Eger - hetilap, 1877

1877-05-17 / 20. szám

157 a majdan kiadandó évkönyvbe vétetik, felolvasó Horváth tagtárs úr­nak, a fáradhatlan szorgalom és avatott tollal irt munkálatért — jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatik. 12. Köllner Lőrinc tagtárs úr a francia mü-gyógyszerészet né­hány kiválóbb, újabb készítményeit mutatja be, melyek hozzá ki- sérlettétel végett küldettek, s melyeket kisériet-tételre az egyleti ta­gok részére díj nélkül fölajánl. Ezen készítmények következők : 1. Egy doboz aszalt szilva, mely hashajtószer gyanánt gyermekeknél úgy felnőtteknél is könnyen adagolható; s melynek hatása az aszalt szilvában foglalt olvasztó elemek hatásá­val nemcsak azonos — hanem azokat túl is haladja. Adaga: gyer­mekeknél 1 — felnőtteknél 2 — legfölebb 3 szem. 2. Therebint essenze tokocskákban. Főfájás, szédülés főleg migrain ellen. Ez utóbbinál már megkiséreltetett és sikerrel. Adaga 1 —5-ig. 3. Du Docteur Clin Brom — kámphoros c a p s u 1 á i. Asthma és ideg-bántalmaknál, főleg agy- idegbajok­ban. A kisebb capsulákból — 4, a nagyobbakból 1 vétetik 1 adagra, 4. Duroy vérképző labdacsai: vérszegénységnél, gyengeségnél, hosszasabb betegségek után üdülő betegeknél, ideg­bajoknál, rhachitisnél. 5. Genevoix Emil légköneggel égetett vaslabdacsai: minden labdacs 5 clgram vasat tartalmaz; vérszegény és sápkóros betegeknél. 6. Durin du Buisson Tejsavas magnesia vasas labdacsai: vérszegény, gyomorgyöngeségben szen- vedöbetegeknél. 7. Lebaigne dialisált vasoldata és hason- v a s 1 é 1 j e: sápkór, hasmenés, gyomorgyöngeség, emésztéshiány stb. eseteiben. Ezen bemutatott gyógyszerek a kartársak figyelmébe ajánltat- nak. Köllner tagtárs úrnak önzetlen, szíves ajánlatáért köszönet sza­vaztatik. Ezek után elnök az ülést berekeszti. Dr. Kösztler József Dr. Schönberger Soma. titkár. elnök. Mi hir a nagy világban? A lefolyt hét eseményei között, birodalmunk határain belül a a legnagyobb zajt csinálta azon tüntetés, melylyel Zágráb városa Albrecht föhget fogadta. Albrecht föhg, tudvalevőleg, a déli hatá­rainkon folytatott katonai szemle-körűt alkalmából ment Zágrábba, 8 az sem titok, hogy ö fensége, az orosz cár személyes barátja, feje ama bécsi hírhedt katonai pártnak, mely minden áron szövetséget sürget Oroszországgal, s közös aetiót Törökország megsemmisíté­sére. A föhg zágrábi fogadtatása olyan volt, mely méltó aggoda­lomba ejthet minden komolyan gondolkodó hazafit, s a történteket korán sem lehet a csőcselék tüntetésére szállítni alá, mint ezt né­mely lapok elhitetni szeretnék. A föhg lakása előtt fölállított zene­kar az osztrák hymnus után nyomban az orosz hymnust játszotta. A tanuló ifjúság küldöttség által akart a föhgnél tisztelegni, s ez alkalommal egy iratot átnyújtani, melyben horvát testvéreiknek a török járom alul való fölszabadítását kérik. A föhg azonban nem fógadta el a horvát ifjak deputatióját, mert már az asztalon volt a — leves. A város fel volt lobogózva. Horvát, osztrák zászlók lengettek mindenütt. Magyar zászló sehol sem volt látható a társ­ország fővárosában. Csupán Rauch báró, a volt horvát bán meré­szelt a többiek közé egy magyar zászlót is kitűzni, de ezt a cső­cselék botrányos zaj közt megdobálta, a hatóság pedig megparan­csolta annak behúzását. Rauch azután behúzta valamennyit. Hogy mindé tüntetések a törökök budapesti fogadtatásának ellensúlyo­zására voltak irányozva, az ismeretes dolog. Tudni lehetett, hogy a török barátság országos nyilvánulásának visszahatása ellenségeink részéről minden alkalommal nyilatkozni fog. De hogy ez épen azon horvát nép részéről történjék, melynek a magyar nemzet oltalmat és hazát adott, midőn az ellenség elül menekült, melynek 184%-ki hazagyilkos támadását azzal viszonozta, hogy elnyomott, de visz- szaszerzett szabadságát vele testvérileg megosztá, s hogy e haza­ellenes tüntetést épen azon horvát hivatalnokok rendezik, kik a magyar birodalom pénzén élődnek, — ez oly arculcsapása a ha­zafias becsületességnek, melyet alig lehet méltólag megbélyegezni, s kétségtelen tanúbizonyságot teszen arról, mennyire lehet bíznunk a horvát testvérekben, ha sz. István koronájának integritását ve­szély fenyegetné ! Denique, csak igaz marad azon magyar köz­mondás, hogy „K-ból soha sem lesz szalonna.