Eger - hetilap, 1877

1877-05-03 / 18. szám

139 E megyében ezúttal sorozás alá kerlllt összesen 4387, mely számból ha a fölmentettek és sorozásra meg nem jelentek összegét 1316-ot levonjuk, a tényleges sorozás alá jutottak száma 3071-re olvad le. Ezek közöl már ez úttal hadiszolgálatra alkalmatlannak találtatott 2110, végleg f ö 1 men­te t e t t 294: tehát a hadkötelezettség teljesítésére alkalmatlanok száma 2404, vagyis a sorozás alá kerülteknek csak mintegy 22°/0-a volt hadi szolgálatra alkalmas, mig 78°/0 használhatlan! Borsodmegyében még szomorúbb arányokat észlelünk. Itt a tényleges sorozás alá kerültek száma 3470; a hadi szolgálatra kép­telenekké 2931; tehát a sorozás alatt állott ifjaknak csak 16%-a volt hadi kötelezettség teljesitésére alkalmazható , mig 84% hasz- nálbatlan ! A három kerület közt aránylag még a Jászság mutat legked­vezőbb viszonyokat! Mi e rendkívül feltűnő, s valóban aggasztó aránytalanság oka? E kérdést vetettük fel magunkban. Utáua tekintettünk, s alkalmunk volt a fő okról meggyőződést szerezni. Általán véve köznépünknél, főleg az I korosztály alá eső fiatalság annyira gyönge, fejletlen, tökéletlen, satnya és elcsen eveszett, hogy ha­sonló elszomorító viszonyokat más nemzeteknél aligha találhatnánk. Ha már most tekintetbe veszszük azt, hogy hazánk területén Hevesmegye azok között áll. melyek már helyzetük, fejlődési s egyéb körülményeiknél fogva is aránylag kedvezőbb topographiai, kulturális és ezzel karöltve szerencsésebb anyagi viszonyoknak ör­vendenek, s meggondoljuk, hogy Hevesmegyéhez aránylag milyen lehet még más kedvezőtlenebb fekvésű, s hátrányos körülmények közt tengődő népeknél az ifjú nemzedék elkorcsosodásának viszo­nya : aggasztó észlelödéseink közepette önkéntelenül merül föl ama kérdés elménkben : Hol keressük, hol találjuk nemzetünk léte- s jövőjére nézve e valóban aggasztókig fenyegető körülmény okait? A kérdés megoldása, azt hiszszük, nem jár valami nagy ne­hézséggel. Nemzetünk fokozatos elkorcsosulásának okai között nézetünk szerint, első sorban különösen két tényező áll. Egyik : országos küzegészségi ügyeink rendezetlensége, silánysága. A másik : köznépünk müveletlensége, tudat­lansága. Ezekhez járul még közgazdasági állapotaink rendkívüli sa- nyarusága. Nem célunk ez úttal ama felsorolt okok és tényezők tüzete­sebb taglalásába bocsátkozni. Csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ezek roppant borderövel bírnak, s mint ilyenek, nemzetünk fönállásának érdekében elodázhatlanul követelik, hogy a kormány és a törvényhozás részéről sürgős, erélyes, és célszerű intézkedések tárgyait képezzék. Régészeti egylet. „Tiszafüredvidéki régészeti egylet“ cim alatt, múlt april hó 22-én Tiszafüreden, egyelőre egy szükebb körű régészeti egylet tartotta alakuló gyűlését. Az egylet létrejöttét ki- válólag Tariczky Emidre tiszafüredi r. kath. plébános, szenvedélyes archeolog és régiséggyűjtő kitartó buzgalmának köszöni. A tiszafü­redi egylet a már fönálíó tiszazugi régészeti társulat mintájára ala­kult addig is, mig teljesebben megszilárdíthatja magát alkalmas alapszabályok által, melyeknek kidolgozására hét tagú választmány küldetett ki. Az egylet célja: régiségek ásatása; a régészeti ismeretek ter­jesztése s a régészet iránti érdekeltség fejlesztése, ápolása az egylet körében , régészeti szakkönyvtár s régiséggyüjtemény létreho­zása stb. Az egylet központi helyisége: Tiszafüred. Múzeumi helyiséget az ottani reform, tanoda szolgáltat. Az egylet 1 frt tagsági évdij- jal hat évre alakult, s alkalmas időben azonnal megkezdendi mű­ködését. Ha hat év múltán az egylet netalán felosztanék, régiség- gyűjteménye Tiszafüred város birtokába megyen által, s a felaján­lott múzeumi helyiségben a reform, tanoda elöljáróságának fölügye- lete s gondozása alatt marad. Az apr. 22-ki alakuló gyűlés az egylet tisztikarát következő­leg választá meg : elnök Balogh István; alelnök Kovássy Ferenc; titkár Tariczky Endre; pénztárnok Bán Zsigmond, muzeum-ör M i 1 e s z Béla. A tudományok és főleg a régészeti bnvárlatok iránt érdek­lődő t. közönséget tisztelettel fölhívjuk a nemes célú egylet buzgó pártolására. Törvényszéki csarnok. Múlt apr. hó 26 án a helybeli kir. törvényszék nyilvános tár­gyalási teremében került végtárgyalás alá azon 6 év előtt nagy iz­galmat okozott lopási fenyitö ügy, melynek tárgya 21 ezer forint összeget képviselt, s néhai Kovalcsik József kanonok és seminari- umi igazgató kárára követtetett el. Ugyanis az 1871-ik év szept. 