult. Ki látná rajtad a halotti köntöst, A lidérclángot villogó szemedben? Ah! ki érezné s látná veszve mindazt, Amit tebenned egykor én vesztettem?! Csak szépségedet, bájaidat látják, Szédíti őket szellemed hatalma, — De jaj! nincs isten, a ki nékem eltűnt Alakod’ újra tisztán visszaadja! Bábok, rabszolgák ők ; te királyné vagy! Ünnepdalokat költenek nevedre; keleti indolentiájukból, és polgártársaik életbizonsága nem volna elég nemes cél arra, hogy a rend és tisztaság életbe léptetésével védvonalat húzni iparkodjanak a ránk készülődő ellenség előtt ? Bizony érthetetlen, és nem menthető elnézés ez, s bár volna, akit egyenes felelősségre lehetne vonni egykor érte! De hát ki itt igazán a felelős ? A városi tanács, vagy a város főorvosa ? A közegészségügyi bizottság; vagy a polgármester? A városi rendőrség, vagy a városi mérnökség ? Egyesek-é vagy testületek ? Ezt igen óhajtanok megtudni. Mert annyi mindenféle szakba vágó, s oly különféle testületeket, és hivatalokat érintő mulasztások tolulnak fel egyenkint, és összesen, hogy igazán zavarban vagyunk az iránt, kit vádolhassuk érettök első sorban. Például: amint Felnémet felöl a város felé haladunk, a nagy kőhíd közvetlen szomszédságában, közvetlen a város alatt egy óriási trágyavár áll, egy nagy szeszgyár egész évi piszok- gyűjteménye. Menjen csak el valaki mellette, észre fogja venni azon borzasztó kigőzölgést, melyet maga körül terjeszt; és egy kis északi szellővel, mely hivatva lenne a tárkányi erdőségek hárs- illatát, a hegyek üditö hüs fuvallatát, és a virágzó mezők fűszeres lehelletét behordozni poros utcáinkba, oly förtelmes gözkörrel árasztja el a legközelebb hozzá fekvő városrészt, hogy azt beszivni már maga egy betegség. Vájjon kinek engedélyével töretik ezen visszaélés, és mi célja ezen trágyabér birtokosának, annak felhalmozásával ? Ezen botránkoztató helyet elhagyva, amint a város első házsorába érünk, mindjárt a kökép mellett jobbra, egy undok mocsár foglalja el az országút jobb oldali részét, benyúlva fekete habjaival egész majdnem a belváros útcájáig, — táplálva magában a dögvészes és a lázas nyavalyákat, és biztonságot nyújtva a folytonos kuruttyoló békák brekegő légióinak. Mindez töretik; de elnézetik még azon botrány is, hogy megengedi a vastag tudatlanságnak trágyát érlelni ezen mocsárban — melyet közvetlen az országúiról halommal növeszt a ronda víz posványában. Van ugyan egy kész csatorna ezen mocsár alsó végén, s elég volna tiz napszámos serény munkája megnyitni torkolatát, hogy Én meg itt távol — kijárok sírodhoz, És fáj, nagyon fáj, hogy el vagy temetve . . . Endrödi Sándor. *) Falusi csendélet. Életképek Kürthi Jenőtől. A tyúkszem-művész. (Vége.) — Hát a nagyságos ur ? Zabuzcin keze megakad a levegőben a findzsával együtt, és a hang hallatára nagy melle gyorsan kezd fújtatni. — Az ugyan itthon volna ... de attól függ, hogy ki keresi és mért keresi ? — Szeretnék vele beszélni! — Azt meghiszem, de hátha egymásközt is elvégezhetnök ?! — Igaza lehet! én csak azt akarom tőle kérdezni, van-e zsir-pecsétes, téntafoltos ruhája ? ! — Micsoda? zsirpecsét?! ténta-folt?! — Nézzen szemembe az ur! Nándor-huszár voltam 27 esztendeig ... azt hiszi, nem tudom én azt, mire való a zsir ?! — vagy azt hiszi, hogy a gazdám ruhájára pocsékolja a drága tintát? — De hát akkor csak van mégis tyúkszem a háznál . . . én kivágom gyökerestül! — Tyúkszem ?! ki az ? mi az? — a lábon van?! hát volt nekünk az öregapánk is valaha pocsolya-kerülő, gyalogjáró ember ? ! Osztan menyiért vág ki egy ilyen szerszámot ? — Potom 50 krajcárért. — 50 krajcár! enyiért egész tyúkot is adunk. . . — Ne haragudjék jó öreg, nem akartam sérteni. *) Mutatvány a szerzökölteményeinek sajtó alatt levő kötetéből, mely legközelébb fog megjelenni a Petőfi- társaság könyvkiadó vállalatában. R G A.