“ Parlamentünk közelebb lefolyt üléseiben apróbb ügyek nyer­tek elintézést. A Verhovay képviselő megválasztása ellen beadott kérvény alapján megejtett vizsgálat kiderítette, hogy Verhovay a választó polgárok lajstomába sehol s incs bevezetve, s igy nem is választható. A május 12-ki ülésbea több tjavaslat nyujtatott be a kormány részéről. Ugyanez ülésben a ministereloök válaszolt Mo- csáry L. interpellátiojára a Corvinákat hozó török küldöttnek Pestre le nem jövetele ügyében. Tisza min. elnök szerint Tahir bey lejö- vetele Budapestre nem akadályoztatott meg senki által; a bey te­hát csak azon utasitás szerint cselekedett, melyet kormányától kapott. A zágrábi tüntetésre nézve Simonyi E. a máj. 14-iki ülésben interpellálta a belügyministert. Tisza min.-elnök azonnal válaszolt. A bán — úgymond — felvilágosítást kért a polgármestertől, s kér­dőre vonta a zeneigazgatót. Ez tagadta, hogy orosz hymnuszt játsz- tak; az saját szerzeménye volt, bár némileg hasonlított az orosz hymnushoz; de azt a föhg egy intésére azonnal félbehagyták. A hatóságok a politikai tüntetésekben nemcsak részt nem vettek, sőt egyenesen roszalták azt.—-A bizottságok a kiegyezési s egyéb tja- vaslatok tárgyalásával foglalkoznak. A máj. 15-ki ülésben egyhangúlag elfogadta a képviselöház azon tjavaslatot, mely szerint Budapest [képviselő választó kerüle­teinek száma kettővel szaporittatott. A német és osztrák-magyar nagy-követek, Reusz és Zichy, közelebbről újra elfoglalták állomásaikat Konstantinápolyban. Reusz hg. Bécsnek jött, s itt kihallgatáson volt királyunk ö felségénél. Bécsböl együtt indultak Zichyvel állomásukra. Az angol parlamentben hevesen folynak a támadások az orosz rablóhadjárat ellen. Dacára a közelebb világgá bocsátott angol sem- legességi nyilatkozatnak, úgy látszik, hogy az összeütközés Anglia és Oroszország közt küszöbön áll. Az orosz lapok már is fenye­gető hangon kezdenek szólani Angliáról. A keleti bonyodalmak mind aggasztóbb mérvben növe­kednek. Legközelébb a román kamra Romániát független király­ságnak nyilatkoztatta ki s elhatározta, hogy a portának hadat üzen. Egyébként a román hadsereg már is harcban áll a törökkel. Kö- zelébb Widdin és Kalafát között erős ágyuharc folyt, minek foly­tán Widdin több ponton felgyujtatott. A román hadsereg, orosz fő­parancsnokság alatt, a muszka hadak kiegészítő részét fogja ké­pezni. Mily szemtelen elbizakodottságot tanúsítanak az oláhok orosz pártfogójuk mögött, fényesen igazolja ama hir, hogy a román kor­mány a népszenvedély izgatására, oly térképet terjesztet, mely „Uj Dácia“ cim alatt, Oláhország mostani területén kivül magában, foglalja Bukovinát, Erdélyt és Dél-Magyarországot Temesvárral. És külügyi kormányunk még e kihívó jelenségekkel szemben sem látja be a birodalom érdekeinek veszélyeztetését, hanem mindezeket fé­lénken tűri! Bukarestből még azt is írják, hogy ott a tisztek e na­pokban azon kihívó nyilatkozatot tették, hogy a győztes román sereg a magyar határ felé fog indulni! Újabban Szerbiát ismét el­lepték az orosz ügynökök, kik a szerbeket a porta ellen újból fegy­verre uszítják. Hírlik, hogy egy pár a magyar szerbek közé is be­furakodott. A harctérről. Az orosz dunai hadsereg fölvonulása még folyvást tart, s annak teljes befejezteig állítólag még két hét is beletelik. A török hadsereg hadi fölállítása azonban a Duna men­tén már be van fejezve, s készen várja a muszkát. Az oroszok, hir szerint, több ponton készülnek a Dunán való átkelést kierősza­kolni ; a fötámadást azonban Abdul Kerim Gyurgyevo felöl várja, hol a legnagyobb orosz haderő van összpontosítva. A Duna mellett egyébkint kisebb ágyúharc török monitorok és orosz-oláh ütegek közt folyton tart. Néhány nap előtt egy ily ágyuharc alkalmával egy orosz gránát egy török hajót, felgyújtott. A hajó szétrobbant, s legénységével együtt elsülyedt. Állítólag csak egy^ember menekült meg. Apróbb csapatok mindkét táborból tettek már kísérleteket a Dunán való átkelésre, de mindkét fél visszaveretett. Oláhország már megüzente a háborút a portának, s most vi­téz Károly fejedelem 25,000 oláh harcossal Kalafatnál készül a Dunán átkelni. De csak úgy, ha lehet. Az ázsiai harctérről már erősebb ütközetek hírét hozzák a tudósitások, melyeknek azonban föltétien hitelt nem igen adhatni. Egy Batumból f. hó 11-éröl kelt török tudósítás szerint, egy erős orosz hadtest megtámadott egy török csapatok által megszállott helyet. Az elkeseredett véres ütközet 8 órán át tartott, s az oro­szok teljes vereségével végződött. A muszkák 4000 halottat hagy­tak hátra. — F. hő 9 én éjjel 1800 főnyi orosz csapat Galac és Tulcsa közt göznaszádokon átkelt a Dunán; de a koromsötétben a túlsó parton a naszádok egymásba ütköztek s a hajokról 1150 muszka veszett oda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom