Eger - hetilap, 1877
1877-05-24 / 21. szám
XVI. ér-folyam. 21. szám. 1877. májas 24-én. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . 1 ft .'10 kr. Egy hónapra . — 4 > kr. Egyes szám . . —- Í2 kr. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lycenml nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Eger, máj. 23. 1877. Az előbbi cikkünkben előadott elvek keresztülvitelére legelső sorban a megyei bizottsági tagok választásánál elkerülhetetlen szükséges, hogy legnagyobb figyelemmel és gonddal működjünk közre, s puritán szigorral ellenőrködjünk a felett, hogy a hiú am- bitio, a szájaskodó üres kongás és fészkelödö izgágaság helyett értelem-, Ugybuzgóság-, és erkölcsi józan alappal biró egyének választassanak meg; — a politikai pártállás ily jellemű egyéneknél soha sem lenne számba vehető, de sőt azt számba venni nem is lenne szabad. Az igy kiszemelt és megválasztott bizottmányi tagok azután a tisztviselők választásánál is bírnák magukat teljesen tájékozni, és okvetlen követnék az amerikai elnök által proclamált azon maradandó becsli nagy elvet: hogy a tisztviselők választásánál soha sem a megválasztandó politikai elve, hanem az állás betöltéséhez megkíván t a t ó erkölcsi, és értelmi tulajdonságai, az az becsületessége, szakképzettsége, és munkabíró ereje szükséges. Ily elvek érvényesítésével azután nem gyakoroltathatnék senki politikai meggyőződésére semminemű pressio sem, másrészről pedig nem alacsonyittatnék le sem valakinek politikai hite, sem pedig egyénisége azzal az igazságtalan, elvakult feltevéssel, hogy velünk nem egy politikai párton levő egyén, ilyen vagy amolyan tisztviselői állást betölteni nem lesz képes, vagy pedig ez vagy ama politikai elvet valló egyén, a közjó iránti tekintetet, és kötelességérzetet képes lenne alárendelni politikai elvbarátai igazságtalan egyéni hasznának. És ily feltevések a vakult pártszenvedélylyel saturált nyilvános élet alig múltjában is nemcsak a szokásos, hanem a mindennapi eljárások közé tartoztak, és eredményezték nemcsak a legnagyobb politikai erkölcstelenséget, hogy az igy gyakorolt pressióval a hivatal után élőket politikai pártállásaik gyakori megváltoztatására kényszeriték, hanem eredményezték azt is, hogy tehetséges, jellemes egyének pusztán politikai meggyőződésük miatt megvetö- leg mellőzve lettek, de eredményeztek végre a fönebb elösorolta- kon kivül még egy harmadik és fenálló roszat is: az erkölcsi corruptiot, mely napjainkban a társadalom egy nagy nyílt sebét képezi. Kétségbevonhatlan ugyanis az általunk fönebb Írtakból az, hogy a politikai pártoskodás által választott tisztviselők között nemcsak sokkal több kifogás alá eső találkozik, hanem tisztán, ba a választás egyik első feltételéül valkinek politikai hitvallása vétetik alapul, ezen elv proclamalása és életbe léptetése által előidézi a corruptiót, és megbénítja az ellenörködés lehetőségét. Mert igen természetes, hogy a kevés erkölcsi alappal biró emberek annak tudatában, hogy existenciájok csakis pártállásuk kifolyása, — azzal, hogy az őket választó politikai [párthoz hüvek maradnak, eleget vélnek tenni mindazon kötelezettségeknek, melyek hivatalukat jövendőre is ingathatatlanná teszik, más részről pedig magok a választók, nehogy szemrehányást kénytelenek legyenek szenvedni pártellenfeleiktöl, miden áron simítani igyekeznek creaturajok tehetetlenségét, vagy pedig hanyagságát és visszaéléseit, s oly esetekben, mi netalán bekövetkeznék, hogy a kisebbségben maradt párt fel találna jajdulni, erkölcsi kötelességöknek és pártfegyelemnek veszik azt, hogy a kisebbség netaláni jogos panaszai felett napirendre térjenek, s ily jóhiszemű eljárás által csakis támponttul szolgálnak a terjedő rósz felburjánozásánál. Első sorban az önkormányzat életfeltétele azért, hogy a megyei tisztviselői állomások betöltésénél a tehetség, jóakarat képzettség és erkölcsi alap legyenek szorosan irányadók; — második életfeltétel pedig az, hogy nemcsak a hivatalos éber ellenörködés legyen az, a mire a közönség támaszkodik, hanem mindenekelőtt legyen ö éber és kérlelhetetlen ellenőr azon tisztviselőjének tettei, eljárása, és kötelességteljesitése felett, kit ügyei végrehajtásával akkor bízott meg, midőn megválasztásánál közreműködött. A tisztviselő ne tekintethessék magunk felé emelt urnák, hanem tekintessék egy felelős, számadó sáfárnak, kinek munkáját mi díjazzuk, és aki, ha benne egy kis kötelességérzet van, belátandja azt okvetlen, hogy nem a közönség az, mely őt kiszolgálni van hivatva, hanem igen is ö van, illetve az ö állása és tisztje van felállítva a közönség biztonsága, java- és hasznára, és hogy ezen kötelességeknek ö, ha ezen hivatalt elfoglalta , megfelelni tartozik is, és a netalán felmerülő károkért, és hiányokért, melyeket esetleg, mulasztása, hanyagsága vagy rósz akarata okozott, erkölcsileg és anyagilag felelős is. És ki meri tagadni, hogy ily ellenörködés nem vezetne eredményre, hogy ily eljárás delatori szerepekkel ruházná fel az ellenőrködő bizottmányi tagokat? Bizonynyal, ha jól figyelembe vesz- szük, nemcsak gyakorlati haszna, de nagy erkölcsi eredménye is lenne az ily eljárásnak, s nem is szükséges hozzá más, mint Ugybuzgóság, mely eredményezné azt, mit most a megyei autonómia ellenei a közigazgatás hátrányára minduntalan felhoznak, hogy a kötelességérzet nem léte idézi elő azon számtalan mulasztást és hanyagságot, mely az önkormányzatot hazánkban lehetetlenné teszi ; pedig a rósz közigazgatásnak egyedüli oka, szerintem, a vádlók azon követett eljárása, mely elhanyagolja választott tisztviselői hivatalos tettei felett az ellenörködést, mely a nyilvános ügyek iránti indolentiával lehetetlenné akarja tenni a megyei autonómiát, mely kérgesedéit szivü részvétlenséggel visszavonul a köz- ügyek kezelése körüli nyilvánosságtól, s készebb duzzogni jogos sérelmei felett, mintsem azoknak birtokában levő gyógyszerét használatba venné. Nem az önkormányzat rósz hazánkban, s nem az abban rejlő hiányok fogják azt megszüntetni egykor, hanem a részvétlenség és indolentia az, mely naponkint rágódik ezen nemzeti institution’ gyökerén, s végzi átkos vakandok-munkáját nagy fáradsággal
