Eger - hetilap, 1877
1877-04-26 / 17. szám
132 léktartozások bekebelezését vagy előjegyzését a biró csak azon, a telekjegyzökönyvben kitüntetendő záradékkal rendelheti el, hogy az összes melléktartozás a töke nyolc százalékát meg nem haladhatja. 4. §. Nyolc százaléknál magasabb kamat, a biró által nem állapítható meg. Ezen szabály áll akkor is, ha a magasabb kamat bírói egyességben köttetett ki. 5. §. Az ezen törvényben megszabott mértéken felül kikötött és megfizetett kamatok visszafizetése nem követelhető. Jövőre azonban azon kölcsönnél, mely félévnél hosszabb időre köttetett, a félévet meghaladó időre kamatot előre levonni nem szabad. A félévet meghaladó időre, vagy a jelen törvényben meghatározott mértéken felül bármily időtartamra előre levont kamatok a tökéből le- rovott összegnek tekintetnek. 6. §. Ha a kölesön-szerzödésröl kiállított okirat szövegében a felvertnél nagyobb összegnek visszafizetése köteleztetett: a biró csak az okiratban felvettnek elismert tökeöszszeget állapítja meg. Az ekként megállapított tőke utáni kamatösszeget illetőleg, jelen törvénynek a kamatokra vonatkozó intézkedései alkalmazandók. A bekebelezés vagy előjegyzés is csak a felvettnek elismert tökére és annak e törvény szerint megengedett kamataira rendelhető el. 7. §. 1868. XXXI. t. c. 2 §-ának következő intézkedése: „Ha a kölcsönről Írásbeli szerződés nem létezik ugyan, de abban a kamat csak általánosan az összegnek vagy a kamatlábnak szám szerinti meghatározása nélkül van kikötve, valamint azon esetben is, ha a kamat szerződésileg nincs kikötve, hanem az a törvény határozatainál fogva jár: az egy évi kamat a fizetendő töke hat százalékát teszi; valamint az 1868. XXXI. törvénycikknek jelen törvény által nem érintett egyéb intézkedései, továbbra is érvényben maradnak. 8. §. A jelen törvény hatályba lépte előtt lejárt kamatok a fentebbi §§. rendelkezései alá nem esnek. Az ezen túl lejárandó kamatokra azonban, csak azon esetre nem terjed ki a jelen törvény hatálya, ha a 8 százaléknál magasabb kamat, a jelen törvény sírástól fuldokolva, olykor olykor rettegés telj es kétségbeesett tekintetet vetve a beérkező vonatra — villámgyorsan mérni a vásznat: — Egy, kettő . . . mein Gott! mein Gott! — három, négy, kettő . . . talán épen most terítik ki! hét, nyolc kilenc ... ah ! és én többé nem fogom öt látni so-so-soha! öt, hat, elf, dreizehn, siebzehn, tizenhárom ... jaj nekem, jaj nekem! zwanzig, neunzehn, huszonkettő . . . szegény, kis árváim, mit csináltok ti most! . . . Kétszer csengettek, midőn az utolsó röföt mérte. — Itt van nagyságos asszonyaim! Összesen 85 röf, per 35 krajcár esik érette . . . menyi is esik ? ! . . . megörülök, nem élem túl! — Csalódik szegény ember — szól egy a hölgyek közöl, nem 85, hanem 92 röf. Én szintén számláltam. — Tessék fizetni 85 röfért, nagyságtok jóságáért pedig fizessen meg az Isten! — fuldokolja a boldogtalan, és 29 forintot kalapjába seperve, az apró pénzt siettében szétszórva, jegy nélkül rohan egy nyitva levő teher kocsi felé. A szolgák feltartóztatják. Én sietek az ismerős főnökhöz, kérni, hogy engedje a szerencsétlent a már induló vonatra felkapaszkodni, mert a lemaradás talán elméjébe, ha nem életébe kerülhetne. Szintén könyebbeu lélegzettünk, midőn végre a zilált öltönyü, kuszáit hajú ember egy harmad-osztályú coupéban eltűnt. — Szegény ember! — sóhajtják a hölgyek még mindig a vonat után tekintve. — Ki volt az a desperált ember ? — kérdi hozzánk lépve a fiatal, derék állomási főnök. — Nevét nem mondta, de azt igen, hogy rettenetes szerencsétlen. Neje Königrützben haldoklik. — Neje Königrützben haldoklik ? ! Most tudom már, mért volt nekem az a ragyás arc, kuszáit fekete haj oly ismerős. De most az egyszer megcsípjük a jómadarat! A főnök gyorsan irodájába távozik, honnan pár perc múlva visszatérve, beszélni kezdi: — Három hó előtt pénztárnok voltam egy távoli állomáson. Egy nap kétségbeesve rohan be ez ember az irodába. — Az Isten szerelméért adjon nekem egy ingyen jegyet, vagy engedje, hogy felülhessek, ha máshova nem, a fűtő mellé, vagy adjon néhány garast maradék-vásznamért! hatályba lépte előtt keletkezett jogérvényes Ítéletben vagy pere- gyességben áliapittatott meg. Azon körülmény, hogy a magasabb kamat a jelen törvény hatályba lépte előtt felvett közjegyzői okiratban van kötelezve, annak nyolc százalékra való leszállítását nem akadályozza. — Az okirat azonban közokirati erejét megtartja. 