12-én a bold, kanonok valamely jó emberének pénzt akarván köl­csön adni, Íróasztala pénzes fiókjához ment, midőn meglepetésére azt régi helyére tolva, de feltörve találta, és a fiók pénztartalma: 16 darab ezer frtos, ö. darab 100 frtos bankjegy, úgy 300 darab arany teljesen hiányzott. Miután a szobában legkisebb rendetlenség sem volt, s a pénzen kívül más érték el nem lopatott, a gyanú egyenesen a kanonok inasa ellen irányult, ki bizalmas embere lévén a kanonoknak, tudo­másával birt a pénz hollétének, és talán mennyiségének is, és aki­nek a szobákhoz külön kulcs is volt birtokában. Az inas ennek alapján elfogatott, megmotozlatott és vizsgálat alá vétetett, hanem egyrészről a vizsgálat lanvhasága és szabálytalansága, miután a károst még ki sem hallgatták, másrészről a vádlott makacs taga­dása okozta azt, hogy a vizsgálat eredményre nem vezetett, és a gyanúsított inas, Kis András, felmentetvén, elbocsájtatott, ki egy ideig még Egerben élt s folytatta szabómesterségét, későbben pedig itt lakó vejének azt mondva, hogy Zólyomba megy vasúti őrnek, — a városból eltűnt. A lopási időben ugyancsak a seminariumi igazgató szolgála­tában volt még egy egyén, a papnövelde szakácsa, névszerint D u k k Ferenc, egy takarékos, kimért, hideg, szenvtelen ember, ki még a lopás után is három évig szolgálta a károsultat, azután ö is eltűnt a vidékről. Múlt 1876-ik év május havában Hevesen valami Dukk Sándor nevezetű asztalos-legény halálát érezvén közeledni, előbb a lelkészt, majd pedig később a fenyitö vizsgálatokkal megbízott járásbirósági albirót hivatta magához, és ez utóbbi előtt egy nyilatkozatban azon felfedezést tette, mikép neki biztos gyanúja van arról, hogy a lo­pásban nagybátyjának, az egykori papnöveldéi szakácsnak, Dukk Ferencnek is része van, miután öt egy időben felhasználta arra, hogy számára nagyobb mennyiségű bank jegyet és aranypénzeket váltson fel, s e miatt vele két éven keresztül folytonos összekötte­tésben állott, vele levelezett, és valahányszor általa Egerbe rendel­tetett, mindig meghagyta neki ezen nagybátyja, hogy senkitől se látva titkon jöjjön hozzá, és öt ily alkalmakkor rendesen minden­kitől elkülönítve szobájában zárva is tartotta. Állításainak igazolására egyszersmind általadja Dukk Ferenc­nek számra 42. darab hozzá címzett leveleit; egyszersmind nyilat­kozatát azzal a kijelentéssel zárta be, hogy ö Dukk Ferencnek összesen kilenc darab ezer forintos bankjegyet — és nagyobb mennyiségű arany pénzt váltott fel. Ezen felfedezés után Dukk Sándor két napra a tett nyilatko­zat uán meghalt; — az egri kir. ügyészség pedig, melyhez a felfe­dező nyilatkozat áttétetett, rögtön a bűntett felfedezéséhez látott. Mindenekelőtt kinyomozván Dukk Ferenc hollétét, ki akkor a pesti serviták kolostorában szakácskodott, a főváros rendőrsége útján annak elfogatását, megmotoztatását, és iratainak lefoglaltatá- sát, s vádlottnak Egerbe kisérfetését eszközöltette. Az elfogatás igen óvatosan végre is lett hajtva, s a rendhiztos jelentése szerint Dukk Ferenc megzavarodva értesült letartóztatta- tásáról, s ingóságai megmotoztatását nem elieuezte, hanem iratai közül egy negyedrésznyi ivlapot hirtelen össze-morzsolva tenyeré­ben, sebesen az ott álló szekrények egyikének tetejére dobott; ezen mozdulatát azonban a rendbiztos észrevévén, az iratot magához vette. Az irat tartalma következő: „Kedves barátom! 1847-ben Pestre mentem posztóért, akkor volt pénzem, arra tehetsz 600 forintot. 1862-ben akkor fogyasztási adószedő voltam, arra az évre tehetsz 1000 frtot. 1865-ben a há­zam eladtam, arra az évre tehetsz 600 frt. Ezeket be tudom iga­zolni, kitölaz isten Őrizzen meg, erről az összegről csinálj jó szerződést (aláírás nélkül.) Ezen lap másik fele 1550 frt. összeget tevő költségjegyzéket tartalmaz azon záradékkal „hogy Dukk Ferenc úrral összeszámol­ván teljes kielégítést eszközölt, s rajta többé sem keresetem fen nem marad, ezzel saját kézírásommal igazolom; Eger martins 30 1873. Kiss András m. k. Ez azon irat tartalma, melyet Dukk Ferenc elfogatása pilla­natában elrejteni Ugyekezett, és melyet Egerbe kisértetése alkalmá­val a rendbiztostól többször kért is, ki azonban — igen természe­tes — hogy kérését megtagadta. Ezen irat első része Kis András tollából származotfnak lenni

Next

/
Oldalképek
Tartalom