9. §. Jelen törvény határozmányai nem alkalmazhatók: a) váltókövetelésekre; b) bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyleteikből eredő követéseire. 10. §. Jelen törvény 1877. évi julius 1-jén lép éleibe, s végrehajtásával az igazságügyminister bizatik meg. Levelezés. Kaál, 1877. apr. 24. (Rejtélyes vizbefult.) T. szerk. ur! Sietek egy községünkben előfordult izgalmas eseményt közölni, nemcsak azért, mivel a t. közönségre nézve érdekes, hanem hogy nyilvánosságra való hozatala által a dolog rejtélyes volta eshetöleges földerítést nyerjen. F. hó 21-én Kaál községnél a Tárnából egy hullát fogtak ki, melynek öltözetét egy közönséges ing s egy viselt selyem nyakkendő képezte. Mielőtt e hulla észrevétetett, papirgöngyöt fogtak ki a vizböl, melyet azonban, mint haszna vehetlen dolgot, ismét visszadobtak. A csakhamar elterjedt hír az egész községet szokatlan mozgásba hozta, és mint rendesen, ezer föltevésre szolgáltatott alkalmat; ezek közül azon nézet kerekedett a többi fölé, hogy a hulla egy felvidéki csipkeárus maradványa, ilyennek ismerte azt föl egy asszony. Az eset a közs. elöljáróság részéről illetékes helyen följelentetett orvosi leletezés és köröztetés végett. A boncolás f. hó 23-án ment végbe, miből egyelőre annyi szivárgott a közönség közé, hogy erőszakos halálnak semmi nyoma nem észleltetett rajta. A temetés emlitett nap délutánján nagy részvét és érdekeltség mellett ment végbe; ugyanis a másfélnapi várakozásban türelméből ki nem fogyott nép szokatlan számban jelent meg. A részvevő kedélyek az ismeretlen elhunytnak szeretteit vaFeleségem Lipcsében haldoklik, és én nem repülhetek hozzá, mert meg vagyok rabolva, egy garasom sincs! A főnök jó szivü ember, és fiatal házas volt, s még örvendett, hogy helyben olcsó fehérnemübez valót szerezhet. A lipcsei asszony keseredett férje rettenetes gyorsasággal kezdi mérni a vászont hol elölről hol hátúiról mondva a számokat, s nem győzve magát sírás- rívással. Szánalom volt nézni! A vonat indult, mikorra mérésével készen volt, akkor rohant, épen oly őrülten, mint most, egy kocsihoz. A főnök dicsekedve mutogatta nejének a vásárolt finom, olcsó vásznat. Bizony kevesebb volt az hat röffel, mint mennyire a szomorodott ember mondotta, s talán finom lehetett azon csomag, melyből mint aussehust kidobták. Nem csinált-e itt ehhez hasonló vásárt. ... A hölgyek sietnek szemügyre venni a vásznat. Nem jött abból ki 77 röfnél több, s 25 krajcárjával különbet vehettek volna szekérszámra. A távirda-gép zörgése beszólítja a főnököt. — Ez már sok! — kiáltja nem sokára még az iroda-ajtóból — az a kötni való ismét rászedett! Valószínűleg ö jobb emlékezőtehetséggel bír mint én, s minden keseredettsége dacára felismert. Az előbb sürgönyöztem a legközelebbi állomásnak, hogy azon férfit, ki innen jegy nélkül szállott be a harmadik osztályba, tartóztassák le. — Most kapom a feleletet, hogy a jelzett utas oda nem érkezett, de tudatja velem, hogy a közöttünk fekvő örháznál, mennél a vonat egy percig megállapodik — szerencsésen kiszállott. ... A jószívű mamákat csakhamar ezután megvigasztalták nagyreményű magzataik, — én pedig hallgatva vontam meg magamat egy coupée szegletében, tépelödve, vájjon azok a jó lelkű hölgyek ez eset után fognak-e segélyezni egy más talán valóban szerencsétlen, valóban beteg nejéhez, haldokló gyermekéhez siető kétségbeesettet. Akkor még nem ismertem a falusi életet, a falusiak jellemét, gondolkozás-módját, különben minden gondolkozás nélkül írásban adtam volna, hogy: igen.
